Budapest ostromának eddig névtelen hőse
Címkék: II. világháború Jurenkó Ferenc Ferkusz Dömötör László Budapest ostroma
Tweet
Hetven évvel ezelőtt ezekben a napokban a második világháború egyik legkegyetlenebb csatája dúlt Budapesten. A körülzárt fővárosban a német és magyar csapatok hosszú hetekig vívtak véres és kilátástalan küzdelmet az oroszokkal.
Az 50 napig tartó ostromban harcoló magyar katonák két világhatalom között őrlődtek és csak két rossz közül választhattak. Különösen nagy teher hárult a tiszti karra, hiszen nekik hazájukra tett esküjük mellett a rájuk bízott emberekért is felelősséget kellett vállalniuk.
Személyes döntéseken múlott, hogy hol húzták meg azt a határt, amíg még volt értelme a harcolni. A jó parancsnok ugyanis soha, semmilyen körülmények között sem küldheti vágóhídra a katonáit. Tudnia kell, hogy mindenkit haza vár valaki. Ha rossz döntést hoz, akkor feleségek maradnak özvegyen, és gyermekek nőnek fel apa nélkül.
Dömötör László tüzér főhadnagy, a 201. légvédelmi tüzérosztály ütegparancsnoka hónapokon át védte alakulatával Budapest légterét. 1944. december 25-én azonban a Kamara erdőben található állásai ellen rohamot indítottak az oroszok. A légvédelmi lövegek csöveit vízszintesre állítva közvetlen irányzással lőtték a támadó vörös katonákat. Az állásokat gyalogsági fedezet nélkül azonban így sem lehetett megtartani. Néhány honvéd az életét kockáztatva két ágyút használhatatlanná tudott tenni, a többi azonban orosz zsákmány lett. Ezután a megmaradt legénység parancsnokuk vezetésével a fővárosba vonult vissza.
Ekkor az a parancs érkezett, hogy - bár erre nem kaptak kiképzést, és felszerelésük sem volt - gyalogos katonaként kell tovább folytatni a harcot. Ez gyakorlatilag a halálos ítéletet jelentet jelentette volna. Dömötör László tiszti karával azonban megállapította, hogy a háború elveszett, a további harc pedig csak teljesen értelmetlen véráldozattal járna, ezért engedélyezte, hogy bakái civil ruhába öltözzenek és hazatérjenek családjukhoz, illetve akinek erre nem volt lehetősége, azt elbujtatta. Ezzel a döntéssel az életét kockáztatta, hiszen parancsmegtagadásért halál járt ekkoriban. De így 61, az ő felelősségére bízott katonának sikerült megmentenie az életét. Ezek a derék tisztek, altisztek, tisztesek és honvédek pedig rendkívül szokatlan módon, Pest füstölgő romjain napra pontosan hetven éve tollat ragadtak és egy levélben köszönték meg parancsnokuk emberségét.
Hetven év távlatában talán már minden magyar büszke lehet Dömötör László főhadnagyra, én különösen azért is, mert a nagyapám volt.
Álljon itt örök emlékül a katonái által hetven éve papírra vetett levél, hátoldalán aláírásaikkal:
Jurenkó Ferenc
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Toportyán Zsóti 2015.01.10. 18:14:36
czjanos 2015.01.10. 21:17:32
Ludovikás Levente 2015.01.10. 21:43:44
Egy libsi blogban szinte fel se tűnne az ilyen apró kis csúsztatás, de tőletek mást várnék. A szovjet vörös horda Budapest ellen felvonultatott egységeinek nagyobb része ukrán volt, nem orosz (ez a 2. és 3. Ukrán Front nevében is benne van, nem nagy poén kitalálni)
Csak azért szólok, mert a Soros média mostanában orrba-szájba nyomatja a "derék jó ukrán - csúnya orosz" toposzt, ami fényévekre távolít a valóságtól
egyenlítő 2015.01.11. 01:20:54
fjanike 2015.01.11. 01:29:46
fjanike 2015.01.11. 01:30:35
BelAmi 2015.01.11. 05:46:27
fizetett fideSS-troll!
Uni1002 2015.01.11. 08:12:37
Győzött a józan ész, meg a századparancsnok. Elérték az amerikai vonalakat, ahol élelemmel és szállással fogadták az elcsigázott katonákat.
A magyar tisztek megtarthatták oldalfegyvereiket, az amerikai tisztek tisztelegve mentek el, a barakjukra kitett magyar zászló előtt.
Fél év múlva kajával, rádióalkatrészekkel (civilben rádióműszerész volt a többségük), megpakolva indították őket haza vonaton.
