Kis karácsony, csonka karácsony
Címkék: karácsony magyarság elvándorlás emigráció kalandvágy Jézus Krisztus Isten
Tweet
Sok szülő, nagyszülő és testvér most boldog, mert végre hazajött, akit már nagyon vártak. Mások nem ilyen szerencsések. Mert igaz, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, de valakinek fizetnie kell a hitelt, és gondoskodnia az itthon maradókról.
Karácsony a megváltó Jézus születésének évfordulója, ezt a pár napot mégis legtöbbször a „szeretet ünnepeként” emlegetjük. Talán azért, mert sok család számára valóban ez az egyetlen időpont, amikor az egész rokonság összejön, és amellett, hogy mindenki betegre zabálja magát és haszontalan, de legalább drága ajándékokkal halmozza el a másikat, azon ritka alkalmak egyike, amikor végre van idő beszélgetni egymással, a nagymamák gyönyörködhetnek az unokákban, akinek pedig nincs, azon számon lehet kérni, hogy mikor lesz.
Minden karácsonynak megvannak a slágertémái, amiket újból és újból ránk zúdít a média. Ennyi baleset történt az utakon, ennyi pénzt hagytunk a bevásárlóközpontokban, ennyi ember választotta az öngyilkosságot, erre és erre a dologra érdemes figyelni, ha juhbeles virslit veszünk szilveszterre. Egy dologról nem szólnak a hírek, hogy hány család tölti egymástól elszakítva a karácsonyt, nem azért, mert a gyerekeknek nincs kedvük autóba ülni, hanem mert éppen több ezer kilométerre nyugatra kalandoznak, és abból a pénzből, amit benzinre vagy repülőre költenének, inkább kifizetnek maguknak még egy havi albérletet, hogy egyszer legyen elég pénz a hazatérésre. Az egyre távolabb kerülő hazatérésre.
Na, ezért nem lesz kormánybuktatás a tüntetésekből
Címkék: politika fidesz tuntetes kutatas baloldal liberalis mta orban felmeres kormanyellenes
Tweet
Hónapok óta megy a pörgés azon, hogy vajon lesz-e kormánybuktatás a tüntetésekből. Ha igen, hogyan, ha nem, miért nem. Az MTA Politikatudományi Intézete most segítségünkre siet. A december 16-i demonstráción készült felmérésükből minden eddiginél világosabban kiderül, miért van eleve kudarca ítélve az egész történet.
A kutatás eredményei egyértelműen megmutatják, miért hülyeség külföldről pénzelt Majdantól és ukrajnai jellegű káosztól parázni, és miért illúzió Orbánék, vagy pláne az egész politikai elit eltakarodásáról álmodni. Egyszerűen azért, mert bármennyire is hajlamosak vagyunk a híradásokból az ellenkezőjét hinni, bármennyire is szeretnék görcsösen a tüntetések szervezői - valójában semmi új nincs a nap alatt. De tényleg, semmi.
A felmérésből kiderül, hogy a tiltakozásokon részt vevő emberek 70%a, már korábban is kinn volt valamelyik kormányellenes bulin, a legtöbben a Milla, vagy a Haha demonstrációiba, vagy akcióiba kapcsolódtak be. Vagyis jól hangzik, de nem igaz az, hogy a mostani megmozdulások olyan tömegeket vittek volna utcára, akik azelőtt sohasem politizáltak.
Kevesen tettek volna nagy tétet (de szerintem még kicsit sem), hogy az év utolsó napjai Gyurcsány Ferencről fognak szólni. Ám a nagy balos likvidátor egy váratlan mozdulattal ráfeküdt a civil kormányellenes tüntetésekre - és, ha minden olyan jól megy neki, mint eddig, akkor sikeresen agyon is nyomja őket.
Napok óta találgatják az elemzők, újságírók, leforrázott wannabe forradalmárok és kárörvendő jobbosok: mi a francot akarhat a DK elnöke azzal, hogy szimpatizánsait arra buzdítja, a legközelebbi össznépi kormánydöntögetésen a párt zászlóival és jelképeivel jelenjenek meg. Meghibbant? Ő akar a (saját külügyi felelőse szerint amcsi pénzből és támogatással remélt) "új '89" vezéralakja lenni? Talán csak a karácsonyi bulin pár feles után kötött egy fogadást, hogy csakazértis bekerül a hírekbe még idén? Egy fenét!
25 éve tört ki a forradalom Temesváron, majd egész Romániában. Hol tart most Románia, holt tart Erdély és az erdélyi magyarság. Felcser V. Örs nem túl vidám, de annál tanulságosabb helyzetjelentése Marosvásárhelyről.
Kezdődött azzal, hogy a német származású szomszéd srác elment. A nyolcvanas évek végét írtuk, és egyik napról a másikra hagyott itt minket. Csütörtökön még együtt fociztunk, következő hét péntekén már hiába fütyültünk az ablaka alatt, hogy jöjjön ki rosszalkodni, mert elvették a villanyt, sötét van és ez rengeteg jópofa lehetőséget nyújt, pl. sokkal jobban lehet "gyufázni".
A lakótelepünkön naponta kaptunk híreket olyanokról, akik megkísérelték a NAGY ÁLMOT. Elindultak átszökni a határon, Magyarországra, mert innen menni kellett, ott viszont vártak minket a mieink - hittük naivan. S láttam a hatóságilag kopaszra lenyírt, összevert legényeket és lányokat, akiknek nem sikerült, és mindannyiunk elrettentésére pár napos cellakezelés után szabadon mászkálhattak a blokkok között, az Unic (magyarul: egyedi - üzlethelyiség neve) és a Triumf (magyarul: győzelem, szintén üzlethelyiség neve) között elterülő végtelen nagy térben, ahol a Bermuda-háromszög és az auschwitzi láger vonásai keveredtek a vidám gyerekek kacagásával, akik sikeresen lopták meg a Regátból érkező dinnyeárusokat nyaranta. Volt olyan is, akinek sikerült, Vargha Zoltan például kilométereket úszott le télen, hogy átérjen magyar földre.
(cím forrása: mondta a költő)
Tegnap este a barátaim egy része kocsmázni ment. Én azonban nem; tudtam, hogy máshol van a helyem. Értékeltem a jelenlegi keserű helyzetet, a jövőmre is gondoltam, és pillanatok alatt döntöttem: mivel nem éreztem jól magam, hazamentem lefeküdni.
Már otthon voltam, mikor láttam az interneten, hogy megint tüntetnek a civilek.