Ha én most Magyari Péter lennék, menten felháborodnék azon, hogy akár húszmilliót, vagy nagyobb összeget is kaphat egy olimpiai aranyérmes. Húszmilliót? Egy olimpikonnak? Pedig én is megérdemelném azt a pár millát. Elvégre a múlt hétvégén is sikerrel vánszorogtam haza a kedvenc romkocsmámból, még hozzá négylábon, valljuk be, az is bír némi sportértékkel nálunk, liberáliséknál...
Ha én Magyari Péter lennék, most nem örülnék. Kaphatna munkájáért húszmilliót az újságíró is, hiszen komoly, embert próbáló feladat egész nap liberálisnak lenni, de kaphatna pár misit a kisnyugdíjas is, elvégre nem egyszerű manapság életben maradni ilyen árak mellett.
Húszmillió nagy összeg, még ha az indexnél is körmöl cifrázó tárcákat valaki.
Úszkálgatnak, futkároznak, vívogatnak, kajakozgatnak ezek a fránya gyerekek, aztán becsavarják magukat abba a furcsa, háromszínű zászlóba (micsoda szörnyű nemzetieskedés), nota bene még 15 millió magyarnak is van képük ajánlani a medáljukat. Persze, ha én liberális lennék, úgysem érteném, mit jelent ez, viszont könnyed, modern humorommal tudnám kigúnyolni őket, és mindazokat, akiknek még fontos a hazája. Elvégre toleráns is vagyok.
Devecser tanulságai - egy kihagyott tizenegyes margójára
Címkék: politika cigány jobbik wtf cigánybűnözés balogh gábor devecser
Tweet
A múlt vasárnapi devecseri tüntetés, ha másra nem, arra mindenképpen jó volt, hogy megmutassa: miért van szükség a radikális fellépésre, és hogyan lehet elcseszni.
Az ügy előzménye, hogy a településen egy cigánybűnöző banda megfenyegetett, majd meg is támadott egy magyar családot, akik elkövették azt a súlyos hibát, hogy védekezni mertek. Ady óta tudjuk, hogy Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang, s bár a vérbajos zseni politikailag tökéletesen analfabéta volt, ezt a sorát az elmúlt évszázadban sajnos sok ezerszer igazolta a mindenkori hatalom. Nem volt ez másként most sem. A zsaruk rendkívüli elánnal kiszálltak a helyszínre, és azonnal házkutatást, majd előállítást foganatosítottak - a megtámadott családdal szemben.
Ez az a pont, ahol az egyszerű állampolgár levonja azt a rövid, de velős konklúziót, hogy "akkor b...átok meg", és keres valakit, aki az adóforintjaiból fizetett rendőrök helyett megvédi. Jelen esetben erre a feladatra a Jobbik és a Szebb Jövőért Polgárőrség jelentkezett - és nagyon jól tette.
Olimpia, Népszava, fasizmus (csak erős idegzetűeknek!)
Címkék: politika sajtó olimpia wtf balliberális bartus lászló amerikai népszava Címkék
Tweet
Vagyunk néhányan, úgy 14-15 milliónyian, elvakult, nacionalista, beszűkült tudatú magyarok, akiknek olimpiai sikereinkről olyan idejét múlt és politikailag inkorrekt dolgok jutnak eszünkbe, mint a nemzeti dicsőség, vagy sportolóink nagyszerű egyéni és csapatteljesítménye. Még jó, hogy köztünk járnak a szellem napvilágának ballibsi őrzői, akik az ötkarikás mámor közepette is figyelmeztetnek minket a fasizmus veszélyeire, nehogy már túl jó legyen nekünk. Minden napra egy tahó sorozatunk mai sztárja Bartus László és az Amerikai Népszava. Gyönyörködjünk együtt az alábbi veretes sorokon.
"A nyári olimpiai játékokon a pillanatnyi állás szerint a a világra legveszélyesebb diktatúrák, köztük Magyarország, egymás után jönnek az éremtáblázaton.
Érdekes részeredmény az olimpiai játékok éremtáblázatán: a 12-16. helyig a világra legveszélyesebb diktatúrák egymás mögött foglalnak helyet. Köztük Magyarország 4 arany, 2 ezüst és 3 bronz éremmel Irán és Észak-Korea között a 13. helyen áll. Irán atomfenyegetést jelent a világra, akárcsak Észak-Korea, míg Magyarország a demokráciának álcázott lopakodó fasizmus fertőzésével jelent intenzív veszélt a szabadságra és a demokratikus nyugati civilizációra.
A sorrend a következő:
12. Irán
13. Magyarország
14. Észak-KoreY
15. Kuba
16. Fehéroroszország"
A bűn az csak bűn marad
Címkék: politika biszku Kommunizmus Csatáry kesztyű nélkül jurenkó ferenc
Tweet
A Kárpátia jól ismert dalának szövege ismét aktuális, talán aktuálisabb mint bármikor. Ugyanis tényleg vannak olyan bűnök, amikre nincs bocsánat. Nem lehet semmilyen mentséget találni arra, amit Biszku Béla, az 1956-os forradalom utáni megtorlás közvetlen irányítójaként tett, ahogyan Csatáry Lászlónak a kassai gettó parancsnokának sem jár feloldozás, még akkor sem, ha az ellene felhozott, az 1941-es deportálásokban való részvételének a vádja megdőlt. „Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad!”
Mert egy civilizált, normális értékrendet valló ember nem vállalja el egy gettó irányítását. Ahogyan nem küldi bitóra koncepciós perekben elítélt nemzettestvéreit, nem tépked körmöket és nem rugdos le veséket az Andrássy út 60-ban. Számomra mindezek egy kalap alá tartoznak. Világ életemben botrányosnak tartottam, hogy a rendszerváltásnak nevezett valami után a kommunista verőlegények vígan élhettek tovább és kapják sok esetben mind a mai napig is a kiemelt nyugdíjukat, illetve nyugdíj kiegészítésüket. Ha ne adj' Isten, valaki fel merte vetni a felelősségre vonásuknak akár csak az ötletét is, akkor azonnal habzó szájú balliberális megmondóemberek hadával találta magát szemben, akik aztán rögtön el is magyarázták, hogy miért nem lehet a két totalitárius rendszernek az áldozatait összehasonlítani. Rendszeresen meghallgathattuk továbbá, a „régen volt”, „elévült”, „már nagyon öregek” magyarázkodások különböző mixeit is. Ugyanezek az érvek azonban rendre a semmibe vesztek, ha egy „náci” háborús bűnösről volt szó.
"Ha az elmúlt években tettem bármi olyan kijelentést, ami megsértette volna a zsidó közösséget, azért elnézést kérek"

Az utóbbi napokban végigkövethettük Szegedi Csanád exjobbikos politikai agóniáját, most végigkövethetjük Szegedi Csanád emberi bukását is.
Egy politikus bukása
Szegedi Csanád karrierjének vége tipikus magyar történet. A fiatal, tehetséges, jó szervezőképességű politikus bukása hűen mutatja a magyar politikai elit szűklátókörűségét, pénzéhességét, gyarlóságát és legfőképp rövidlátóságát.
Szegedi karrierje ugyanis nem akkor tört meg, amikor kiderült, közpénzt ajánlott fel a hallgatásért (valljuk be, láttunk ennél azért jóval cifrábbat is már), hanem akkor, amikor nem mondott le. Fogalmazhatunk úgyis, tökéletesen "felnőtt" a magyar politikai elit szintjére, hiszen nem látja, nem érti, hogy egy gyors döntéssel, egy lemondással, időleges háttérbe húzódással még megmenthette volna a pályafutását.
