Nos, minden jel arra mutat, hogy a kormánypártokban nem a józan ész, hanem a csakazértis, dafke befeszülés győzött. Kocsis Máté szerint a Fidesz "nyitott a vitára", de úgy néz ki, pont annyira, mint az országgyűlési, vagy az önkormányzati kampányban, ahol ugye semmilyen nyilvános vitát nem vállaltak fel.
Varga Mihály ma unott fejjel előadta a parlamentben a kötelező dumát arról, hogy az internetadót kisdobos becsületszóra egészen biztosan nem hárítják át a fogyasztókra (amiről ugye a bankadó esetében már bebizonyosodott, hogy nem így működik), a Fidesz frakciója pedig bejelentette, hogy igenis lesz netadó, de annyira jó fejek, hogy beépítenek a javaslatba egy 700 forintos előfizetőnkénti korlátot. Na, most erről már tegnap is tudtunk, valahogy mégis megtelt a Hősök tere. Másrészt ez egy kétgyermekes család esetén, ahol a srácok már elmúltak 14-15 évesek, tehát ők és a szüleik is okostelefonon pötyögnek, és persze van egy otthoni előfizetésük is, akár 3500 forint is lehet havonta. Meg, hát, ugye továbbra is ott marad az elvi kérdés, hogy mi a francnak kell egy ekkora eszement hülyeséget kitalálni, és ehhez görcsösen ragaszkodni.
Szóval lényegében biztosra vehető, hogy lesz második forduló holnap. És itt jönnek a kellemetlen kérdések a másik oldalról. Mert, hogy az esemény Fb-oldalán már napokkal ezelőtt átvette az irányítást - az eredeti szervezőket félretolva - Gulyás Balázs. Aki amúgy bizonyára nagyon derék gyerek, meg gratula neki a szervezésért - csak hát ez a fickó mégis csak Gurmai Zita szocialista ex EP-képviselő fia. Ezt persze elég nagy prosztóság volna számon kérni rajta - az viszont már a saját döntése volt, hogy korábban a Magyar Szocialista Párt Józsefvárosi szervezetében politizált. És nem szórólapokat osztott ráérős estéin, hogy a mutteréknak segítsen. Ő volt az alelnök.
Jöttem, láttam, tüntettem. Amit láttam, annak egy része nagyon tetszett, egy másik része meg nem. Tetszett, hogy sokan voltunk. Hogy sokfélék voltunk, mégis meg tudtunk mozdulni egy ügy érdekében. Hogy határozottak voltunk. Igazából azzal sem volt semmi gond, hogy pár monitort behajítottak a Fidesz-székház ablakán. De azért helyes, hogy hogy ennél több nem történt. Ennyit ért az ügy, többet nem.
Mert, aki most CIA-puccstól parázik jobbról, vagy épp "demokratikus forradalomról" álmodozik balról, az teljesen félreérti a helyzetet. Tegnap a tömeg döntő többsége azért ment utcára, mert a kormány egyrészt ostoba javaslatot terjesztett be, másrészt szembeköpte alig hat évvel ezelőtti önmagát, harmadrészt mindezt olyan arrogáns módon kommunikálta, amit tanítani kellene - elrettentő példaként.
Orbán Viktor nem fog megbukni, és nem is szabad, hogy megbukjon. Igaz, hogy alaposan átszabott, és nem kicsit igazságtalanabb választási rendszerben, de az általa vezetett pártszövetség mégis csak meggyőző fölénnyel nyerte a választásokat. Az a népakarat, hogy a Fidesz vezesse az országot. De tegnap óta világos az is, hogy ugyanez a népakarat abban is egységes, hogy ne így tegye.
Az internetadó ügye - leírtam már, de úgy látom, párszor még le kell - nem csak, sőt nem elsősorban magáról az új sarcról szól, nem arról, hogy lesz-e végül 700, vagy 1000 forintos plafon. Hanem arról, hogy megengedhető-e egy mégoly népszerű és stabil lábakon álló kormányzatnak is, hogy elszakadjon a valóságtól, és idiótaként kezdjen viselkedni. Hogy el kell-e tűrnie ezt egy népnek, amely ennek a politikai erőnek bizalmat szavazott? Hogy vajon arra voksolt-e a (legalábbis relatív) többség, hogy az égvilágon mindent meg lehet tenni? Nyilvánvaló, hogy nem. Erről szólt a tegnap, nem kevesebbről - de nem is többről.
És arról is, persze, hogy a balliberális társadalmi beágyazottság még mindig mélyebb, a reakcióidő pedig sokkal alacsonyabb, mint a radikáljobbos. Lehet azon fanyalogni, hogy Gurmai Zita fia szervezte meg a Fb-on az eseményt, hogy az ex-PM-es ultraliberális Rózsa Milán kapaszkodott fel az erkélyre, hogy az első sorban ott pofátlankodott Demszky Gábor egy "no more corruption" (ez az ember szájára veszi a "korrupció" szót, Irgalom Atyja, ne hagyj el!) táblával. Hogy még André Jóbarát, az USA helytartója, birodalmi megbízottja, megbízott nagykövete is kitolta az arcát a Hősök terére.
