Korrekt írás!

Kedves Olvasó,

Ön elégedett a sorsával? Mit gondol a helyzetünkről? Mennyire érintik Önt az alábbi jelenségek?
A politikai kultúra szintje alacsony, nincs párbeszéd a politikai táborok között; a házasságok fele válással végződik; a politika és a gazdasági életet átszövi a korrupció; naponta átlagosan három ember hal meg közúti balesetben; az iskolarendszer funkcionális analfabéták tömegét engedi a társadalomba; egymillió alkoholista van; alacsony a várható élettartam; a legnagyobb szegénységi kockázat a gyerekvállalás; rengeteg az öngyilkos; az átlagos szülő-gyermek beszélgetés időtartama a napi tíz percet nem éri el; semmi sem biztosítja a törvények meghozatalának átláthatóságát és a törvények koherenciáját; nincs összhangban a politikusok gazdagodása az ország gyarapodásával; rengeteg embert ér erőszak; nagy a különbség a nemek között a munkahelyi lehetőségek, a megbecsültség ás a fizetések terén; az állam hihetetlen módon pazarol; nincs tömegsport.

Nem értjük, hogy 25 évvel a rendszerváltozás után, a lehetőségeinkhez képest, a kezdeti lelkesedés és ígéretek után hogy juthattunk idáig. Okolunk sokakat, politikusokat, más országokat és népeket, a velünk egyet nem értőket. Könnyen találunk felelősöket és hosszú listánk van a bűnösökről. A politikát okoljuk a legtöbb bajunkért. Még akkor is, ha mi magunk beszélgethetnénk többet gyermekeinkkel, mi is pazarolhatnánk kevesebbet, mozoghatnánk többet, törődhetnénk többet a testi és lelki egészségünkkel, és vezethetnénk körültekintőbben is. Mindezek ellenére magunkat legfeljebb annyiban hibáztatjuk, hogy hagytuk idáig jutni a politikusainkat, az országunkat. Valamit nem látunk.

Nem vesszük észre a kapcsolatot, hogy ugyanolyan arányban marad homályban vagy büntetlenül az erőszak, akár másvalaki követi el ellenünk, akár az állam követi el a törvények és a racionalitás ellen; hogy az állam ugyanannyira nem becsül, tisztel és szeret minket, mint ahogy mi sem magunkat vagy egymást; hogy a politika ugyanúgy huszárvágással akarja megoldani évszázados problémáinkat, mint mi magunk; ahhoz hasonlóan, ahogy az otthonunk a legveszélyesebb hely, ugyanúgy a saját államunk, a saját közösségünk szól bele az életünkbe a leginkább károsan; hogy a politikusaink velünk együtt vesznek többet ki a közösből, mint amennyit beletesznek. Nem látjuk, hogy a politikusaink közülünk jönnek, ugyanazt teszik és ugyanarra vágynak, mint mi. A mi elvárásainkat teljesítik, mi nem hagyjuk, hogy máshogy tevékenykedjenek, mint ahogy. Semmit sem látunk.

A közéletben, politikai közbeszédben nem hallgatjuk meg egymást, egy politikai vitában leginkább azt akarjuk bebizonyítani, hogy mennyivel okosabbak vagyunk másoknál. Sokat foglalkozunk azzal, hogy mit lehetett vagy kellett volna tenni korábban. Rengeteg frappáns publicisztikát írunk és olvasunk arról, hogy mások mit tegyenek, hogy nekünk jobb legyen, bőségesen kifejtjük elvárásainkat másokkal szemben. Szakértői kormányért kiáltunk, hogy az hozza rendbe a törvénykezésünket és a közéletünket, hogy utána mi mondjuk meg a közös hogyan továbbot. Egyedül azzal nem foglalkozunk, hogy mi magunk mit tegyünk. Nem nézünk tovább a saját orrunk hegyénél.

Várunk az államra, hogy javítson az életünkön, hogy a mi elvárásainkat vegye figyelembe, hogy a saját kényelmünk és önsorsrontásunk ellenére biztosítson jólétet, egészséget és tudást a számunkra. Kifogásokat keresünk, másoknak miért sokkal egyszerűbb élhető országot építeniük, mi meg miért vagyunk kénytelenek másokra várni. Fel sem merül bennünk, hogy amíg másokra várunk, addig függünk is tőlünk, és más módon is védtelenné és kiszolgáltatottá tesszük magunkat. Elfeledkezünk arról, ha más országokat, hatalmakat, népeket hibáztatunk, akkor is a mi hátunkon csattan az ostor. A mi problémáink nekünk fájnak, bárki is a probléma okozója és bárki is a felelős a meg nem oldásáért. Ráadásul meg sem fordul a fejünkben, hogy a legtöbb nehézséget mi okozzuk saját magunknak. Szemellenzők sokaságát vesszük fel.

