Minden nap, amikor hazamegyek a Haller utca végébe, golyónyomok fogadnak. Ott éktelenkednek a kapu melletti falon. És ott vannak a lelkekben is hat évtizede.
Hatvan esztendővel ezelőtt hajnalban itt dübörögtek végig a szovjet tankok, hogy vérbe fojtsák a szabadságharcot. Masíroztak a Tűzoltó utca, a Corvin-köz, a Nap utca mozi és az Üllői út barikádjai felé, hogy rommá lőjék az ellenállás fészkeit, eltapossák a pesti srácokat - és a törmelékek alá temessék egy nemzet hitét, álmait, reményét. Közbben harsogott a Szabad Európa: Magyarország tarts ki, már csak pár nap és érkezik az ENSZ, érkezik Amerika, érkeznek az angol ejtőernyősök. Csak pár óra, csak pár nap, ne adjátok fel! És nem adták fel. Molotov-koktélt gyártottak, úttorlaszt építettek, palacsintás serpenyőket tettek a macskakövekre, hogy legalább úgy tűnjön, mintha lennének tankelhárító aknáik. Küzdöttek, hittek - és meghaltak százával, ezrével. És rémálmukban sem sejtették, hogy az ENSZ még éveken át tologatja az aktákat, hogy a brit deszantosok Szuez-felé indultak - Amerika pedig már hat napja lemondott róluk. Akkor, amikor Eisenhower elnök a washingtoni szovjet nagyköveten keresztül megüzente, hogy "tiszteletben tartják" Európa jaltai felosztását, és minden "szovjet érdekszférába" tartozó országban Moszkvára hagyják a "konfliktusok rendezését".
A szívünk megszakad az éhező gyererekért, a saját magzatjainkat meg simán megöljük
Címkék: társadalom feminizmus nők abortusz Lengyelország Molnár Réka
Tweet
Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság pártja tovább szigorítaná az abortusztörvényeket, vagyis megtiltaná a terhesség megszakítását a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő vagy életképtelen magzatok esetében is, kivételt azok az esetek képezhetnek majd, ahol az anya egészsége vagy élete veszélyben forog.
"Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy még a nagyon nehéz terhességek is – amikor a gyermek biztosan meghal, vagy súlyos fejlődési rendellenessége van – szüléssel végződjenek, hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni és neve legyen."
– mondta Jaroslaw Kaczynski, a párt elnöke. A bejelentést követően pedig felrobbant az internet. A hazai is.
Az abortusz kérdése egyébként is kényes téma, észt osztani vagy a megmondóember szerepében tetszelegni pedig nem fogok. Inkább csak gondolkodni rajta.
Nagy érzelmek, nagy szeretetek, nagy tettek, nagy irgalmasságok világában élünk – látszólag mindenképpen -, amit szeretünk is a nyilvánosság elé vinni, írni róla, képek formájában feltölteni ésatöbbi. Mi nők egyébként is hajlamosak vagyunk érzelmi alapon viszonyulni úgy a világhoz, mint a benne létezőkhöz. Küzdünk az állatok jogaiért és krokodilkönnyeket hullatunk, ha kedvenc házimacskánk kimúlik. Küzdünk az afrikai éhező gyerekekért – legalábbis gondolatban biztosan - és összeszorul a szívünk, ha csontsovány néger kislányok fotói köszönnek vissza egy-egy kiállításon vagy jótékonysági plakáton. Küzdünk az emberi jogokért, az egyenlő bánásmódért, a jobb élethez való jogért és megszakad a szívünk a menekültek tömegei láttán, küzdünk a brazíliai esőerdőkért, a homoszexuálisok jogaiért, a delfinek jogaiért, a medvék jogaiért, a cickányok jogaiért, a női kvótáért, a szexizmus ellen, az elnyomó férfiak ellen, a nácizmus és fasizmus ellen meg a világbékéért. Telesírjuk a párnánkat valamelyik amerikai giccsprodukció végkifejletén, szörnyülködünk a háborús borzalmakon, ha tehetnénk, minden egyes kóbor kutyát befogadnánk és kiborulunk, ha azt halljuk, hány éhező és mélyszegénységben élő gyermek van ma Magyarországon, vagy hány kutyával bánt borzasztóan a gazdája.
Aztán fogjuk magunkat és a nem kívánt terhességet, aztán egy apró életet annyival elintézünk, hogy minden nőnek joga van dönteni a saját teste felett. Csá.
