A vasárnap éjjeli eredményváró ünnepi/gyászsörözésből lassan józanodva a hét legfontosabb feladata az lesz, hogy minden hazai politikai erő átgondolja a választási eredmény tanulságait és döntsön arról, hogyan tovább.
A legkönnyebb helyzetben - legalábbis egyelőre és látszólag - nyilván a Fidesz van. Nyögvenyelősen, de a brutálisan lejtő pályán csak sikerült kiizzadni az újabb kétharmadot. Lehet, sőt muszáj is felhívni a figyelmet a választási rendszer ordító aránytalanságára: a 44%-nyi szavazattal szerzett 66%-os többségre, vagy arra, hogy a Jobbik alig több, mint fele akkora parlamenti erővel fog bírni, mint a voksainak aránya (20,7%-al az Országgyűlés 11,5%-át alkotják csak.). Csakhogy ez a választás ettől még minden igazságtalanságával együtt is teljesen legitim. Nincs az a szisztéma, amelyben ne a Fidesz győzött volna, méghozzá toronymagasan minden ellenfele fölé emelkedve. Ez van, 2014-ben ez a népakarat.
Ugyanakkor nem szabad elmenni a mellett sem, hogy idén hétszázezerrel kevesebbet húzták az ikszet a narancs mellé, mint négy éve. És sokan, nagyon sokan közülük csak azért, mert nem láttak más más alternatívát. A ballibsi zombikommandó már, a Jobbik még nem látszik annak. Akkor sem, ha mindketten szerették volna elhitetni saját bázisukkal, hogy azok. A radikálisok meg maguk is elhitték. Ez pedig hiba volt. Mi, itt a nemzeti oldalon hajlamosak vagyunk egy alternatív valóságban élni, ahol minden második haverunk Jobbik szavazó, a másik fele meg gondolkodik rajta. Erre az alapra aztán gyönyörű légvárakat lehet építeni a győzelemről, de legalábbis a 30%-os csodáról. Na, ezt a gondolkodást kellene alapjaiban megváltoztatni, és nyitni a való világ, a valódi Magyarország felé. Amelyik meggyőzhető, de még nagyon nincs meggyőzve. És ezért nem haragudni kell rá, meg fröcsögve birkanépezni, mert azzal a reklámmal semmit sem lehet eladni, hogy "hülye állat vagy, ha nem veszed meg!".
A csoda tehát elmaradt, de eret vágni se kell. Ne feledjük: a Fidesz ’90 és ’94-ben két egymást követő választáson nem tudott elérni 10%-os eredményt sem – aztán a harmadikat megnyerték. Mert makacsul és megingathatatlanul hittek a saját igazukban, és, hogy ők hivatottak az ország vezetésére. Előbb-utóbb az ország is elhitte nekik. Ez a hajthatatlan kitartás és megtörhetetlen optimizmus tette Orbán Viktort az elmúlt huszonöt év legsikeresebb politikusává. Ezt az egyet nem volna szégyen eltanulni tőle a Jobbik vezetőinek - akik vasárnap éjjel egy bitang jó eredménnyel a hátuk mögött olyan fejjel álltak ki a kamerák elé, mintha épp a párt feloszlatását akarnák bejelenteni.
A Vonáék által sokszor idézett sportos hasonlat, amely szerint a pályára csak úgy lehet felállni, ha győzelemre játszunk, alapvetően igaz. De, ha a Siófok 2-1-re kikap a Fraditól, akkor az edzőjének nem a két bekapott gól miatt kell keseregnie, hanem azt az egyet kell dicsérnie, amit lőttek. Márpedig a Jobbik vasárnap nem is egy gólt varrt be. Százezer új szavazót szereztek, a vidéki körzetek többségében lealázták a balosokat – és, ami messze a legfontosabb: kiléptek az észak-kelet magyarországi válságövezet regionális pártjának szerepéből.
Ha a párt vezetői az első csalódott sokk után visszatérnek a valóságba, rá kell jönniük, hogy tulajdonképpen baromi jól állnak – és arra is, hogy ez az eddigieknél is komolyabb kihívásokat állít majd eléjük. 2014-ben a tipikus Jobbik-szavazó már nem a 40%-os munkanélküliséggel sújtott lepusztult ex-iparvárosban, vagy elnéptelenedő faluban élő, hetente kirabolt frusztrált kisember. A radikálisoknak sikerült területi és társadalmi szempontból is a legkülönbözőbb rétegeket megszólítani. A párt mögött most már nem csak egy világnézetileg elkötelezett és/vagy saját elkeserítő helyzete miatt dühös, nagyjából homogén bázis áll. Hanem egy valódi szivárványkoalíció. Ebben a fővárosi ex-MIÉP-es mérnöktől a csalódott fideszes dunántúli vállalkozón és kunsági gazdán keresztül a cigánybűnözéstől megcsömörlött borsodi melósig és a fáradt rendszerpártok után valami újat és izgalmasat kereső egyetemistáig rengetegféle ember van. Őket összetartani nem lesz egyszerű feladat – de nem is lehetetlen. Csak el kell jutni hozzájuk.
