Ön szerint mi zavarja legjobban a budapesti tömegközlekedőket? A ganés ülések? A zsúfoltság? A részeg hajléktalanok? Esetleg az össze-vissza feltúrt utak? Netán a követhetetlen járatátszervezések? Hideg, hideg, és egyre hidegebb…
Április végén egy 97E jelzésű Ikarus 280-as busz vezetői fülkéjének hátuljára ismeretlen tettes(ek) felragasztott(ak) egy kb. tíz centiméter átmérőjű, „H” országjelzésű piros, fehér, zöld színű, Nagy Magyarország alakú matricát. A szélsőséges, európai értékekkel összeegyeztethetetlen, az utazóközönséget nyilvánvalóan provokáló plecsnit egy éles szemű utas kiszúrta, és állampolgári kötelességének eleget téve azonnal bejelentést tett a BKK-nál.
Tegnap néhány magából kikelt ember a Kossuth téren, véleményének nyálmirigyének váladékával kívánt nyomatékot adni. A nyál azonban nem Pásztor Istvánon landolt, hanem a nemzeti oldalon.
Felböfög a cefreszagú mély, magát a nemzeti radikalizmus köntösébe bújtatva hőbörög, köpköd egy szűk réteg, hol csak verbálisan, hol szó szerint. Számukra nem is közlés tartalma, inkább a minősége az, ami motivál. És ez a minőség messziről bűzlik.
Ott a Kossuth téren egy marginális kisebbség jól megmondta a frankót, hogy aztán a Horgony borozóban néhány újabb fröccs után elújságolhassa bátor tettét. Leköptük, meglöktük, igen, megtettük.
05
máj
Roy és Mátyás
Címkék: mszp demokrácia náci jobbik skinhead szkinhed roy gál zoltán sneider tamás szűrös mátyás
Tweet
„Zuhanunk, Szentatyám, zuhanunk!” – írta egykoron II. Lajos királyunk Rómába pár hónappal a mohácsi vész előtt. S mi, maroknyian megmaradt magyarországi demokraták, ugyanígy kiáltunk most Brüsszel, Washington, London, és a világ minden civilizációs központja felé. Mert oly korban élünk mi e földön, amikor már minden megtörténhet. Amikor a múlt legförtelmesebb bűnei is megbocsátást nyernek, ha valakiből parlamenti képviselő lesz. Amikor már az sem számít, ha valaki 20 évvel ezelőtt a demokrácia esküdt ellensége volt, simán parlamenti alelnök lehet. A jobbikos Sneider Tamás két évtized alatt „Royból”, a szkinhedvezérből „képviselő úrrá” vedlett, és most rezzenéstelen arccal pályázza meg a magyar demokrácia egyik legmagasabb közjogi méltóságát.
Azelőtt, amikor még Magyarország jogállam volt, és szorgos, szakértő kezek építettek Európát a Kárpátok alatt, ilyesmi soha nem fordulhatott volna elő. Ebből az elvetemült ex-fasisztából maholnap akár ideiglenes köztársasági elnök is lehet. Csak annyi kell hozzá, hogy az államfő, az Országgyűlés elnöke és másik két alelnöke egyszerre tűnjön el egy maláj géppel. Azt mondod, lehetetlen? Hát, láttunk, mi már karón varjút… Emlékezzünk csak ’89 őszére, amikor kikiáltottuk a köztársaságot, és hirtelen nem volt elnöke! Kész szerencse, hogy akkor egy olyan makulátlan múltú demokrata államférfi volt a parlamenti elnök, mint Szűrös Mátyás!
"Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!"
- Májusköszöntő (kommunista népdal)
Szokták volt mondani, hogy a munka nemesít, amit én úgy a saját, mint a magam nevében osztok is: a munka még soha, semmilyen körülmények között nem esített! Sőt, mondhatni, hogy a munka az italozó nép átka, ilyenformán pedig minimum abszurdum, de legalábbis noch dazu és ízléstelenség annak ünneplése.
