12
dec
Miért rossz a tandíj? GY.I.K
Címkék: tandíj felsőoktatás höok Fidesz-kormány kesztyű nélkül Széljegyző
Tweet
Gyakran Ismételt Kérdések, hitek és tévhitek a tandíjról.
Minek ennyi értelmiségit képezni, így is tele van az ország diplomás MacDonald’s alkalmazottakkal?
Divatos, de legfeljebb csak részben igaz közhely,s a kormány elképzelései ezen nagyjából semmit se fognak javítani. Számos felmérés kimutatta már, hogy az egyetemet végzettek körében jóval alacsonyabb a munkanélküliség, vagyis igenis, diplomával még mindig könnyebb elhelyezkedni. Ezzel együtt igaz, hogy nagyon sokan nem, vagy csak a tanult szakmájuktól idegen területen jutnak álláshoz diploma után. A jelenlegi keretszámok viszont azokat a területeket is sújtják, ahol még a válság közepette sem nehéz elhelyezkedni (mérnök, informatikus, vegyész, közgazdász).
Ugyanakkor a jövőben nem fognak kevesebb hallgatót felvenni az egyetemekre – a változás „csupán” annyi lesz, hogy ezek 90%-a költségtérítéses formában tanulhat. Vagyis: akkor tanulhat, ha a családja megengedheti magának, vagy vállalja az eladósodást előre akár évtizedekre is. A szegényebb és a hitelektől – az elmúlt évek tapasztalatai alapján teljesen jogosan – ódzkodó fiatalok tömegei viszont ki fognak szorulni a felsőoktatásból. S miután ők nem élnek a költségtérítéses szakfelvételi engedélyükkel, helyükre lépnek a rosszabbul teljesítő, a felvételi sorrendben mögöttük álló, de jómódúbb fiatalok. Magyarul: elvesztünk egy csomó ifjú tehetséget, ezzel szemben pár évtizeden belül kialakul egy kizárólag vagyoni alapon létrejövő kontraszelektált „értelmiségünk”.
18 éves korom óta melózom, miért finanszírozzák az én adómból, hogy az egyetemisták kávézókban, büfékben és kocsmákban töltsék a napjukat?
Tény és való, hogy egy átlagos csütörtök estén a nagyvárososok alkoholfogyasztásának átlag 2/3-t egyetemisták adják, mint ahogyan az is, hogy ez a hét egyetlen napján sem csökken 20% alá. Az is nehezen vitatható, hogy alig-alig találunk olyan fiatalt a hazai felsőoktatásban, akiknek egy félévben legalább kétszámjegyű ellógott órája ne lenne. Mindez persze erkölcsileg elítélendő, hiszen a szorgalom jó, a lustaság meg ugye rossz, ezt a tücsök és hangya meséje óta tudjuk. Csakhogy, ha a tücsök egész nyáron melózott volna hegedülés helyett, akkor a hangya megérdemelt téli lazítása idején nem tudna jó zenéket hallgatni. Vagyis: bármilyen piszkosul nehéz is elfogadni ezt egy traktoron ülve, egy gyártósor mellett állva, vagy a volánt markolva napi 10-12 órán át – az értelmiségi léthez nélkülözhetetlenül hozzátartozik az a gyakran semmittevésnek látszó tevékenység, amit gondolkodásnak, vagy alkotásnak nevezünk. A naphosszat kávé és sör mellett hesszelő egyetemisták nem csak lerészegednek estére – de jobb esetben egymással beszélgetve, vitatkozva, világmegváltva ilyenkor alakul ki a világképük, szakmai látásmódjuk.
És könnyen lehet, hogy ennek folyamányaként olyan ötleteik támadnak, mint pl. a robbanómotor, amellyel a traktor és a kamion is működik, esetleg feltalálják az antibiotikumot. Ha meg mihaszna bölcsészesz, akkor talán épp megszületik a fejükben a szociálisan gondoskodó állam ideája, amelynek köszönhetően Te, kedves melós, ma nem 20 négyzetméteres lyukban élsz, nem 16 órát dolgozol, a parasztot meg nem pofozhatja fel a gazdatiszt, mint mondjuk száz esztendővel ezelőtt. Ezeket a dolgokat ugyanis mind kivétel nélkül rohadtul ráérő értelmiségiek találták fel – és láss csodát, a világ ettől jobb lett.