Az első magyarországi vasútállomáson az oroszok minden csomagot elszedtek tőlük. De a lényeg, hogy mindenki hazaért.
camilló 2015.01.11. 08:30:39
egyenlítő 2015.01.11. 09:22:33
Ludovikás Levente 2015.01.11. 09:56:35
Ezeket a magasabb egységeket a szovjetek jórészt a frissen visszafoglalt ukrajnai területekről besorozott újoncokkal töltötték fel. Nem azt jelenti tehát a nevük hogy ukrán katonákból álltak, de az összefüggés mégis elég nyilvánvaló
Egyébként az akkori viszonyokban járatosaktól hallottam hogy tényleg ukrán volt a Magyarországon bevetett "ruszkik" nagy része, ugyanúgy mint '56-ban is. Persze a kevésbé vájtfülűeknek fel se tűnik a különbség, de azért jó lenne ha nem hagynák becsapni magukat a mostani politikai trendnek megfelelően
Ludovikás Levente 2015.01.11. 10:02:27
"az ukránokat a nyíltan náci nézeteket valló csoportok irányítják"
Vállvetve az ukrajnai libsikkel, és mindkét csoport Amerikából kapja az áldást a tevékenységéhez
Ezenkívül érdekelt még a buliban az európai viszonylatban legkorruptabbanak számító ukrán oligarcha-elit egy része, akik persze szintén nem kell hogy számítsanak feddésre Amerikától
Igazán szép koalíció, megérdemelnek minden támogatást
csker 2015.01.11. 10:41:28
egyenlítő 2015.01.11. 11:43:55
- Győztünk!
Hogy az örök Károlyi és Görgey témát már ne is említsem.
manager2008 2015.01.11. 11:50:51
Tímár Mihály 2015.01.11. 12:22:44
Tímár Mihály 2015.01.11. 12:26:35
staropramen 2015.01.11. 13:18:38
Azt azért ne felejtsük el, hogy az 1944 évi Miklós névnapi partira vitéz Kőbányai küldte el Sztálinnak a meghívót a II. magyar hadsereggel a Donig.Ne csodálkozzon senki, hogy ők meg eljöttek .
egyenlítő 2015.01.11. 13:57:40
csker 2015.01.11. 14:30:13
csker 2015.01.11. 14:40:41
1.)Hogy jön ide a terrorizmus? Az egy másik hír és blog témája lenne. Vagy netán burkoltan a szovjet rendszer lett terrorállamnak nevezve?
2.)Nem írtam én semmiféle szakképzettség-hiányt. Sőt, mivel 1456-ot vontam párhuzamba, éppen a szakképzetlen jobbágyok sikerére kell most rámutatnom, akik mindenféle kiképzés híján is harcba mentek és győztek.
3.)A kitörés nem Hitler ötlete volt, hanem akarata ellenére történt.
4.) Kinek az érdeke volt a háború? Nagyon régi kérdés és ugyanolyan régi vita. Volt néhány évtized, amikor csak a szovjet álláspontot lehetett hallani és képviselni. Manapság "árnyalódik" a kép, hogy szabad legyen ilyen magyartalanul fogalmaznom. Nemigen van olyan háború, amelyben van egy áldozat és van egy elkövető. Ma már tudjuk (illetve tudták régen is), hogy a szovjetek is hatalomépítésen dolgoztak, erőszakosan növelték területüket (Balti államok, Finnország, stb.) A Köztes-Európa államai kisebb-nagyobb önállósággal döntöttek, és beálltak az egyik fél mögé. Románia, Szlovákia, stb. Németország mellé állt, és ilyen döntést hozott Horthy is (az egyik blogoló Kőbányainak aposztrofálta, azonban jó lenne az ilyen gúnyos megjegyzéseket itt mellőzni). Lehet, hogy rossz döntés volt, de egy katona nem válogat. Ha válogathat, akkor már omlik össze a rendszer.
Ludovikás Levente 2015.01.11. 18:22:04
Mi van felébredtél a téli álmodból?
manager2008 2015.01.12. 21:42:26
George L. Rockwell 2015.01.20. 09:31:36
Ez nem igaz. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki a jó és ki a gonosz. Valószínüleg a magyar és német (+ mindenféle nemzetiségű) hősök által nyert 1-2 hónapnak köszönhető, hogy pár én múlva nem köszöntött rá Európára egy Észak-Koreai típusú "szabadság".
Másrészt, nem kell a fentieken filozofálni: egy katona nem árulja el a hazáját.
És az ostromban meghaltak többsége talán jobban járt, mint az amerikai és szovjet haláltáborokban éhenhalt milliók, illetve a teljes szellemi (nyugat és kelet) és anyagi (csak kelet) elnyomásban évtizedekig élők.