Az otthonából elmenekült ukrán elnök, Janukovics villáját birtokba vette "a nép", amelynek csípős nyelve el is nevezte a "Korrupció Múzeumának". Ilya Varlamov orosz fotós helyszínen készült képei magukért beszélnek. Mesélnek a döbbenetes, ordenáré, minden jó ízléstől mentes luxusról, a "nekünk mindent lehet" jelszavával élő parazita elitről.
Mindezt egy olyan országban, ahol milliók tengődnek a hazai létminimum töredékéből, ahol az elmúlt hónapokban több oblasztyban, (magyarul talán kormányzóság, vagy megye), például Kárpátalján, a legalapvetőbb szociális segélyeket sem sikerült kiutalni az üresen kongó költségvetési kasszából. A felkelőkben a "Nyugat fizetett ügynökeit" látó konteó-hívőknek éppen úgy érdemes megnézni ezeket a képeket, mint azoknak, akik a "demokratikus, európai értékek" harcosait látják bennük. Ez a lázadás mindenekelőtt EZÉRT tört ki. És biztosan nem azért, hogy az ellenzék börtönből szabadult vezére, a Janukovicsnál alig kisebb súlycsoportú bűnöző, Julija Timosenkó ma este már saját, minden bizonnyal hasonló szerénységgel berendezett otthonában térhessen nyugovóra.
21
feb
Prolitikusok
Címkék: választás proli nyugdíjas wtf Fidesz havas jon Németh Szilárd rezsicsökkentés
Tweet
Németh Szilárd rezsicsökkentésről tartott tegnapi sajtótájékoztatója kordokumentum. A büszkén vállalt proletár középszerűség visszataszító látványpéksége, ami akár szórakoztató is lehetne, ha nem lenne végtelenül szomorú.
Németh Szilárd, a Fidesz rezsiháborúért felelős országgyűlési képviselője csütörtökön egy újpalotai panellakásban tartott sajtótájékoztatót arról, mennyit nyertek az emberek a víz, gáz és villany árának hatósági csökkentésén. Ennek illusztrálására elő is rángattak egy idős bácsit, aki felmondta a kötelezőt a több tízezer forintos megtakarításról, nem kifelejtve, hogy Újpalota épül és szépül, elég megnézni a térkövezést! A szerencsétlen nyugdíjas annyira megilletődött a kamerák kereszttüzében, hogy a szemei könnybe lábadtak, és arról kezdett beszélni, milyen kár, hogy ezt elhunyt felesége nem élhette meg.
20
feb
A Lajost bevegyük-e?
Címkék: kampány politika összefogás 4k balliberális lmp MSZP Bokros Lajos kesztyű nélkül Bazsó Bálint
Tweet
Tudjuk, merjük, tesszük. Nincs odaát cicózás, összeáll az ancien régime pillanatok alatt, ha az érdekek úgy kívánják.
De várjunk csak. Úgy kívánják?
A jobboldali politikai erők töketlenkedésére, hibáira rendszeresen felhívjuk a figyelmet, elvégre ebben a közegben otthonosabban mozgunk, és hát ugye, valahol a sajátunk is. Mégis, ahogyan néha átnézünk a túlpartra, rá kell döbbennünk, hogy amiről mi azt hittük évekig, hogy kőkemény profizmus, dörzsöltség, rafináltság, vagy sokszor egyszerűen csak sima aljasság, az bizony a legegyszerűbb tőrőlmetszett simonista együgyűség és amatörizmus. És persze aljasság.
Ezek bevették Bokros Lajost, a rendszerváltás utáni évek gyakorta használt jelzővel élve: "legellentmondásosabb" szereplőjét. Személyében azonban semmi ellentmondás nincs, hacsak az esetünkben egyesegyedül fontos társadalmi elfogadottságot tekintjük.
Bokros Lajos személyében egy szűk kör kivételével a mai napig az értelmetlen, felesleges, könyörtelen és hasztalan népnyomorgatót látja a lakosság, bármennyire is próbálják tankönyvszerűen megmagyarázni a "szakértők szakértői tevékenységét".
Mindegy, hogy az írástudó dicséri, vagy szidja, Béla a Három Huszárban idegállapotba kerül Bokros Lajos nevének hallatán. Még majd' húsz év távlatából is.
Tegnap este elszabadult a pokol Kijevben. A tüntetők és a rendfenntartó alakulatok ismét összecsaptak, ám ezúttal minden eddiginél véresebb küzdelem bontakozott ki. Követni is nehéz a veszteségeket, szinte óránként meghal valaki a lángba borult ukrán fővárosban. Az ellenzék keménymagja már szó szerint fegyverbe szólította híveit, a kormány pedig 500 ejtőernyőst irányít Kijevbe. Ezeket az elit alakulatokat rendszerint csak akkor vetik be, amikor a hatalom már a legkeményebb eszközök használatára készül. A hadügyminiszter kitérő választ adott arra, hogy lőni fognak-e a zavargásokban részt vevőkre. Vagyis: fognak. És innentől kezdve már világos, hogy sem konszolidáció, sem forradalom nem lesz – polgárháború lesz.