Persze ez azokra a baromságokra is igaz, amelyektől meg sokkal rosszabb lett. No, meg azt is látjuk, hogy korunk egyetemistáinak jelentős, és sajnos egyre jelentősebb részét az akciós bacardikólán és a koleszok mellékhelyiségeiben lezavart negyed órás numerákon kívül nem sok minden érdekli. De ettől a fenti állítás még igaz marad: az egyetemistának idő – mégpedig sokszor a formális tanulásból ellógott idő – kell ahhoz, hogy valóban széles látókörű értelmiségi váljon belőle, és így utólag megszolgálhassa a társadalomnak, hogy az lehetővé tette a tanulását.
Miért én az én adómból finanszírozzam mások tanulását?
Először is: az egyetemisták oktatásának költségeit mindenekelőtt a szüleik finanszírozzák, az általuk befizetett adóból. A jelenlegi siralmas demográfiai viszonyok között ez általában azt jelenti, hogy két ember – apuka és anyuka – adózik azért, hogy egyetlen, esetleg két gyermekük diplomát szerezhessen.
A felsőfokú végzettséggel rendelkezők ráadásul átlagosan jobban keresnek, mint azok, akik nem végeztek egyetemet. (Persze, mi is ismerünk pocsékul kereső tanárokat, és nyolc általánossal meggazdagodott vállalkozókat, de most a statisztikai átlagról beszélünk.) A vakbélműtétje viszont mindenkinek ugyanannyiba kerül. Vagyis: a diplomások általában hosszú távon adókülönbözetükkel visszafizetik a közös kasszába oktatásuk költségeit. (Arról már nem is beszélve, hogy, ha szeretve tisztelt kormányunk nem törölte volna el a sávos adózást, a magas jövedelműek még több közterhet viselnének.)
A felsőoktatás luxus, miért nem inkább jó szakmunkásokat képzünk?
Erre a rövid válasz az, hogy azért, mert nincs hol. Az elmúlt két évtized kormányai ugyanis ciklusokon átívelő szorgalommal számolták fel a hazai szakmunkásképzést. Így a 14 éves gyerekek nagy többsége számára eleve nincs is más lehetőség, mint gimnáziumba menni. S, mivel egy érettségi manapság wc-papírnak kemény, másra meg nem igazán jó – utána kénytelen lesz mindenképpen valamilyen diplomát szerezni. Ha tehát csökkenteni akarjuk a diplomások valóban túlzottan magas számét, akkor első lépésben nem ártana újra felépíteni a szinte teljesen lenullázott középfokú szakmai képzést. Hoffmann Rózsának akkor lenne egyáltalán minimális jogalapja diplomás túlképzésről beszélni, ha már átadott volna vagy 50 új szakmunkásképzőt, kereskedelmi és ipari technikumot.
Másrészt az egyetem nem csak felsőfokú szakmai képzés, hanem a társadalmi mobilizáció mindez idáig egyetlen igazán hatásos módja. Az alaposan elhasználódott, belterjes, saját történelmi sérelmeinek gumiszobájában vergődő hazai értelmiségi elit minimum vérfrissítésre, ha ugyan nem cserére szorul. Ez az elmúlt húsz-harminc évben tetű lassan ugyan, de azért megindult. Több tízezer vidéki és külvárosi fiatal vehette át családja történetében az első diplomát. Ha valami pozitív irányban változott, és változhat még ebben a hazában, akkor azt – persze nem kizárólag, de elsősorban – tőlük várhatjuk. A kormány döntése ezt a folyamatot állítaná meg, sőt fordítaná a visszájára. Nem véletlen, hogy a tandíjat két évtizede minden kormány megpróbálta hol nyíltan, hol sunyiban bevezetni. A politikai, gazdasági és szellemi elit igyekszik bebetonozni státuszát, megkímélve magát és utódaikat a kellemetlen konkurenciától.
Nem értek egyet a tandíjjal, de jobboldali vagyok, miért álljak a tiltakozók mellé, hiszen ezek szinte mind kőkemény libsik?