Mindig van választás. Eddig vártunk másokra, követeltük másoktól az értünk való cselekvést, látható eredménytelenséggel. Még akkor is másokra várunk, amikor nekünk igazán fontos az előbbre jutás. Egyetlen dolgot nem próbáltunk még ki, pedig mindig is itt volt a megoldás: tegyünk mi magunk a saját boldogságunkért. Ugyanaz az út vezet a személyes boldogságunkhoz és a közös boldogulásunkhoz. Induljunk el rajta, ehhez nem kell várni senkire és semmire, nincs szükség forradalomra, független a politikusoktól és másoktól is, nincs hozzá szükség különleges tehetségre, és ingyen van. Látványosan meg fog változni az életünk, és velünk együtt meg fognak változni a politikusaink is.

A gondolkodásunkról, az önsorsrontó elvárásainkról, az elégedettség és a boldogság közötti különbségről, a személyes boldogsághoz és közös boldoguláshoz vezető útról szól a blogom, arról, hogy mi magunk mit tegyünk. Kérem olvassa el: megerdemeljuk.blog.hu

Köszönöm
N. N.

ez hányás volt? másképpen képzeltem.

gaskó pedig nem a munkásmozgalom, hanem egy ócska szdsz-es kis görény. elég szánalmas, hogy egy rakás seggarcú lumpen követi "sztrájkolni", akik sehol nem voltak, amikor az elmúltnyócévesek koalícióban b*szták meg a 13. havi fizujukat.

Talpuk alatt fütyüljön a szél!

A Zsideszt is a Soros Alapítvány hizlalta, mit várt tőlük a szerző?

bele pontpont-ozni a kibaszottba, na az a kurvagáz.

Töröcskei története mutatja mennyire reménytelen banda a narancsmaffia,bármennyi pénzhez is jut simán elqrja,igazságosmátyáskirályunk napjai megvannak számlálva.

Narancsmaffia Magyarország halála,hatalom és pénz ami kell nekik aki nem közibük való az jobb ha mielőbb felfordul.

@Megérdemeljük: Az áldozat a hibás,röhög a vakbelem.

Jobbereknek megint 40 év csatorna lesz,így jár aki benyal 1 liberálszélkakast.

És vajon mi történne ha minden bolt továbbra is nyitva maradna vasárnap tüntetésképpen?
Kivonul a rendőrség és beviszik a dutyiba a vásárlókat?

Van az a pont, amikortól már érdemes telistelibe szarni minden törvényt, mert az röhejes.

Fellázadsz a fajtád, pártod, és kormányod ellen? Szar helyzet! Mindkét "ódal" egygyökerű választott népből való!

A csokit nem azért adták, hogy megegyék akiknek adták?
Ha kukázzák az jobb lett volna?

Rá volt írva, hogy nem eheti meg senki, hanem tacepaora kell tennie és előtte térdelve kell bűnbánatot gyakorolnia, ha nem a dohánymultik érdekeit védi?

Nem csokit akartak adni?
Mert ha nem akkor minek adtak csokit és miért nem csomagolt fost?

@Diorella Queen: Reggel olvastam valahol: Az első három esetben pár napos (max. 1 hét) kényszerbezárás, a negyediktől akár 1 évre is.

A dohány meg a trafikmutyi nem érdekel (ha rajtam múlna, már rég kitenyésztettem volna vmi biológiai kártevőt a dohánytermékekre, beleértve a mariskát is), de a poszttal kb. egyetértek.

" akik sehol nem voltak, amikor az elmúltnyócévesek koalícióban b*szták meg a 13. havi fizujukat."

A hátam közepére nem kívánom Gaskót és csapatát, de a tényszerűség kedvéért azért rögzítsük, hogy a 2008-as nagy vasutassztrájkot ők szervezték.

Habony retiküljéről: nem az a gáz, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy létezik olyan metroszexuális köcsög nyálgép, aki ezért a ronda műanyag szarért egy fillért is kiad. Ízléstelen okádék parvenü paprikajancsi.

@Diorella Queen:

Igeeen, ezt már szeretem, szarni _minden_ törvényre :)
Csak mondd merrefelé szoktál esténként sétálgatni, a többit bízd ide... ;)

Mi van Gabika, büdös lett a saját fajtád hirtelen.A jobbik és a Fidesz ugyanaz! A Fidesz a light csomagolás, nincs érdemi különbség!

@Balhorog12:

Hú, de megmondta valaki az okosat... Marha.