Persze nekem semmi bajom nincs a munkával, ameddig a négy fal között csinálják, de azt már én sem viselem el, amikor valakik megpróbálják e választott életmódjukat ráerőltetni a társadalomra - noha meglehetősen toleráns ember vagyok (jómagam is szoktam tolerálni egyébként).
Május első napja viszont eklatáns példája ennek a ráerőltető agresszivitásnak, amikor is emberek tömegei vonulnak az utcára mindenféle zászlókkal, meg színes izékkel, hogy aztán vizezett Ászokot meg műbélbe töltött nyesedékpürét egyenek megfőzve, Glóbusz mustárral (!!!).
Mindez több dologban is visszás: egyrészt hogy fordulhat elő az, hogy valaki Glóbusz mustárral eszi a virslit? Másodszor: mekkora abszurd már, hogy lazsálással, meg dínomdánommal ünneplik valakik a munkát, a kommunizmus legszentebb ünnepét? Látnám őket énekelni a bányákban, vagy az építkezéseken, de hogy tillámoroznak mindenféle vurstliban, na, hát az legalábbis eb ura fakó!
Ennek ellenére minden évben meg kell ünnepelni, hogy valami hülye ánglius iparmágnás (bizonyos Robert Owen) ránk szabadította a melósok követeléseit, majd miután elénekelték a Beatrice legnépszerűbb slágerét, mint követeléseik sarokkövét, Chicagóban folytatódott a buli, mígnem az összes munkásmozgalom átvette a dolgot széles e világon, ami aztán egyenesen vezetett a Rákosi-rendszer kialakulásához. És mindezt nekem végig kell néznem, eltűrnöm, együtt kell élnem vele.
Szerintem viszont semmi ünnepelnivaló nincs azon, ha korán kell kelni, ha megizzadunk, vagy elfáradunk, ha idegeskedünk valamin, amit nem is szeretünk, hogy aztán potom összegeket ihassunk el a kocsmában azon keseregve, hogy milyen potom összegeket ihatunk el a kocsmában, cserébe a sok munkáért. Van ennek értelme? Nincs. A munka ünnepe ilyenformán nem más, mint a kommunizmus perverz ideológiájának kvintesszenciája! Olyan dolgot kell ünnepelni, amit mindenki utál. Mint például Rákosit. Vagy Kádárt. Vagy a Neoton Famíliát.
Ezer más dolog van, amit ünnepelni lehetne a munka helyett. Ott van például a krémes a Gerbeaudból, vagy a fröccs szezon közeledte, az új Function-One hangfalak, Palvin Barbara szinglivé válása, és a többi. Erre mi mit ünneplünk? A munkát! Az irodai asztalokat, a számítógépet, a kimutatásokat, a Microsoft Office-t, a talicskát, a létrát meg a koránkelést.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunizmus szelleme még mindig kísért a társadalomban, ami egy modern és európai demokráciában elfogadhatatlan. Épp ezért együnk ma egy krémest, tökéletes nyugalomban fogyasszuk el, s ha befejeztük, mindannyian hangosan kiáltsuk egyszerre: VESSZEN MINDEN MARADÉKA!!!44
Ágoston Dániel
Most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy valóban igazságot szolgáltasson. Hogy végre kimondják, amit minden józan jogérzékkel és szociális érzékenységgel bíró ember gondol, hogy a 2000-es évek elejének deviza ügyelete az évtized legnagyobb csalása volt, és ezek elkövetői nem bújhatnak a kifelejtett apró betűs részek mögé.
Döntött devizaügyben az EU bírósága. A Magyar Nemzet Online hétfői értesülése szerint a luxembourgi testület kimondta: a magyar törvényszéknek kell eldöntenie, hogy tisztességtelen volt-e a „hibás termékként” emlegetett devizakölcsönök nyakló nélküli lakosságra lőcsölése.