A brutális keretszám csökkentés elleni tiltakozásra, - mint azt mi is többször megjegyeztük - valóban igyekeznek rátelepedni a balliberális megmondó emberek. Javarészt ugyanazok, akik négy évvel ezelőtt még lelkesen érveltek a „minőségi felsőoktatást” garantáló tandíj mellett – akkor, amikor azt még kedvenc szadeszos, meg szoci politikusaik akarták bevezetni. Ez valóban nem túl gusztusos látvány – ám ettől a tandíj még ugyanolyan veszélyes ostobaság, mint ’95-ben, vagy 2008-ban volt.
A cirkuszigazgató megőrült, és ezt sajnos először a majmok vették észre. A direktort észhez kell téríteni, vagy el kell csapni – de ez nem jelenti azt, hogy a helyükre a majmokat kívánnánk.
Miért rossz a Diákhitel 2.?
A kötött, csak "képzési hozzájárulásra" nota bene tandíjra felhasználható hitel évi kilenc százalékos kamatából mindössze kettő terheli az ügyfelet, a többi hetet a költségvetés állja. Jól hangzik, mégsem az. Hogy miért? Mert úgy terheli meg a diákokat, hallgatókat, szülőket, hogy közben a központi költségvetés az égvilágon semmit nem nyer vele, sőt, még jobban eladósodik, így végső soron te, és a szüleid fizetik meg ennek az árát is.
Miért rossz, ha „csak” két százalék terheli a hallgatót?
Azért,mert értelmetlen ez a két százalék is. Egyrészről volt egy – a költségvetés oldaláról nézve - viszonylag kockázatmentes diákhitel-rendszer, másrészt az állam jóval kevesebb pénzből maga is rendbe tehette volna az egész felsőoktatást.
Hogyan?
A tandíj, azontúl, hogy egy rossz, drága, igazságtalan és bonyolult rendszert vezet be, a tetejébe még felesleges is, mivel úgy juttat pénzt a felsőoktatásba, hogy a következő 10 évre számolva akár több ezermilliárdos kockázatot ró a költségvetésre, ahelyett, hogy jóval olcsóbban közvetlen forrásból (értsd: adóból) finanszírozná a felsőoktatást. A kamattámogatás, a jóval kiterjedtebb hitelezés miatt megugró nemfizetési kockázati prémium és persze a technikai kibővítés egyes számítások szerint akár évi 70-80 milliárddal terhelheti meg a központi büdzsét, ami különösen úgy röhejes, hogy a kormányzat a Széll Kálmán programban évi körülbelül 50 milliárdot akart spórolni a felsőoktatáson.
A hitel ráadásul igazságtalan is, hiszen az is felveheti, aki nincs is rákényszerülve, esetleg külföldi hallgatóként itt tanulva egy rendkívül kedvező kamatozású hitelhez jut, az állami kezesség miatt azonban mindenki fizet utána.
Széljegyző
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.12.13. 15:39:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dzsentrisvihák 2012.12.12. 18:16:15
nemhívő 2012.12.13. 16:14:31
Ezzel még akár egyet is lehetne érteni.
A "gáz" az az undorító, ostoba ellen kampány volt,...amit a népszavazásnál műveltek "anno",...és amiért most kiskanállal zabáltatnám fel a saját szarukat.
Dzsentrisvihák 2012.12.13. 17:43:52
Tény, hogy az egész felsőoktatást en bloc át kellene variálni, tanári karostól, diákostól, egyetemestől, főiskolástól. De nem így, koncepciótlanul, vak hentes módjára, és pláne nem úgy, hogy ezzel a bankok karmai közé kergetjük a következő nemzedéket. Mert annak terheit nem csak az fogja fizetni, aki felveszi a Diákhitel 2-t, hanem a gazdaság általános elcsesződése után mindenki (pont úgy, ahogy most a devizahitelesek dolgait nyögjük).
___________________________ (törölt) 2012.12.13. 18:35:40
Ezzel nincs bajom. Abszurd ez a modern 100% meritokracia, 0% arisztokracia felfogas. Termeszetes, hogy a felsöoktatasban a felsöosztalyok termelik ujra magukat. Miert, mi a masik lehetöseg?