Kárpátaljai ismerőseimtől tudom: a fiatal magyar férfiaknak már elkezdték kézbesíteni a behívókat. A délszláv háború iszonyatos emléke kísért: magyarok vérezhetnek egy olyan háborúban, amelyhez az égvilágon semmi közük, amelynek érintettjeivé is csak a trianoni téboly tette őket. Ez az a pont, ahol mindazt, amit eddig gondoltunk az ukrán helyzetről, el kell felejtenünk. Hetek óta fotelből figyeljük az eseményeket és politikai vagy egyéb szimpátiánk alapján szurkolunk a „nyugatbarát, demokrata” tüntetőknek, vagy a „Brüsszelnek beintő, tökös Putyinnak” és haverjának, Janukovics elnöknek. Mostantól ez már mind lényegtelen. Engem mától nem érdekel a Majdan, nem érdekel az ukrán demokrácia, de teszek Moszkvára, Brüsszelre, Washingtonra és a Nyugat vs. Kelet évszázados szkander meccs újabb fejezetére is. Engem most csak és kizárólag Kárpátalja érdekel, semmi más.
Ahol 150.000 testvérünk retteg a holnapért. 150.000 magyar figyel összeszorult szívvel, görcsbe rándult gyomorral Kijev felé - és tekint várakozással, reménykedéssel Budapestre. Nekik csak mi maradtunk. Ez nem az ő küzdelmük, számukra idegen a kormánypártok korrupt, rothadt bizáncisága, az ellenzék ukrán sovinizmusa pedig egyenesen életveszélyes. És ha ezek az erők fegyveresen is egymásnak esnek, akkor ők az üllő és a kalapács közé kerülnek majd. Ha kifejezetten nem is lesznek célkeresztben, a számukra teljesen értelmetlen vérontásban való részvétel kényszerétől így is tömegesen menekülhetnek át a határon. És éppen Délvidék szörnyű példája bizonyítja: akit elüldöznek a szülőföldjéről, annak a nagy része sosem tér vissza. Több tízezer életerős, fiatal férfiember eltűnése halálos sebet ejthet a Trianont, a csehszlovák elnyomást és a kommunista terrort is átvészelő kárpátaljai magyarságon.
És ezt nem engedhetjük. Mától a trafikmutyi, Paks, Simon 200 milliója és az egész választási kampánycirkusz harmadrendű kérdés csupán. Most csak Kárpátalja létezik, semmi más. Most mindenkinek a lehető legnagyobb alázattal kell szolgálnia ezt az ügyet. Félre kell tenni az Euromajdanért való hippi rajongást, a Putyin cár iránti jobbos rokonszenveket, de a kardcsörtető irredenta hangoskodást is. Itt és most nem Kárpátalja visszacsatolása a cél – hanem a megvédése. Az viszont elemi kötelességünk. És aki ez alól bármilyen kifogással, bármilyen reálpolitikusi érvelésbe csomagolt restséggel vagy gyávasággal takarózva kibújik, az szar ember.
Nem lapul zsebemben a bölcsek köve, én magam sem tudom pontosan, mi lenne most a leghatásosabb fellépés. De ha van értelme adóforintjainkból fizetni a kormányzatot és politikusainkat, akkor az az, hogy ilyen helyzetekben minden hatalomfétist és minden egymás közti utálkozást félre téve ezen dolgozzanak 0-24-ben. Ha pedig van értelme magyarnak lenni, akkor az az, hogy erre minden erőnkkel rászorítsuk őket.
Eddig mindig homokba dugtuk a fejünket. Kussoltunk a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, nem tettünk semmit Csehszlovákia és a Szovjetunió széthullása idején, és a„ béke és stabilitás szigetének” hazug, gyáva illúziójával lőttük be magunkat akkor is, amikor Szentlászlót pusztították a csetnik hordák. Kiragaszthatjuk a nagymaós matricát az autóra, osztogathatjuk a pénzeket határon túli haverjainknak és üzlettársainknak, beleugathatunk Pestről, hogyan kell ott magyarnak lenni – de ha ilyen helyzetekben cserben hagyjuk a saját véreinket, akkor nem érdemeljük meg az anyaország nevet.
Balogh Gábor
16
feb
Amerikai kutatás: akinek nincs gyereke, az boldogabb
Címkék: család boldogság liberális wtf havas jon National Academy of Sciences
Tweet
A felnőttek és gyerekek élettempója közötti eltérés stresszhelyzetet okoz, ami konfliktust generál a párkapcsolatokban – állítják amerikai szakértők. Lehet-e mérni a boldogságot és egyáltalán van-e értelme?
Meghökkentő posztot tett közzé pénteken Facebook oldalán Frei Tamás. A Pulitzer-emlékdíjas újságíró egy amerikai közvélemény-kutatásra hívta fel a figyelmet, amely szerint a gyermektelen párok boldogabbak, és teljesebb, izgalmasabb életet élnek, mint családos társaik. A liberális sajtó úgy csapott le a megrendelésszagú felmérésre, mint gyöngytyúk a takonyra, és a magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály áramlatelméletét lobogtatva azzal érvelnek, hogy a felnőttek és gyerekek élettempója közötti eltérés stresszhelyzetet okoz, ami konfliktust generál a párkapcsolatokban. Akinek nincs gyereke, annak nem kell ezt a terhet elviselnie – így a bölcselet.