Pezsgőt bontasz, mert megszűnik a ballibsi Népszabadság? Csúnya lesz a másnap
Címkék: média népszabadság baloldal balliberális megszűnés balogh gabor Fidesz
Tweet
A tegnapi felfüggesztés után jelen állás szerint a Népszabadság - legalábbis abban a formájában, ahogyan eddig ismertük - megszűnt létezni. Ezzel nem halt meg a demokrácia, nem pusztult el a sajtószabadság - de semmi olyasmi se történt, aminek akár hardcore jobboldaliként is örülni lehetne.
A különböző portálokon és mindenekelőtt a Facebook kommenthadszínterén folyó küzdelemben két narratíva bontakozik ki. Az egyik szerint a napilap megszűnése a diktatúra kiépülésének betetőzését, a véleményszabadságra mért halálos erejű ütést jelenti, és minden, magát demokratának valló embernek kötelessége rohanni a Kossuth-térre, hogy szolidaritását fejezze ki a felfüggesztett (és minden bizonnyal hamarosan már kirúgott) baloldali újságírók mellett.
Nincs igazuk. Orbán nem Putyin, mert nem ölet meg újságírókat (az egyetlen ismert ember, akiről széltében hosszában híresztelik, hogy kinyíratott valakit, az éppenséggel egy egykori újságíró, mai sportvezető, remek kapcsolatokkal a mindenkori hatalom felé). Orbán nem Erdogan, mert Magyarországon egyetlen újságírót sem csuktak le (az egyetlen újságíró, akit letöltendő börtönre ítéltek, az atomfideszes Bencsik András volt még 2004-ben, akit az akkor kormánypárt egyik prominense, Mécs Imre jelentett fel rágalmazásért.) Magyarországon sajtószabadság van, mert mindenki azt ír, és mond, amit akar, és ezért nem kell féltenie az életét, vagy a szabadságát. Ez triviális politológiai tény.
De ettől még semmi okunk elégedetten hátra dőlni, és a Népszabadság-ügyet egy legyintéssel besorolni a korábbi soktucatnyi libsi rinyálás közé.
Mindenki nyugodjon le a picsába! Még sosem volt jó ennyire magyarnak lenni.
Nem baj, hogy a rendszer legalizáltan, nyíltan a saját maga elitje számára magánosítja a közpénzt. Nem baj, hogy nem csak oligarchia, hanem maffiafüggő is ez a rendszer.
Nem baj, hogy a kivándorlás, a munkaerőhiány és a hátrányos helyzetű térségek leszakadása egyre nagyobb ütemben mutatkozik meg a felszínen is. Nem baj, hogy küszöbön áll a szociális Trianon.
Nem baj, hogy a dolgozói szegénység olyan mértékű Magyarországon, hogy az már az előrelátóbb multiknak is kínos. Nem baj, hogy a lakhatási krízis miatt nincs hol otthont alapítani, nincs hova hazaköltözni.
Nem baj, hogy lóg a gatyánk, rongyos az ingünk, szakadt a cipőnk, belső menekültek vagyunk Európában. Nem baj, hogy Angliában, Németországban élnek a barátaink, a családtagjaink.
Nem baj, mert
ha a kormánypárt bulvármédia kimondja a mágikus migráns szót, akkor mindez nem érdekes.
Vak üzen világtalannak - kilátás a tusványosi elefántcsonttoronyból
Címkék: Fidesz Orbán Viktor Tusványos kesztyű nélkül Európpai Unió
Tweet
Orbán Viktor éves tusványosi nagykoncertjét megtartotta. Nekem most volt érkezésem végighallgatni, és, hát, mit mondjak: ennél felkavaróbb színpadi produkciót utoljára talán az Immortal 2000-es fellépésén láttam a PeCsában.
Vannak jó beszédek, amelyek kellemes, vagy legalább mélyen elgondolkodtató nyomokat hagynak az emberben. Vannak rosszak, amelyek baromságokkal és hazugságokkal vannak tele, és az ember már a tizedik mondat körül elkezdni kínosan érezni magát. Vannak közepesek, tele lapos közhelyekkel, óvatosan kerülgetve a világos, nyílt állásfoglalást. Ezek azok, amelyeket hamar elfelejtünk. És van, az, amit a miniszterelnök most Tusnádfürdő sokat megélt fenyvesei között előadott. Amire most így, kapásból egyedül a "szürreális" kifejezés jut az eszembe.