Ha ugyanis minden szakmunkas tehetseges gyerekeböl ügyved lesz, akkor vagy tul sok ügyved lesz, vagy pedig akkor ezzel parhuzamosan sok ügyved gyerekeböl is szakmunkas lesz, ami tökeletesen abszurd, egy csomo nyilvanvalo okbol kifolyolag.
Szerintem egy jobboldalinak el kellene tudni fogadnia, hogy van olyan, hogy tarsadalmi osztalyhierarchia.
Dzsentrisvihák 2012.12.13. 20:57:36
Épp ezért elfogadhatatlan, ha valaki ezzel az érvvel óhajtja a társadalmi mobilizáció orrára vágni az ajtót.
A felsőoktatás valóban rosszul strukturált, sok esetben nem hatékony és mit ad Isten, még csak nem is meritokratikus (a minőségre való törekvés, annak jutalmazása mellesleg az egyik jobboldali alapérték, csak szólok). De erre nem az a megoldás, hogy nekiesek a csontozóbárddal, és amputálom kezét-lábát. Ne feledjük, hogy az egyetemek költségvetését is igencsak visszanyesik, valamint nem látni olyan intézkedéseket, melyek egyensúlyoznák ezt a nagy keretszámcsökkentést (pl.: ösztöndíj programok, szakmunkásképzés fejlesztése, az azt igénylő iparágak rendbetétele, munkahelyteremtés... stb.).
naugye! 2012.12.14. 08:48:52
Bí Dzsí 2012.12.14. 11:38:35
Nem, ezt egy marxistának kell elfogadnia - majd le is rombolnia a jó örek Kiáltvány szellemében. :)
A konzervatív ember nem reciprok marxizmust hirdet (vannak osztályok, ezek átjárhatatlanok, és ez jó így, kuss, paraszt!), hanem igenis mertokráciát, mégpedig 100% meritokráciát, 100% minőségi alapú elitet. Ez persze teljes egészében kivitelezhetetlen de törekedni kell rá.
Az igazi arisztokráciának pedig alapvető sajátossága volt a meritokrácia, vagyis a származás mellett ezekben a családokban megkövetelték a szellmi és morális minőséget is. A jelenlegi elitünk oligarchia (hogy még egy jó kis idegen szót behozzak a társalgásba), vagyis tisztán vagyoni alapon szerveződő uralkodó réteg. No, ez az, ami minden civilizáció halála. És ezt betonozza be a tandíj (is).
Schwerer Gustav · http://menekulttabor.blog.hu 2012.12.15. 11:45:24
Nagyon jó meghatározás! Terjeszteni fogom!
Ezzel kapcsiban jutott eszembe: mi lenne, ha a "konzervatív", fogalom fölötti DEUTUNGSHOHEIT -a gondolat meghatározása (definíciója) fölötti szuverén hatalom - szerepét átvennénk a különböző "jobboldali" (fideszhez köthető) véleményportáloktól/bloggerektől?
Én ugyan nem vallom magam "konzervatívnak", (én elsősorban keresztény-nemzeti-szocialistának vallom magam), de az mindenképpen jó lenne, ha nem a fideszes pártapparatcsikok rokonai/barátai/üzletfelei mondanák meg, hogy mit jelent konzervatívnak lenni. Pl. Mos maiorum, konzervatórium, mandiner (mandarin:)) blog, és a többiek.
Számukra röviden annyit jelent konzervnek lenni, hogy havonta egyszer elmegyünk színházba/kiállításra, és mindig a fityeszre szavazunk. Közben persze hosszas cikkeket írunk a művészet és kultúra haláláról, régi megsárgult fotókon merengünk, ódon utcákon sétálva emlékezünk a dicsőbb időkre, stb. romantikus dekadencia. Persze közben néha lefasisztázzuk meg lenácizzuk (lásd stumpfbandi)a Jobbikot (mint valami uccsó büdös zsidó), ja és valahogy mindig a fidesznek húzzuk a nótát...broáf.
Meg kéne tölteni ezt a fogalmat igazi pezsgő élettel! És ha _mi_ töltjük meg, akkor mi leszünk a "sormérték", irányadó hosszú távon -a "konzervatívság" tekintetében!
