Az utóbbi napokban végigkövethettük Szegedi Csanád exjobbikos politikai agóniáját, most végigkövethetjük Szegedi Csanád emberi bukását is.

Egy politikus bukása

Szegedi Csanád karrierjének vége tipikus magyar történet. A fiatal, tehetséges, jó szervezőképességű politikus bukása hűen mutatja a magyar politikai elit szűklátókörűségét, pénzéhességét, gyarlóságát és legfőképp rövidlátóságát.

Szegedi karrierje ugyanis nem akkor tört meg, amikor kiderült, közpénzt ajánlott fel a hallgatásért (valljuk be, láttunk ennél azért jóval cifrábbat is már), hanem akkor, amikor nem mondott le. Fogalmazhatunk úgyis, tökéletesen "felnőtt" a magyar politikai elit szintjére, hiszen nem látja, nem érti, hogy egy gyors döntéssel, egy lemondással, időleges háttérbe húzódással még megmenthette volna a pályafutását.

Nem így lett, jobbnak tartotta ragaszkodni egy olyan székhez még két évig, amibe már biztosan nem fog beleülni azután. Persze addig még nagyon sok tízmillió üti a markát Brüsszelben, ha van hozzá gyomra, lelke rajta.

Köves-járás

A Népszabadság információi szerint Szegedi úgy fogalmaz: „ha az elmúlt években tettem bármi olyan kijelentést, ami megsértette volna a zsidó közösséget, azért elnézést kérek. (...) Most, hogy szembesülnöm kellett zsidó felmenőimmel – amit egyáltalán nem bánok, hogy megtörtént – különösen fontossá vált a magyarországi zsidó közösség vezetőivel való kapcsolattartás.”

Szegedi sajátos Canossa-járása Köves Slomónál számos kérdést vet fel, és félünk tőle, egyre sem ad választ. Amennyiben Szegedi abból az indíttatásból látogatott el Köveshez, hogy elnézést kérjen azért, mert eddigi politikai karrierjének egyik tartópillére volt a zsidóság elleni harc, akkor azzal egyetlen dolgot bizonyít be. Azt, hogy számára ez az egész kizárólag faji kérdés volt, holott éppen ennek ellenkezőjét igyekezett, és igyekszik kommunikálni a radikális jobboldal vele együtt hosszú évek óta. 

Fel kell tennünk a kérdést, hogy a zsidó Szegedi ugyanezen logika alapján elindulva holnaptól már a magyarok gazdasági és kulturális függésének megerősítésén fog harcolni? Most, hogy kiderült zsidó, elnézést kell kérnie korábbi cselekedeteiért? Mi változott meg az életében? A gondolkodása? A világképe? Aligha. Egyes-egyedül a származása.

Szegedi tehát rádöbbent arra, hogy zsidó, így számára már nincs nemzetközi zsidó érdekháló, nincs közel-keleti konfliktus, nincsenek földből kinövő védett izraeli lakóparkok, nincsen zsidó médiahátszél és fojtogató értelmiségi túlsúly, van viszont elnézést kérés és "leróvandó kegyelet".

Kis túlzással élve, Szegedi Csanád mint hitközségi elöljáró holnap már felszólíthat bennünket, magyarokat súlyos történelmi örökségünkkel való szembenézésre, vagy épp az antiszemita közbeszédtől való elhatárolódására.

Szegedi Csanád térden csúszása épp azokat köpi leginkább szembe, akik számára a zsidókérdés nem faji alapú történet, akik nem azért küzdenek az ország cionista gyarmatosítása ellen, mert történetesen nem születtek zsidónak, hanem azért, mert szeretnének már végre egy független országban élni.

Aromó