Képzeld el: meg akarnak ölni

Címkék: terrorizmus Európa Brüsszel kesztyű nélkül Iszlám Állam

A húsvéti eső elmosta a fekete, arany és piros gyertyákat Antwerpen főterén. Mellettem egy japán turista fotózza a virágokat, a rongyos zászlókat és John Lennon Imagine-jének dalszövegét: a béke megázott üzeneteit. Egyik belga ismerősöm most éppen Je suis Bruxxelles portréval ékeskedik a facebookon. Már a reptéren ér a hír: atomtámadást terveztek Brüsszel szívéből Európa ellen. A repülőgépen írom soraimat, és Frankfurt felett ez jár a fejemben: „Valahol utat vesztettünk.”

Egyébként 22-e kedd hajnalra terveztem jegyet venni Brüsszelbe. Végül nem akkorra vettem, hanem 24-ére, de a hatás ettől még ugyanaz: a londoni késelések, az isztambuli robbantások és a párizsi mészárlások olyan közel kerültek hozzám, hogy már csak egy kattintás választott el tőlük. Tény, hogy Európa nagyvárosairól többet nem a nyugati csillogás és a kultúra, az üzletek és a látnivalók jutnak az eszünkbe, hanem a vérfürdő, a rettegés, a fejetlenség és a dekadencia.

Alapvetően idegenkedtem korábban az európai kultúra kihalását vizionáló gondolatoktól, és most is nehezemre esik idézőjel nélkül leírni ezeket a szavakat. Ezzel rajtam kívül talán többen is így voltak, és érthető is az ellenérzésünk: magyarként az ellenfeleink majdnem mindig európai emberek voltak, sohasem gyarmatosítottunk, és bevándorlási kérdés máig nincs jelen nálunk olyan mértékben, mint nyugaton. Az utóbbi időben azonban nemzetközi események és személyes élmények is átírták a gondolataimat – ha tetszik, egyfajta elemi érzést ébresztettek fel bennem bizonyos történések, melyek során akarva-akaratlanul is egy táborba kerültem olyan emberekkel, akikhez eddig vajmi kevés érzelmi vagy eszmei barátság fűzött.

Ezek közé tartozott, amikor egy palesztin támadó mellettem kezdett késelésbe Jeruzsálem Óvárosában; amikor a londoni metróban az orrom előtt éltették a fehérek halálát fekete bevándorlók: és ezek közé tartozott a párizsi, illetve legújabban a brüsszeli vérfürdő. Nem mintha újdonság lett volna előttem, hogy ilyen van, vagy, hogy velem is megeshetne – de a magyar valóság a tyúktolvaj cigányokról, a pimasz ballib újságírókról és Orbán urambátyámországáról szól. Még akkor sem éreztem közelinek és azonnalinak a veszélyt, mikor a Keleti pályaudvaron hemzsegtek az idegenek, és az első hírek felröppentek a közéjük keveredő lehetséges terroristákról – melyeket egyébként a baloldali sajtó rendre kigúnyolt.

Valahol a nyugati kultúra és a kellemes európai létbiztonság rózsaszín ködében

szunnyadni hagytunk néhány alapvető ösztönt és zsigeri érzést, amelyek jó okkal fejlődtek ki: a saját életünk és épségünk megóvásának érdekében.

Megpróbáltuk megtanítani magunknak, hogy a kését markolászó, minket sunyi szemekkel méregetősöpredék a jövő manchesteri orvostanhallgatója lehet, és talán éppen csak arra vár, hogy szenegáliul kapja kézhez Nietzschét egy ekiszagú interkulturális jógakurzus meg egy feminista önképzőkör között.

Ezt az illúziót már akkor sokan kritizálták, az utóbbi időben rengetegen mutogattak az ijesztő jelekre, és most már nem az alternatív médiában megjelent újságcikkek és a leírt betűk, hanem ártatlan emberek sírjai bizonyítják a „vészmadarak” és a „pesszimisták” igazát Európa-szerte. Sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy ez még csak a kezdet. Egy hatalmas álomvár omlik most össze, a politikai liberalizmus csillogó lobogóival, a Gondos Bocsokkal meg a szelfiző migránsokkal együtt; a romok pedig maguk alá temetik azt az Európát, amit mi is ismertünk.

Én alapvetően nem ellenzem sem az Európai Unió intézményét, és azt sem képzelem, hogy az egyes európai államok megállnák a helyüket a világpolitika porondján szoros – akár a mostaninál is szorosabb – összefogás nélkül. De az európai értékek közös megvédése nem a békemeneteket, a rinyálást, a siránkozást és a gyertyagyújtogatást jelenti. Nem érv, de tény:

a mi őseink nem azzal őrizték meg kontinensünk vezető szerepét, hogy profilképeket cserélgettek.

