lemmy-kilmister.jpgŐszinte leszek: nem voltam oda a Motörhead zenéjéért. Nagyjából ismertem a munkásságukat, el tudtam ordítani a legnagyobb slágereket, és ezt szívesen is tettem pár sör-unicum kombó után. De valahogy soha nem fogott meg igazán. Én nem voltam Motörhead-rajongó. Én Lemmy-rajongó voltam, és asszem most már maradok is, míg élek.

Engem ez a fickó rejtett rabul már akkor, amikor először hallottam jellegzetes, sok ezer szál cigi, és sok száz liter whisky edzette hangját. 17-8 éves lehettem, és a haverom naná, hogy az Ace of Spades-et mutatta meg. Az első fél perc után tudtam két dolgot:

1. Ez a zene nem lesz a kedvencem.

2. Ezt a nótát a büdös életbe nem felejtem el.

Van benne ugyanis egy sor, ami miatt azóta is képtelen vagyok lekattanni erről a számról:

"You know I'm born to lose, and gambling's for fools,
But that's the way I like it baby"

ami nagyon hevenyészett fordításban valahogy így hangzik:

"Tudod, én vesztesnek születtem, és a szerencsejáték a bolondoknak való, de én így szeretem, baby"

Aztán megláttam a válogatás album borítóján azt a mondatot, ami egyszerre vert fejbe, és tett irányba nagyjából egy életre:

"Born to lose, live to win" Vesztesnek születtél, élj győztesként!

Ez a hat szó nem más, mint a rock'n'roll kvintesszenciája. Hogy láthatnak téged mások lúzernek, érezheted magadat is egy csődnek ezer okból. Mert csóró vagy, és kinevetnek. Mert gazdag vagy, és irigyelnek. Mert kövér vagy, és kicsúfolnak. Mert vékony vagy, és rád se néznek a csajok. Mert rosszul tanulsz. Mert eminens vagy. Mert butának tartanak. Mert strébernek tartanak. Mert szemüveges vagy, mert pesti vagy, mert vidéki vagy, mert proli vagy, mert paraszt vagy, mert burzsujgyerek vagy.

De egy a lényeg: le van szarva az egész, mert lehet, hogy minden szar körülötted, de, ha feltekered a hangerőt, előveszed a léggitárt, és ordítod a kedvenc nótádat - akkor varázsütésre győztessé változol. Mert a rock'n'rollban nincsenek menők, és gyíkok, nincsenek lúzerek és playboyok. A rock'n'rollban csak győztesek vannak. Mindenki, aki képes átérezni ezt a csodát, győztessé válik - akkor is, ha vesztesnek született. Sőt, akkor igazán.

Én nem azt imádtam Lemmyben, hogy ötven évesen is keményen tolta a kokót, és, hogy hatvan évesen is napi egy üveg whiskyt tolt be. Drogos és alkesz bárki lehet, pláne, ha rocksztár, mert akkor - ahogyan azt az Igazából szerelemből tudjuk - ingyen jut hozzá a cucchoz. "Born to lose, live to win" - ez volt e lényeg, a többi csak körítés (ami persze Lemmynek legalább annyira fontos volt, mint a lényeg).  Senki sem tudta ezt jobban, senki sem élte ezt át olyan 101%-ig, mint a szétesett családba született, csóró angol gyerek, aki Walesben nőtt fel, és, akit a helyi srácok folyton ütöttek-vertek, mert idegen volt. Akinek a művészneve is gúnynév volt: Lemmy - lend me, vagyis: adj kölcsön. Aki 16 évesen lépett le otthonról, hogy rocksztár legyen, ami majdnem össze is jött neki - de az első bandájából kihajították, mert a zsaruk lebuktatták kokainnal. (Ami meglehetősen álszent dolog volt egy pszichedelikus rockot játszó totál narkós bandától.) Aki aztán megrázta magát, felállt a földről és 30 évesen új életet kezdett, elhatározva, hogy ezentúl csak olyan zenét játszik, ami neki tetszik. Olyan gyors, és annyira elborult rockot, amit azelőtt még senki,  Hál'Istennek talált ehhez még két hozzá hasonló őrültet. Így született a Motörhead - a többi már történelem.

