A Lajtától keletre a vevőnek hálát kell éreznie, ha emberszámba veszik, ha a pénzéért azt kapja, amit elvár, ha nem verik át, nem próbálják lehúzni, és úgy általában, nem szarnak bele az egészbe.
Sosem voltam nagy kedvelője a hosszú buszos utazásoknak, de egy régen várt baráti síelés kedvéért ez alkalommal kivételt tettem. Az úti cél Franciaország volt, annak is a délkeleti csücske, Tignes, nem messze Európa legmagasabb pontjától, a Mont Blanctól. Magyar pénztárcához mérten egy ilyen kiruccanás nem olcsó mulatság, ezért az ember igyekszik az utazási irodák legkedvezőbb ajánlataira lecsapni, hónapokig spórol, majd vágja a centit az indulásig.
Szabadság kikérve, házi kolbász, pálinka a poggyászban, lélekben mindenki készülődik a fárasztó, közel 24 órás buszos tortúrára. Mert akármilyen jó is a társaság, ez bizony kín a javából. Számtalan tervezhető és tervezhetetlen tényező borzol(hat)ja a kedélyeket: egy elromlott alkatrész, pocsék időjárási viszonyok, közlekedési dugó, idejekorán lerészegedett utastársak, akik nem hagyják aludni a többieket, ésatöbbi, ésatöbbi…
Éppen ezért az utazási irodától az egyszeri magyar állampolgár joggal várja el, hogy a nem kevés pénzért, amit befizetett, megfelelő szolgáltatást kapjon. Kényelmet, kiszámíthatóságot, szakértelmet, rugalmasságot. Szolgáltatás terén viszont Ausztriánál véget ér Európa. A Lajtától keletre a vevőnek hálát kell éreznie, ha emberszámba veszik, ha a pénzéért azt kapja, amit elvár, ha nem verik át, nem próbálják lehúzni, és úgy általában, nem szarnak bele az egészbe.
Nem írom le az utazási iroda nevét (pedig megérdemelnék), mert nem elszigetelt esetről, hanem általános jelenségről van szó. Útnak indulni repedt szélvédővel, széttörő ülésekkel, nem betartani a négyóránkénti pisi szüneteket, rendszeres késésekkel továbbállni a benzinkutakról – ez „alap”, ez Magyarországon még nem éri el az ingerküszöböt.
Az is nyílt titok, hogy a sofőrök jutalékot kapnak az állomásoktól, ahol kirakják az utasokat, de kulturáltabb helyeken azért legalább arra ügyelnek, hogy ezt ne csinálják túl feltűnően. A nem túl feltűnő esetünkben azt jelenti, hogy az utaskísérő nem ordítja be a mikrofonba, hogy melyik boltba kell bemenni vásárolni, hanem a busz szolidan leparkol a szupermarket mellé. Csak egy tipp.
Az is hasznos, ha az utasokkal az indulás előtti napon közlik, hol lesznek megállók, hogy szerencsétlenek a hipermarketek helyett ne a 2100 méter magasan fekvő pályaszállás kisboltjában vásároljanak ajándékokat dupla áron.
Maradva még mostani utazásunknál, az is elvárható lenne, hogy a sofőrök odafigyeljenek, hogy a gázolaj ne fogyjon ki a tankból. Sajnos ez sem jött össze, 9 kilométerre a tervezett megállótól 0:45-kor a MAN köhögve megadta magát. A vezető állítólag elszámolta a távot, ám az utazóközönség ehelyett arra az egyöntetű megállapításra jutott, hogy a szervezők az olasz-szlovén határ túloldalán reménykedtek olcsóbb dízelben, és ezért a párezer forintért tették kockára egy ötven fős csoport biztonságát.
Az eredmény: közel kétórás veszteglés és egy 127 eurós büntetés az olasz Polizia jóvoltából, akik figyelmét a berepedt szélvédő mellett az elakadásjelző háromszög hiánya sem kerülte el.
Akár hanyagság, akár nyerészkedő számítás volt a lincshangulatot kiváltó malőr oka, a sztori szegénységi bizonyítványt állít ki a profit után loholó magyar utazásszervezés egészéről. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanez az iroda egy héttel korábban olyan buszt küldött ki szintén Franciaországba, amely műszaki hiba miatt 30 kilométeres sebességgel tette meg az ezer kilométeres autópályaszakaszt.)
A cég most jó pár dühös panaszlevéllel számolhat, de ez így is van rendjén, sőt, ez a minimum, ami elvárható minden állampolgártól, aki hisz még benne, hogy ebben az országban egyszer kiszámítható és korrekt utazásszervezés lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gabesz7004 2013.02.10. 18:42:46
Popeye77 2013.02.11. 19:30:37
1: Én kérek elnézést azért mert az utaskísérő kérte a tapsot a sofőröknek!
2: Arra válaszoljon ha tud, hogy az utaskísérő miért nem járta körbe az apartmanokat, hogy minden rendben találtunk-e? Szerintem a minimális gondoskodás nem abból áll, hogy megnézem a "parasztokat" a buszon, hogy mind ott vannak-e és átveszem a kulcsokat a recepción! Ezt nyelvet beszélő sofőrre is bátran rálehet bízni! A szállásokon a megszokott francia apartmani melegség messze nem volt érezhető. Többen betegek lettek. Reggelre kifejezetten hideg volt az apartmanokban!
3: A lincshangulat szerintem érezhető volt az atrocitásokat ért utasokon. A srác csak azután nyugodott le miután okosan agyrázkódást szenvedett egy mozgó járműre való sikertelen felugrási kísérlet után! Túl sok nem kellett ahhoz, hogy verekedést váltson ki a két társaság között! Értem ezalatt a következőket: viszki locsolás, más hátsó fertályába való nyúlkálás, be - beszólogatás...
4: Amennyiben egy buszon elfogy az üzemanyag, és legalább 20-40 liternyi nincs kannában mi az ha nem hanyagság!?
Arról már nem is beszélve, hogy a repedt szélvédőt az olasz rendőr nem véletlen jegyezte meg... ha út közben éri a buszt még talán érthető okokból másképpen kezeli.
Amire nincs magyarázat, hogy kifele menet a sofőr úr egy 3,7 méteres figyelmeztetéssel megjelölt alagutat bepróbált a busszal! A busz magasabb volt a kelleténél a tetején lévő klíma miatt! A nyoma Le Lac és Val Claret között még látszódott a visszaindulás idején!
Tisztelettel: az egyik utas aki szintén szeretné kifejezni nem tetszését