Ha kellett, akkor a Szentföldig mentek, hogy odacsapjanak a fenyegető veszélynek, ahogyan Európa józanabb fele ma is aktívan – ha nem is elég erősen – harcol az Iszlám Állam ellen. Ha mások képesek falakat emelni, akkor nekünk is fal kell; ha mások képesek fűt-fát fél órán át vallatni a reptéren, akkor nekünk is vallatnunk kell; ha mások képesek telefonokat lehallgatni és e-maileket feltörni a terror elleni harc nevében, akkor nekünk is ilyen eszközökhöz kell nyúlnunk. A jogvédés meg az etikett másodlagos, mikor európai életünk – és a mi, európaiak élete – forog kockán.

Ha nem emlékeztetjük magunkat kötelességünkre Európa és a keresztény kultúrkör megvédésével szemben, akkor a probléma, amely ma Európát belülről rágja, folyamatosan újra fogja termelni magát. Több alázatra, kommunikációra, éberségre és erőre van szükség:

attól, hogy mi hiszünk bizonyos értékekben, nem bélyegzünk meg minden muzulmánt, kinyújtjuk a kezünket az elesettek felé, és nem vagyunk hajlandóak barbárokként kaput zárni ártatlanul szenvedők előtt, még komplett hülyének sem kell lenni.

Nincs új a nap alatt, és a világ ma sem más, mint ezer éve volt: vannak ellenségeink, akik mindent megtennének azért, hogy elvegyék javainkat, városainkat, előnyeinket és forrásainkat. Sőt, néha őrült ellenségeink is vannak: ők már nem csak a pozícióinkat, de az életünket is akarják.

Az Iszlám Állam ilyen. Nem nyugszik, amíg nem öl meg minket: nekik „halálkultuszuk” van. Míg mi az életet ünnepjelük, addig ők a halált; míg mi élni szeretnénk, őket csak az hajtja, hogy a halálba akarnak vinni minket. Lehet képzelegni toleráns világról, ahol mindenki szereti egymást és nem zajlik élet-halál verseny egyének, csoportok népek és kultúrák között: de a valósághoz mindig jobb igazodni, mint a vágyálmokhoz.

Az antwerpeni városháza előtt állva nézegetem az itt hagyott vágyálmok ereklyéit: a gyertyákat, az üzeneteket, a virágokat. Magyarország ma még nem tart itt, és ha odafigyelünk, nem is fog. Én sok üzenetet itt hagytam volna, ha belga lettem volna, de a marxista John Lennon nevetséges és megvetendő firkálmányát biztosan nem.

Képzeljem azt, hogy nincsenek nemzetek és vallások? Nos, elképzelhetem: de attól még lesznek, és ezek nevében próbálnak majd engem, téged, John Lennon birkaagyú követőit és mindenki mást megölni, Budapesttől Brüsszelig, Jeruzsálemtől Ankaráig.

Ha nekem kéne üzenetet adnom a mai belgáknak, én valami ilyesmit mondanék:

„Képzeld el: meg akarnak ölni!

És jobb, ha teszel ellene valamit, mert ők biztosan nem fogják meggondolni magukat!”

De mi „valahol utat vesztettünk” - mert nem ezt mondjuk. És itt – mint tipikusan a hazai cikkek - zárhatnám három sokatmondó és szomorú ponttal az írást, de nem teszem. Mert Európa még mindig győztesként kerülhet ki ebből a válságból, ahogyan hazánk is. Míg a Nyugat küszködik, addig Kelet-Európa szerepe felértékelődhet: nekünk kellhet majd utat mutatni, mikor London, Párizs vagy Brüsszel embere a házkapuján sem mer kilépni.

Meg kell értenünk, hogy közös értékeink és életünk vannak veszélyben, és hogy n

Nem lesz román-magyar, bal-jobb meg ősjobbos-újjobbos vita, ha a józsefvárosi Iszlám Állam-harcosok adnak majd nevetve interjúkat a szíriai lapoknak a magyar hatóságok impotenciájáról.

Nekünk felkészülten kell várnunk az új kihívásokat!

László Bernát

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

-->

Guest blogger

58 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr628573964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Presidenté 2016.04.06. 16:21:30

Szóról szóra egyetértek.Korrekt.Ezt még kiegészíteni sem lehet.

Közösség

Friss topikok

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

06

Címkék: terrorizmus Európa Brüsszel kesztyű nélkül Iszlám Állam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.04.07. 13:24:19

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.04.07. 20:17:15

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.04.11. 22:31:03