A helyzet azért is érdekes, mivel senki sem tudja -pár emberen. pl rajtad- kívül, mit jelent konzervatívnak lenni -és ezt rövid, érthető módon elmondani, bemutatni - ezért bárki szabadon mondhat amit akar, és a legjobban fogalmazott mondanivaló lehet képes győzni ilyen esetben. Persze előbb-utóbb beindulnának a kölcsönös támadások a különböző "konzervatívok" között, de pont ez lenne benne a jó: hogy végre beindulna valami pezsgés, és letisztulna talán hogy mi _az_ ami konzervatív, és mi nem az.
ez csak egy ötlet részemről, nem tudom mennyire válna be, de talán érdemes rajta elgondolkozni. Veszteni biztos nem veszthetünk vele, ugye?
bpe 2013.01.03. 14:37:16
az, h az állam a kamattámogatással mekkora terhet vállal, eccerűen megválaszolható: kamattámogatásnyit. de amúgy épp most vesz át 1000 milliárd körüli önkormi adósságot, mert "megteheti". akkormeg? oké, ha az állam a hitel kezese, lehet később lepődés, de ennek van egyfajta valószínűsége, a visszafizetésnek meg egy másik.
a felsőoktatás nem jószándékkal, világmegváltással, meg hahával üzemel, ez pont olyan bullshit, minthamonnyuk jaffát töltenél a robbanómotorba, és várnád, h kipufog..
pénzből működik. mind a 68 egyetem és főiskola, ami épp kinyit évről évre itthon. ahol 42 helyen lehet pl. közgazdásznak tanulni.. érdekes módon a cikk ezt nem emlegeti fel, h egy ekkora országnak nincs lehetősége ennyi diáknak ennyi egyetemen ennyi tanárt fizetni, meg befűteni az auditóriumot. nincs. és egy kib. nagy pont következik. nem pedig kettő-három, és beszéljükmeg, gyerekiahórahoffmanrózsa..
az pedig, h a kamattámogatás előnytelensége miatt sírunk.. nanemár. mert mi erre az alternatíva? az, h az állam mindent adóból kicsenget. MINDENT. a "tőkerészt", kamat nélkül, mert az olyankor nincs. a dh2 most akkor mért nem arról próbált szólni, h az állami pénzt nyesi vissza pusztán a kamattámogatásra? ahol a tőkét és a megmaradó kamatot a diák oldja meg, majd, mert addigisabank?
külföldön az egyetemeken banki vagy céges ösztöndíjak tucatjai közül lehet válogatni. deee itthon is meg lehet pályázni pl. a demjánét, bár spec. neki is vissza kell fizetni, annak, aki külföldre megy - mert olyankor ugye valszeg van miből.
az is bullshit, h az egyetemeken tanulók a szüleik adójából tanulnak.
tessék kiszámolni, h nem. főleg akkornem, amikor az szja ennyit ott hagy két éve már anyunál és apunál. meg a rezsicsökkentés is otthagy. meg a családi adókedvezmény. és a chf hiteltől sem kellett apunak higítót innia, és itatnia a családdal, mert a mostani állam volt akinél megoldotta.
szal, lehetne az öngondoskodást is fényezni, asszem, mert ezek bár eszközként vitatható lépések, mindenlépésaz, de célkitűzésében nem, senki nem akarja megbaszni a társ. mobilitást, pontosan az a kormányzás baszta meg, aki hagyta aput és anyut, ahol soma lesz majd az első diplomás a családtörténetben, nemelolvasni az apróbetűst, amikor hitelért ment a cibbe..
a balansz, amit el óhajt (nincsmáschoice) érni a kabinet pedig úgy fest, h VAGY masszívan(..) 3% alatti a deficit, vagy a köt.szeg.proc. kulminál, és télleg megbaszhatjuk az eu-s kohéziós alaphoz a hozzáférést.
..mennyi pénz is ez? 2007-13ig 21.000.000.000 euró a magyar keret. milliárd és euró. nemtom, h pontosan ez hogy' hívható le, de ha a diáktüntik tf. 3.000.000.000 euró alatt rezegtetnék a lécet, sztem se a diákok, se a szüleik, se a haha, se senki nem lenne boldog. ugye nem?
a felelősségvállalás legalább addig kéne terjedjen, h ezzel az össztársadalmi érdekkel szolidárisak vagytok.
nagy köszi.