25 éve tört ki a forradalom Temesváron, majd egész Romániában. Hol tart most Románia, holt tart Erdély és az erdélyi magyarság. Felcser V. Örs nem túl vidám, de annál tanulságosabb helyzetjelentése Marosvásárhelyről.
Kezdődött azzal, hogy a német származású szomszéd srác elment. A nyolcvanas évek végét írtuk, és egyik napról a másikra hagyott itt minket. Csütörtökön még együtt fociztunk, következő hét péntekén már hiába fütyültünk az ablaka alatt, hogy jöjjön ki rosszalkodni, mert elvették a villanyt, sötét van és ez rengeteg jópofa lehetőséget nyújt, pl. sokkal jobban lehet "gyufázni".
A lakótelepünkön naponta kaptunk híreket olyanokról, akik megkísérelték a NAGY ÁLMOT. Elindultak átszökni a határon, Magyarországra, mert innen menni kellett, ott viszont vártak minket a mieink - hittük naivan. S láttam a hatóságilag kopaszra lenyírt, összevert legényeket és lányokat, akiknek nem sikerült, és mindannyiunk elrettentésére pár napos cellakezelés után szabadon mászkálhattak a blokkok között, az Unic (magyarul: egyedi - üzlethelyiség neve) és a Triumf (magyarul: győzelem, szintén üzlethelyiség neve) között elterülő végtelen nagy térben, ahol a Bermuda-háromszög és az auschwitzi láger vonásai keveredtek a vidám gyerekek kacagásával, akik sikeresen lopták meg a Regátból érkező dinnyeárusokat nyaranta. Volt olyan is, akinek sikerült, Vargha Zoltan például kilométereket úszott le télen, hogy átérjen magyar földre.
Aztán moziba mentem, '89 Karácsonya előtt pár nappal, s bár a szabad Európa Rádióból értesültünk, hogy mi zajlik Temesváron, az egész messzinek, és soha meg nem valósuló álomnak tűnt, hogy lesz majd nálunk is, és megbukik majd a Kondukátor és nem kell többet pionírnyakkendőt kötni, és a télikabátomon nem lesz számsor, ami az azonosításomra szolgál. A nagyobbaktól tudtam, hogy létezik farmer, nittszeges bőrkabátot már láttam, és hallgattam már a rádión Iron Maident és WASP-et.
A moziba aggódó szülők, nagyszülők tucatjai érkeztek be, film közben, hogy kivigyék csemetéjüket. Értem Nagymamám jött. A főtéren mát többezer ember, én elindultam anyumat keresni. A Grand előtt álltam, amikor lekapcsolták a városban az összes fényt. Gyufázni lehetne most jól, és R.Z.-re a német srácra gondoltam, aki akkor már valahol nyugatdajcsban élte gyufátlan életét.
Ekkor kezdtek lőni. Soha életemben olyan gyorsan nem szaladtam. És soha életemben nem fogom elfeledni a dörgő fegyverek ritmusát, le is tudtam játszani, még ma is a számmal, így 25 év után. Gondoltam, hogy metálszámot írok belőle, de nem tudok zenélni, bár a demokrácia hevében mi is csináltunk zenekart Fulop Rezso-vel, a zeneipar örökéletű Rezsőkéjével.
Így, 25 évvel a Forradalom után csak ülök, és nézek magam elé. A nittszeges bőrkabát már nem menő, farmerünk van dögivel, a zene mennyisége pedig elképesztő, habár a minőség nem mindig a kedvemre való.
Ülök, és számolom, kik mentek el az idén. Sokan, mennek, mert "itt nincs amiből megélni" - és igazuk van. Vagy mégsem? De, de, igazuk van.
Zoliról, a német srácról nem hallottam azóta sem, hogy elment. Rezsőke ma Olaszban tolja, Bresciában, és nem zenélünk már a Csontbrigádban, mert azóta sem tanultunk meg zenélni. Gyermekkori nagy szerelmeim közül gyakorlatilag az összes elvándorolt...
Így, 25 évvel a forradalom után csak annyit mondhatok: kell még egy lázadás.
Felcser V. Örs
Marosvárárhely
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szúrófény 2014.12.19. 15:17:33
Csend volt, siralomház csendje,
Szólni sem volt, senkinek mersze,
Félelmet a lelkekbe beleverte,
— a securitate!
Mégis felnőtt, jött egy férfi,
— ki nem volt hajlandó félni!
Házát húszan vigyázták
— géppisztolyos gyávák!
Lám a nem félés titkától
Megrémült a diktátor!
Fölemelkedtek a fejek, hátak
— és bátrak lettek, bátrak!
Megindult a nép, előre
Estére a zsarnok lelőve,
Lelőve, mint veszett kutya!
Kaszárnya kövén: gyűlölt hulla.
Most ez a sok régi gyáva,
— rátámadt a szabadítójára
— Ma sem bírja elviselni,
Ő, mert ember lenni!
Rabszolga lelkek lázadása
Csend volt, sehol egy kiáltás,
Inkább öngyilkosság, mint kiállás
Gyáva népben akadt egyetlen bátor,
— és menekülni próbált a diktátor!
Megölte Őt a néma tettel,
A példát felmutató ember!
Most ezek a sunyító gyávák
Az értük kiállót gyalázzák!
Mert égeti őket nagyon régen
A rájuk sült gyáva szégyen
Nem merték a fejük felütni,
— hát Őt kéne porba lökni!
Mert az ember, ha lealjasodik,
Gyűlöli, ki fölé magasodik!
Nem bír meglenni szégyenével
Lehúzná a két kezével.
A ma is félős gyáva,
Az Ő nagysága megalázza!
Titkon reméli, kisebb a vétke,
— és belenézhet a szemébe,
Ha magához alacsonyítja,
Ki harcát helyette megvívta,
Akkor, attól lesz Ő más
Ha a püspök sem Óriás!
tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.12.20. 10:46:20
Csend volt, siralomház csendje,
Szólni sem volt, senkinek SEM mersze.
szótagszámi ritmus
Veridicus76 2014.12.20. 15:34:21
(Csurka István, 1988)
Hát megtörtént. Erdélyben is. És vannak még más húskampók is. Mi meg elfogyunk.
2014.12.22. 09:00:30
De nem érdemes a múltba révedni mert sokszor megmérgezheti a jövőt a múlt.
Néha, de csak nagyon ritkán szabad visszagondolni rá .