Az első szó a szégyené. Mert olyan nincs, hogy egy ország úgy ad ki egy elmeháborodott gyilkost egy másiknak, hogy tudja: egészen biztosan nem vár rá méltó büntetés - sőt, hősként kijáró fogadtatásban részesül majd. Márpedig Azerbajdzsán a maga módján tisztességes volt ebben a játszmában: egy percig sem titkolták, hogy számukra Ramil Safarov egyszerűen csak egy hazafi, aki bosszút állt az 1992-es karabahi vérengzés során lemészárolt sokezer testvéréért. A Külügyben a takarítónak is tisztában kellett lennie vele, hogy a kiadatás ebben az esetben egyenlő a futni hagyással. És mégis megtették.
28
aug
Hisztéria
Címkék: politika oroszország feminizmus ballib ágoston dániel kesztyű nélkül a nyúlon túl Guest blogger
Tweet
Úgy vagyok én Seres László legutóbbi nyekergésével, mint Móricka a tanárnő kérdésével, tudniillik mikor volt a Mohácsi csata - mire a Móricka csak annyit felel: tanárnő, irigylem a problémáit.
Hetek óta akarok már írni erről a három nőstényről (leginkább az íráskényszer végett), akik miatt most Seres is nyíg, de bármikor nekiálltam, rögtön elodázta dolgomat a roppant egyszerű kérdés: kit érdekel három idült feltűnési viszketegségtől terhelt picsa moszkvai ugrabugrálása itt, Ázsia félvad pusztaságainak túloldalán?
19
aug
A kapcsolásig kis türelmét kérjük
Címkék: drog rendőrség wtf ozora jurenkó ferenc ferkusz
Tweet
Aki tárcsázott már segélyhívó számot az bizonyára találkozott a „A kapcsolásig kis türelmét kérjük” töltelékmondattal. Az esetek többségében azonban hamar sikerül elérni a vonal túlsó végén ülő diszpécsert és segítséget hívni, vagy bejelentést tenni. A rendőrség általában gyorsan „kapcsol”, de nem mindig, az Ozora fesztivál esetében például 13 évig tartott a „kis türelem”. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy razziát tartsanak a mindeközben nemzetközi hírűvé vált drogtanyán.
Annak ellenére, hogy magam is azt vallom, hogy a drogfogyasztást nem lehet csak büntetőjogi eszközökkel visszaszorítani, azért a 13 esztendőt „kissé” sokallom…
A legviccesebb talán az volt, amikor a rendőrség szóvivője bejelentette, hogy a Nemzet Védelmi Szolgálat (NVSZ) olyan információk birtokába jutott, miszerint az Ozora fesztiválon nagy mennyiségű kábítószer cserél gazdát”. Na, ez az információ, amiről szerintem azok is sok éve tudtak, akik akár csak hallomásból ismerték ezt a „rangos összejövetelt”. Elég volt akár egyet, a youtube-on fellehető számtalan az Ozora fesztiválról szóló videó közül megtekinteni ahhoz, hogy egyértelmű legyen: az ott mulatozó Jézus kinézetű, raszta hajú buckalakók nem a dunántúli levegőtől érzik olyan jól magukat.
17
aug
Kőszegi Zoltán: Teljesen komolyan gondolom Trianon revízióját
Címkék: trianon revízió Fidesz Erdély havas jon Kőszegi csángóbrékesek
Tweet
Blogunk megkereste a Trianon revíziójának szükségessége mellett érvelő, és ezzel nagy diplomáciai port kavaró fideszes képviselőt. Kőszegi Zoltán kitart félremagyarázott kijelentése mellett, szerinte egy normális országban erről nem is lenne vita. Jobbegyenes interjú.
- A Népszabadságtól a Mandinerig mindenhol megkapta a magáét. Eszetlen hazudozónak, félművelt, túlkompenzálós személynek nevezték. Gondolta volna, hogy a véleménye ekkora sajtó visszhangott kap?