Nem csak kampány idején, hanem az év minden napján. Ehhez mindenekelőtt médiára lesz szükség. A menthetetlenül white trash irányba elcsúszó Kurucinfó és a hardcore pártszócsőként funkcionáló Alfahír és Barikád nem, hogy a magyar társadalmat, de még a jelenlegi szavazóbázist sem fedi le. Az elkötelezett híveknek szóló „te vagy a Jobbik médiája” jelszó szép és hősies ugyan – de a 21. században széles tömegek megmozgatására ez nem lesz elég. Idén a radikálisoknak komoly mákjuk volt, hiszen a balos összeborulás és a kormánypártok sajtóbirodalma szinte minden töltényt egymásra lőttek ki. Ez a kegyelmi állapot már rövidtávon meg fog változni, 2018-ban pedig szinte biztosra vehető, hogy mind a balliberális, mind a polgári jobbos média alaposan meg fogja sorozni a Jobbikot. Ha nem lesz a kezükben fegyver, amivel visszalőhetnek, tehetetlenül fognak állni a rájuk zúduló kartácstűzben.
Az már nem lehet érv és mentség, hogy a pártnak erre nincsenek forrásai. Nyilvánvaló, hogy a szocik, vagy a Fidesz mögötti nagytőkés csoportok erejével versenyezni nem lehet, de a jobb választási eredmény magasabb állami támogatást is jelent. És, ha van valami, amire mindenképp költeni kell, akkor az a sajtó. Egyszerű ez, mint kisfröccs: ha van médiád, mindened van, ha nincs, akkor semmid. Ez a 21. századi politika egyszeregye. Aki ezt megérti, annak bármire lehet esélye, aki nem, annak semmire.
Az elmúlt ciklusból a Jobbiknak három éve ment el arra, hogy kereste a helyét a fél paragrafusokon rugózó, meddő parlamenti szakpolitkai köldöknézegetés, a 3%-nyi szavazónak szóló ideológiai keménykedések, meg a „folyóson megbeszéljük” utcai harcos világa között. Nem tudom, hamarabb le lehetett-e volna zavarni ezeket a belső vívódásokat, de tény, hogy baromi sokáig elhúzódtak, és ez alatt a párt népszerűsége stagnált. Az utolsó hónapokban viszont - néha túlságosan egybites, néha túl szupercuki - de alapvetően mégis csak vérpofi kampányt csináltak. Egységes, magabiztos, trendi, széles rétegek szemében vállalható és, ami a legfontosabb: reményt adó erőként jelentek meg. Remélem, eszükbe se jut ezen az úton visszafordulni.
Balogh Gábor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
freehckr 2014.04.08. 15:00:40
Ezt p*fázom állandóan... :) Az elektronikus média piacára belépni óriási vagyonba kerül, erre minden bizonnyal nincs, és előreláthatóan nem is lesz megfelelő mennyiségű pénzeszköz a radikálisok és holdudvaruk birtokában. Ellenben az online- és közösségi média nyújtotta lehetőségeket, ahhoz képest hogy milyen jól indultak ezen a téren a 2006-2008 „mozgalmasabb” időszak alatt, ma már negyed annyira sem használják ki, mint egyébként lehetne. Valamint ahogyan jelenleg kihasználják, na az sem túl hatékony.
Ráadásul nem csak a Jobbiknak mint pártnak lenne ezen a téren nem kevés feladata és természetesen lehetősége is egyben, hanem a szimpatizánsaiknak is.
freehckr 2014.04.08. 15:02:59
Illetve ez nagyjából csak a „ráfordított időbe” kerül, pénzben fillérek...
Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.04.08. 20:52:33
mert a zsindexnek van közösség: blogketrec, és máris itt rázzák a rácsot.
egyedül a jobbegyenes blog ahol lehet szabadon kommentelni, de a radikálisok többsége nem használja a blog.hu-t. Talán nem szeretik, talán az nem tetszik nekik hogy az inda és rajta át az index üzemelteti, mindegy. Lényeg hogy most már vannak olyan felületek, ahol ez megoldható lenne.
freehckr 2014.04.08. 21:01:26
Veridicus76 2014.04.08. 21:47:25
Lamerdog 2014.04.08. 23:09:54
Ezek beindítása nem csak pénz, hanem állami beavatkozás kérdése is lenne tudtommal...
Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.04.08. 23:22:04
Magnifico 2014.04.09. 08:09:56
youtu.be/K-DkyMXTo5Q
Nem fogtok átjutni, fasisztoid populisták!