Tegnap este egy félidőnyi időt szántam rátok. Ennyi bőven elég, tán még sok is. Nem, nem vagyok dühös, miért is lennék?
Nem ti tehettek róla, hogy nem tudtok focizni, még arról sem, hogy mentalitásotok, sportemberi tartásotok meg sem közelíti a többi sportág hazai képviselőinek szintjét.
A közeg, ahol ti felnőttetek erre nevel titeket. A középszer, az alibi, a tessék-lássék kis magyar mocsara szépen eltartja az ebből vígan megélő sportvezetőket, vállalkozókat, és persze titeket.
04
már
Védtelenül
Címkék: háború kesz Magyarország Oroszország Ukrajna Honvédség kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc
Tweet
A Szovjetunió 1991-ben összeomlott, csapataik kivonultak a megszállt Kelet-Európából. A fél világ a csóró oroszokon röhögött, az egykori szuperhatalom olyan gyorsasággal került a padlóra melyet Ronald Reagan is csak legszebb álmaiban mert elképzelni.
A NATO esküdt ellensége, a Varsói Szerződés feloszlott, a hidegháborúnak vége lett. Akkor úgy tűnt, hogy Európa nemzetei végleg megbékéltek egymással, jó ideig nem lesz háború, megkezdődött az értelmetlenül hatalmasra duzzasztott hadseregek leszerelése.
A délszláv háború ugyan még egy rövid időre felrázta Csipkerózsika-álmából Európát, de aztán az öreg kontinens ismét nyugovóra tért. Teltek, múltak az évtizedek, Kelet- és Közép-Európa országaiban a különböző korrupt rezsimek váltogatták egymást. Az egykor oly fontos védelmi politika háttérbe szorult, amivel önmagában nem is lett volna gond, csakhogy bő húsz év alatt sikerült teljesen átesni a ló túlsó oldalára, és ez nemcsak Magyarországra, hanem a teljes térségre igaz.
27
feb
Duplázott a Jobbik, padlón az Összefogás - mi folyik itt?
Címkék: jobboldal Jobbik havas jon kesztyű nélkül aromó Balogh Gábor Ferkusz Kuncze Gábor
Tweet
A száraz, semmitmondó közvélemény-kutatásoktól megkérgesedett lelkünk következtében manapság már ritkán kapjuk fel a fejünket egy-egy eredmény láttán, tegnap a Tárkinak azonban úgy tűnik mégiscsak sikerült felkavarnia a leülepedett iszapot a poshadt politikai állóvíz aljáról.
Szerkesztőségünk maga sem képvisel e tekintetben egységes álláspontot, izzó vita alakult ki közöttünk, vajon a lengyelászlói értelemben vett sikeres "nép közé megyünk" típusú kampánynak, esetleg a megnövekedő tévés szereplésnek, vagy a Tárki nem is annyira új módszertanának köszönhető a Jobbik duplázása. És persze magyarázatra szorul a balos hall of fame 2006 politikai gangbangjének nem is annyira meglepő önszívatása is.
Van, aki elvégezte közülünk a politológiát, de olyan is akad, akinek nem jött össze ez a bravúr. Ennek ellenére egy mindenre kiterjedő, európai értelemben vett elemzést olvashatnak arról, mi is történik itten.
A fotón az új ukrán legfőbb ügyész, a szélsőségesen soviniszta (többek közt) magyargyűlölő Szvoboda párt színeiben politizáló Oleh Mohnickij (különben igen dekoratív) lánya, Marjana, és barátnői pihenik ki a forradalom megpróbáltatásait.
A képet Vitalij Moroz ukrán újságíró (aki egyébként maga is a bukott Janukovics-rezsim ellenzékéhez tartozott) osztotta meg a Facebookon. ( A lány az oroszok és ukránok közt népszerű közösségi portálra, a vkontakte-ra posztolta ki a partyfotót.)
Marjana édesapja és édesanyja tavalyi vagyonbevallása szerint kettejük havi átlag jövedelme 2013-ban 96 ezer forintnak megfelelő összeg volt.
Nos, ha olyan takarékos emberek vezetik majd az új Ukrajnát, akik úgy be tudnak osztani kevesebb, mint havi egy kilót, hogy a gyereknek még dizájner bundára és limós bulira is jut - akkor az országnak a tragikus költségvetési helyzetben sem kell aggódnia.
A legtöbben ezt akartuk. A görögöket a józan megfontolás, a románokat pedig a revans miatt. A többiek mellékesek, habár a továbbjutás szempontjából kritikusnak mondható észak-ír, illetve finn túra sem lesz sétagalopp. A finneket a legutóbbi idegenbeli meccsünkön is csak egy jól eltalált Dzsudzsák-lövéssel sikerült megverni a 93. percben... Nem volt sima mérkőzés, ahogy legközelebb sem lesz az.
A legszebb fejlemény persze nem a színtelen-szagtalan 4-5. kalaposok kiléte, hanem, hogy a sors megadta nekünk a bosszú lehetőségét: ismét összemérhetjük erőnket a románokkal. Van, akit mindez örömmel tölt el, és persze jócskán akadnak olyanok is, akik a tenyerükbe hajtják fejüket, mondván, "jaj nekünk". Csak remélni tudom, hogy a beszariak táborát egyetlen válogatott kerettag labdarúgó sem gyarapítja, mert ha igen, akkor csúnyán vizesek leszünk, ugyanabban a folyóban. Nem, nem történhet meg újra!
Tekintettel arra a körülményre, hogy tavaly Bukarestben a magyar szurkolók és a pályára lépő magyar játékosok mentalitása köszönő viszonyban sem volt egymással, talán nem lenne oktalan kicsit komolyabban venni a szeptemberi túrát. Biztos vagyok abban, hogy Pintér Attila és segítői mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a legutóbbi bukaresti fiaskó, amely sokunknak okozott igen súlyos lelki traumát, ne ismétlődhessen meg újra. Emelt fővel kívánunk majd távozni a Nemzeti Arénából, nem pedig megalázott szerencsétlenként. Mert hát - elcsépelt közhely, de attól még igaz - kikapni lehet, de nem így.