Ezektől engem is kirázott a hideg. De, ha ilyenkor eltartott ujjal fintorogva hazaballagunk, akkor egészen pontosan azt tesszük, amire ők számítanak. Mert a netadó akkor is vérlázító ökörség marad, akkor is tömegek vonulnak ellene utcára - de akkor ezeket a tömegeket egyből az ő ölükbe is hajtjuk.
Csak egy példa: a Fidesz-székház erkélyére valaki kitűzött egy uniós zászlót. A ballib média persze egyből elalélt az örömtől: lám, ezek a kedves fiatalok azért jöttek ki, hogy az ajrópai értékekért harcoljanak. Az már kimaradt a tudósítások döntő többségéből, hogy a tömeg nem egészen EU-konform része hangos fújolással fogadta az aktust, és azt kezdték skandálni, hogy magyar zászlót tűzzenek ki. A jelen levők jelentős része (köztük ugyanazok,is akik két perce még tapsoltak a csillagos lobogónak) átvették a követelést. Egy vehemensebb fiatalember aztán szépen felmászott a balkonra, és elvitte magával szuvenírnak a brüsszeli zászlót. Ez a maroknyi ember is hatást gyakorolt a tömegre, hatást gyakorolt az eseményekre. Egyszerűen azért, mert jelen voltak, mert nem mentek haza.
A tegnapi nap sem nem egy puccs, sem nem egy forradalom kezdete nem volt. valószínűleg nem volt a kezdete semminek.Nagyon remélem, inkább a vége volt valaminek: a kormányzati ámokfutásnak és arroganciának. Orbán Viktornak és társainak most szépen le kell ülniük néhány palack jó bor mellé, és alaposan át kell gondolniuk, mint rontottak el az elmúlt hetekben. A kormányfő szereti, és valószínűleg érti is a futballt. Most éreznie kell, hogy ez egy sárga lap volt. Az első. A másodikat nem osztják olyan könnyen, de négy év múlva még megkaphatja. ha van még olyan jó politikus, mint amilyennek eddig látszott, nem várja meg...
Balogh Gábor
- Avagy Ha Ma Csak Egy Cikket Olvasol El Arról, Hogy Az Index Az Új MTVA, Akkor Ez Legyen Az, Több Úgysincs
Háromszor ellenőriztem le, hogy nem-e én vagyok-e a hülye, és tényleg ugyanarról az eseményről-e készült a vs.hu és az Index videója.
A helyszín, a dátum, az esemény elnevezése és néhány felszólaló személyének azonossága miatt aztán minden kétséget kizáróan megállapítottam, hogy igen, ugyanarról.
25
okt
Internetadó - a mi ügyünk
Címkék: kormány tüntetés tiltakozás internetadó balogh gábor MSZP
Tweet
Kiderült, hogy az internetadó elleni tiltakozásra jó szokásukhoz híven megpróbálnak rárepülni az ellenzéki pártok is. Ma délután a nyilvánosság elé lépett Gulyás Balázs, aki állítólag szervezi az egészet. Róla pedig a Mandiner derítette ki, hogy korábban a Józsefvárosi MSZP alelnökeként működött.
Most akkor hagyjuk a francba az egészet, legyintsünk, hogy "á, ez is valami ballibsi huncutság, mi közünk van ehhez?" Csábító opció, és bevallom az én fejemen is átsuhant ez a gondolat. De aztán úgy döntöttem, hogy csakazértsem! Mert nekünk ehhez a történethez ma épp annyi közünk van, mint 2-3 nappal ezelőtt, amikor még nem tudtuk, hogy a szocik a jogos felháborodás viharos szelét megpróbálják saját, lékekkel teli, süllyedő hajójuk vitorlájába befogni. (Az egészben az a legszebb, hogy az internet megadóztatásának agyréme először 2008-ban, tehát még javában az MSZP kormányzása idején merült fel.)
Szóval hazudnak, manipulálnak, kisajátítanak. Teszik azt, ami egy korrupt, hiteltelen szarházi párt dolga. Nekünk meg azt kell tenni, ami a mi dolgunk. És ez nem az, hogy legyintünk és otthon maradunk. Hanem az, hogy csakazértis kimegyünk holnap este hatkor a József nádor térre. És nem hagyjuk, hogy hazudjanak nekünk, manipuláljanak minket és kisajátítsák ezt az ügyet, amely politikai hovatartozástól, pártszimpátiától teljesen függetlenül mindannyiunk, egy egész ország húsba vágó kérdése.
Örök hála a szüleinknek/nagyszüleinknek/dédszüleinknek, hogy 58 évvel ezelőtt ezen a napon ledöntötték a hallgatás és félelem falát. Hogy utcára mentek, fegyvert fogtak, az életüket kockáztatták azért a szabadságért, ami végül már csak nekünk adatott meg.
Köszönöm, Apa!
Jurenkó Ferenc