05
dec
Köztünk éltek, de nem velünk
Címkék: határon túli kesztyű nélkül Bazsó Bálint 2004 december 5
Tweet
Kilenc éve kell elviselni december 5-e traumáját. Kilenc éve le kellett nyelnünk a keserű pirulát: a magyar társadalom felének önzése és lelki üressége minden képzeletet felülmúlt.
Kilenc éve próbáljuk megmagyarázni magunknak, hogyan volt képes néhány politikus alantas céljaira felhasználni a kádárizmusban rekedt rétegek rejtett vagy nem is annyira rejtett idegenkedését saját nemzetükkel szemben.
Időnként vitázgatunk még róla, mentegetjük Átlag Bélát, aki semmit nem ért Erdélyből, Felvidékből, Trianonból, aki napi keserűségét, megélhetési gondjait, életének szellemi céltalanságát boldogan irányíthatta, legalább egy napon, 2004. december 5-én, valakik ellen.
Akkor az az ellen a határon túli magyarság volt. Az, amelyik ugye ingyenélő, kapja a magyar adófizetők milliárdjait, sőt, még a munkát is elveszi a magyar melóstól. Az a határon túli, aki amúgy egy büdös román, szlovák vagy szerb, csak valamiért jól megtanult magyarul.
Neki ez a világ. Tudjuk, miből fakad, tudjuk honnan táplálkozik még mindig, s tudjuk, kik szítják fel bennük újra meg újra ezt az acsargó gyűlöletet. Ez az önző, évtizedek óta az állam csecsén csüngő parazitalény torz világa, aki szomszédja legkisebb sikerére, boldogulására is irigy gyűlölettel tekint, aki minden fillért sajnál másoktól, mert azt hiszi, azt tőle veszik el. Ő az, akit bármikor, bárhol a testvére ellen lehet fordítani.
Ezt mind tudjuk. Számtalanszor írtunk róla, szerény eszközeinkkel próbáltunk változtatni rajta. Kevesebbet beszéltünk róla, de december 5. nemjei mellett milliónyi néma is volt. Az ő szavazatuk a távolmaradás volt, egy könnyed, de végzetes vállrándítás.
Ez talán még a nemnél is szomorúbb. Mert aki nemet mondott, legalább gyűlöl, ha mást nem, hát saját fajtáját. A távol maradó üres tekintetében még ez sincs. Kilenc éve próbáljuk megfejteni, mi zajlik az ő fejükben, de ha belépünk a világukba, hitelre vett lapos tévék, iPhone-ok, Való Világok vulgarizmusába, a közhelyekből összerakott életek felszínességébe, gyorsan ki is menekülünk onnan. Ez az „értékrend” és társadalmi réteg, amelyre nem tudunk hatni, s amely kőkemény elszánással tartja magát távol mindentől, ami egy kicsit is összetett gondolatiságot feltételez.
A magyar társadalom szomorú bizonyítványt állított ki magáról: elsősorban azt, hogy még saját magával szemben sem toleráns. A gyűlölet, az önzés, a nemtörődömség, az olcsó felszínesség országa vagyunk.
Vagytok ti, és vagyunk mi. Köztünk éltek, de nem velünk. Szörnyű sebet ejtettetek rajtunk és magatokon. Sokatok még büszke is rá, még többen nem is törődtök vele.
Ti, akik nem vagy nemmel szavaztatok, nap mint nap elvárjátok a szolidaritást, a társadalom gondoskodását, figyelmét, részvétét és segítségét. Eközben épp ti szakítottatok mindennel, amit e pár szó jelent.
Sajnos sokan vagytok. Mi pedig kevesen.
Bazsó Bálint
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Veridicus76 2013.12.05. 13:45:48
A kő marad!
CsakMintTe 2013.12.05. 14:21:17
S ezt az ötmilliót még annyira sem lehet egyetlen skatulyába dugni, mint amazt a másfél milliót. S vannak - ki tudja, hányan -, akiknek az önként felvett skatulya-címke mellé sehogyan sem passzol a nem szavazás. Én ezt kilenc éve nem tudom hova rakni.
Albu 2013.12.05. 20:04:59
Dzsentrisvihák 2013.12.06. 06:17:58
Miért fáj az neked? Szerinted nem érdemli meg? Nem tett le annyit az asztalra, hogy legalább ennyivel honorálja az állam? Mégis?
vjo 2013.12.06. 09:22:04
Szerény véleményem, hogy a trianoni diktátum miatt elszakított országrészek Magyarjai sosem mondtak le állampolgárságukról. 2005-ben a gúnyhatáron belülieket osztotta meg az aljas pol.elit, most pedig az azon kívüliekkel teszi azt, ráadásul most már két legyet üt egy csapásra. Egyébként pedig nem adminisztrciós kérdés, hogy ki a Magyar, nem a papír teszi az embert azzá!
szubbulvar 2013.12.06. 13:14:07
Patrubány nem volt az a hiteles és ismert ember, akivel közszereplők tömege önszántából közösséget vállalt volna, így a mainstream médiában sem jelent meg a téma közös ügyként. Nem csak az üveges szeműek maradtok otthon, hanem azok is, akik ezt a kormányzati félidős erőpróbát rohadtul lenézték karácsony előtt, mert megint csak a két tábor ügyeként jelent meg a kérdés.
toportyánzsóti 2013.12.06. 17:02:39
toportyánzsóti 2013.12.07. 07:16:40
Dzsentrisvihák 2013.12.07. 08:17:03
Úgy érzem kezd kiveszni a tűz a kapcsolatunkból, már nem tudsz úgy kielégíteni, mint régen. Itt az ideje, hogy visszaköltözzek anyádhoz... :P
elektrodinamika 2013.12.09. 13:13:08
öreg zsidó blogger 2014.01.25. 18:38:59
Az, hogy eléggé hiteles ember volt-e Patrubány: közömbös.
Mindenesetre ránk tette a döntés felelősségét. Amint a tatárjárás idején se kérdezte senki, hogy IV.Béla, illetve Magyarország most éppen alkalmas állapotban van-e a hadviselésre.
A jobboldal kissé lagymatag volt a harcban. Mintha kicsi gondja is nagyobb lett volna annál, mintsem túlságosan elkötelezze magát az eldöntendő kérdésben.
Én ezt kemény hazaárulásnak értékelem.
Kevésbé vagyok szigorú Gyurcsány elvtárs működésével kapcsolatban: ő bizonyára sosem érezte magát magyarnak, és ennek meg is felelt.
A nemszavazók és nemmel szavazók azt a söpredéket alkotják, akik minden népnek a többségét teszik ki.
Egyébként az én családomban is volt nemmel szavazó: "Y mondta, hogy a nyugdíjunk védelmében..."
Bocsi, hogy csak ma vettem észre ezt az írást.