- Egy ilyen helyzetben az ember nem fontolgat semmit. Amit mondtam, azt egyrészt tudatosan mondtam, másrészt az évek során felhalmozódott tapasztalataim, emlékeim, történelmi ismereteim mondatták velem, nem mérlegeltem, hogy a sajtó hogy fog majd reagálni rá. Egyébként egy normális országban, normális viszonyok között ez nem is lenne téma. Egy politikus persze beszélhet hülyeségeket is, de ez esetben utána kéne járni, és megkérdezni, hogy biztosan így gondolta-e. A székelyföldi vita során, mielőtt nekem szegezték volna a kérdést, hogy a trianoni békeszerződés felülvizsgálható-e, pont arról beszélgettünk, hogy egyre kevesebb hiteles politikus van, mivel egyre kevesebben mondják azt, amit valójában gondolnak. Nekem feltettek egy kérdést, és én úgy gondoltam, hogy válaszolnom kell rá, és azt válaszoltam, amit gondoltam, amit azóta is gondolok.
Állok reggel a pirosnál. Alattam kerékpár, modernek vagyunk, trendik, ökotudatosak, és úgy tűnik egyre szánalomra méltóbb ókonzervatívok.
Állok a pirosnál, nem mozdulok. A piros tilt (nem-nem, nem politizálok), várom a sárgám, hogy megtekerjem a szamaram.
A piros egyre mélyebben játszik, a vörösbe hajló vadsága lassan szinte elzsibbaszt, engem, illetve a balról mellém guruló autós kartársat.
Most már kettecskén várjuk a hőn áhított sárgát, majd az érzékien hűvös zöldet, de csak nem akar jönni. A másodpercek szörnyű lassúsággal telnek, talán a múltba veszik belőle vagy harminc is, mikor látjuk, az automatika csendben dolgát végezve már megszakítja a ránk merőleges zebra csendesen egyhangú hideg zöldjét.
Harminc másodperc nagyon sok idő tud lenni, különösen egy városban. Kivárni, türelemmel végigállni embert és biciklist próbáló feladat.
Ennek a nemesen nehéz feladatnak láthatóan nem mindenki tud, vagy akar megfelelni.
Mert ő szabad, mert ő siet, mert úgysem jött autó, mert megteheti, mert csak.
Szabadság van kartársak, engem ne korlátozzon senki, mit ártok azzal, ha átmegyek egy ottfelejtett piroson, elvégre a tiltás is olyan ópolgári, itt felejtett csökevény. Be is kéne tiltani.
Így gondolhatta az a hátulról érkező kerékpáros kolléga (vagy kollegina) is, aki lassítás nélkül, az engem és az autót elválasztó ötven centi hézagot kihasználva startolt át az ő útját korlátozó kereszteződésen.
Emberünk áthajtott, maga után hagyva a kínzó kérdést. Benne kiteljesedett a szabadság, jogosítványa a zsebében ijedtében bele is pirult. Gondolkozom. A szabadság gáznemű, terjed, terjed, néha azonban kipukkad. Olyankor többnyire a másik szabadságával kerül kölcsönhatásba, szélsőséges esetben robbanóeleggyé áll össze. Az ilyen találkozás amolyan harmadik típusú az updatetelt öntudatosoknál, olyankor el kell dönteni, kié az elsőbbség a piros lámpa alatt, igaz, ez esetben csak az övé robbant, mi, egyszerű kreszrabszolgák csak nézői voltunk a jelenségnek.
Sajnos a KRESZ már csak amolyan diktatórikus, antidemokratikus izé. Szabályokkal kikövezett rendszerbe zárt egység. Szörnyű dolog egy szabadságszerető embernek, be is kéne szüntetni. Különösen ezt a piros apróságot, ami folyton megállítja az arra járót, legyen gyalog, biciklin, vagy épp üljön autóban.
Állok a pirosnál. Balomon az autós beletörődve pislog, talán észre sem veszi. Nekem is meg kéne szoknom a látványt, mégis minden reggel felébred bennem az öntevékeny kreszbolond, magam elé képzelve a kivégzéshez felsorakozó csizmában csattogó közlekedési-felügyelet egyenruhás munkatársait.
De nem tudom végiggondolni, besárgult, majd zöldült a lámpa, mégis itt ragadtunk, kicsit elbambultunk az autós kollégával. Hátulról érkezik is a jól megérdemelt dudaszó, takarodjunk, menni lehet és kell is, amíg szabad.
Elvégre a szabálykövetés időigényes dolog.
Aromó