Vesztesnek született, nem is kicsit - és csak azért is győztesként élt. Hogy aztán videó játékozva és vodkát kortyolgatva haljon meg - ahogyan egy rock'n'roll győzteshez illik. Erről szól ez a történet a Beatlestől a Nirvanáig, a Stones-tól a Panteráig, Hendrixtől a Dimmu Borgirig, az Illéstől az Ismerős Arcokig, a Kex-től a Tankcsapdáig.  Ezért örök és elpusztíthatatlan. A legendák halandóak - de a Legenda halhatatlan. És ez a Legenda te vagy: a vesztes, akiből a rock'n'roll győztest csinál.

Lemmy halála után a banda ezt írta ki a Facebookra:

"Hangosítsátok fel Lemmy zenéjét, beszéljetek róla, és toljatok le néhány italt. Ő pontosan ezt akarná!"

Hát, akkor legyen így! Köszönöm, Lemmy, hogy győztest csináltál belőlem. Nyugodj békében, öreg harcos!

 

Balogh Gábor

 

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr88212944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jorgos Vadefakisz 2015.12.30. 23:33:28

Érdekes kis nekrológ egy jobber sráctól. Tisztelgés egy liberális ikon előtt. Vajon, milyen érzés lehet ez? :) A nekrológ tetszett, riszpekt!

Jorgos Vadefakisz 2015.12.30. 23:56:13

@Bí Dzsí: Bizony-bizony. Talán olvasd el te is a cikket :-)
Lemmy spoke: "I don't only collect Nazi stuff, I collect objects from all the Axis countries," he said. "Also from countries who aren't even mentioned anymore as former parts of the Axis. Like Latvia, Lithuania, Estonia, Finland, Hungary."
vagy:
"From the beginning of time, the bad guys always had the best uniforms. Napoleon, the Confederates, the Nazis. They all had killer uniforms. I mean, the SS uniform is fucking brilliant! They were the rock stars of that time. What you're gonna do? They just look good."
"It's not a nationalistic kind of thing. Don't tell me I'm a Nazi 'cause I have uniforms. In 1967 I had my first black girlfriend and a lot more ever since then. I just don't understand racism, I never thought it was an option."

Úgy bizony, ez a faszi egy virtigli liberális volt, akinek csak 1 törvénye volt: A szabadság!
Erre varrjál gombot. ;-)

Jorgos Vadefakisz 2015.12.31. 00:11:33

@Bí Dzsí: Nyugodalmas jó éjszakát és orbán-mentes újévet kívánok!

Huszas71 2015.12.31. 10:59:55

Liberális, de nem a szó olyan értelmében, amely mögé manapság bújnak sokan.
Nem gondolom, hogy a szabadelvű mozgalom pajzsra emelné nézetei és tettei miatt.
Igen szerette a szeszt, nem vetette meg a szert és a nyakában egy lovagkereszt függött, a relikvia gyűjteménye méltán híres volt.
Ő csak nekünk ikon, akik rajongunk a keményebb muzsikákért...

2015.12.31. 13:47:24

@Huszas71: Szívemből beszéltél!
A rock szeretete, amely szabaddá teszi a lelket, legyen az bármilyen politikai, társadalmi, vagy vallási nézet.
És ez a lényeg.

bontottcsirke 2015.12.31. 17:43:24

Érdekes dolog ez a rakenroll. Gőzerővel kell tolni az életet, aztán pár év difivel az is befexik melléd aki eminens buzi volt. Mert ilyen az élet.

Veridicus76 2016.01.03. 12:04:08

Tökéletes rock-and-rollógia, minden szavával egyetértek.
Let's rock!
süti beállítások módosítása