13
feb
Remek volt ez a négy év is - országgyűlési naplóbejegyzések
Címkék: politika kormány parlament összefogás MSZP Széljegyző Balogh József
Tweet
Ebben a ciklusban ma tartotta utolsó ülését az Országgyűlés. Mi pedig abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy búcsúzóul beletekinthettünk néhány derék honatya személyes naplójába. Igyekeztünk néhány színes részletet elcsenni belőlük az utolsó napról, és az azt megelőző esztendőkből is.
Kedves naplóm! #1
Ma volt a ciklus utolsó ülésnapja, ezért kigondoltuk a képviselőtársakkal, hogy egy játékos performansszal hívjuk fel a választópolgárok figyelmét az Orbán-maffia vérlázító mutyiügyeire.
Kifundáltuk, hogy erre a legalkalmasabb néhány lufi lesz, amire rákötözzük Orbánék ígéreteit, ezeket aztán eleresztve a plafonon jól fognak mutatni. Ez azért volt jó ötlet, mert a lufikat nem tudják onnan levakarni, így kénytelenek szembesülni a hazugságaikkal!!
Most persze pánikolnak, meg is értjük. A lufi egy jelkép. Mert kipukkad! Úgy mint az orbáni-maffia-mutyi-rendszer is kipukkad. A választók pedig látják, hogy tettre készek (ez jó szó, használjuk majd a jövőben is) vagyunk, felkészültek és szakértők.
Készülünk a kampányra. Az elmúlt négy évben számtalan performansszal mutattuk már meg az ülésteremben, mi komolyan gondoljuk a politikát, hol lufit eregetünk, hol szénát lapátolunk, hol molinókat hurcibálunk körbe. Sikeres négy évünk volt, tartalmasan telt a munka, az Összefogás megmutatta mire képes.
13
feb
A méregkeverő maffiózók esete a civil ellenállással
Címkék: civil szemétégető Guest blogger Borsodi Ércelőkészítő Mű BÉM Sajó völgye Környezeti Terror
Tweet
Ritka és örömteli alkalom, amikor az egyszeri tollforgató arról tud beszámolni, hogy korrupt üzletemberek és politikai szekértolóik vereséget kénytelenek elkönyvelni, hála egyszerű emberek összefogásának. Most egy ilyen történet következik. A szereplők: egy nemzetközi hátterű szemétégető, amely vegyi anyagokkal mérgezi a Sajó völgyét és pár bátor helybeli, aki az ellenállás élére áll. Filmbe illő sztori, jelen állás szerint happy enddel.
Magyarországon ha valaki meghallja a „civil” szót, rögtön valamelyik párt sanda szándékait palástoló fedőszervezet vagy egy szigorúan 80+ senior tagokból álló bélyeggyűjtő gittegylet képe ugrik be. Esetleg egy állami pénzlenyúlásra szakosodott segélyszervezet. A társadalmi önszerveződésnek annyira nincs ereje és presztízse hazánkban, hogy az ember nehezen hiszi el, hogy politikai kurválkodás nélkül lehet valódi változást elérni. Szerencsére akadnak kivételek.
Történetünk 1998-ban Sajókeresztúron kezdődik, amikor is a „privatizációnak” nevezett szabadrablás második hulláma eléri a Borsodi Ércelőkészítő Művet. A BÉM megvásárlása mögött állók kiterjedt nemzetközi hulladékkereskedelemmel kapcsolatos tevékenysége nem túl sok jóval kecsegtet, az üzem újraindítása kétes hírű szlovák és bécsi pénzügyi körök segítségével valósul meg. Az igazi feketeleves 2002-ben jön, amikor a BÉM beszünteti korábbi vasérc zsugorítási tevékenységét, és bejelenti, hogy veszélyes és nem veszélyes hulladékok feldolgozásából kíván kohászati alapanyagot előállítani.
Ennek keretében az óbudai gázgyárban felgyűlt több tízezer tonna mérgező és bűzös gázmasszát (amely többek között rákkeltő anyagokat és cianidokat is tartalmaz) a BÉM segítségével „ártalmatlanítják”, vagyis a káros anyagokat az erre teljesen alkalmatlan üzemben kiégetik, és a mérges gázokat a kéményen át az emberek orra alá eregetik.
Az utóbbi napokban ismét fellángolt a szokásos vita Budapest 1944-45-ös ostromával kapcsolatban. Vannak, akik szerint az ostromgyűrűbe szorult negyvenezer magyar és ugyanennyi német katona a nemzetiszocializmus hősei voltak, mások szerint fasiszta gyilkosok. Mi inkább átadjuk a szót annak, aki talán a leghitelesebb forrás - az ellenségnek. Vitalij Axejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya így látta Budapest védőit, mikor napra pontosan 69 évvel ezelőtt, közvetlenül az ostrom után felment a Citadellára.
Amikor én odaértem, már csak a halottak voltak ott. (...) Én is körülnéztem, és amit láttam, az megdöbbentett. A tisztek, az altisztek, de még a katonák legnagyobb része is valósággal ki volt öltözve: láthatóan mind a legjobb holmiját vette fel. (...) Ott dolgozott egy régi ismerősöm, Dobov alhadnagy a temetőosztagtól. Az mesélte nekem, hogy csaknem minden halott tisztet hanyatt fekve találtak meg, ami azt jelenti, hogy állva haltak meg.
Dubov gyűlöli a németeket – a családja még '41-ben eltűnt - , és semmiképp nem hazudna, vagy akár csak lódítana az érdekükben. Ha ő azt mondja, akkor elhiszem. De a dolog roppant elgondolkodtató: ezeknek a németeknek a fele SS volt, tehát igazán öntidatos náci. De a többi is, a Wehrmacht tisztjei és még a magyarok is, akárhonnan nézzük is, igen szépen haltak meg. Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember."
Talán maguk a svájciak sem gondolták komolyan, hogy egy népszavazással pillanatok alatt kiírhatják magukat a fejlett, felvilágosult, ajropéer és az európai értelemben vett európaiak családjából. Szűk többségük ugyanis úgy döntött: elege van az agyatlan, s fék nélküli bevándorlás politikából.
Nos, kis túlzással a svájciak renoméja az elmúlt egy nap alatt Európa "haladó" és liberális közvéleményének szemében valahol egy kirekesztő, konzervatív, elmaradott, kulturálatlan, lábszagú balkáni ország megbecsültségének szintjére került, nem irigyeljük, legfeljebb üdvözölhetjük őket: üdv a klubban srácok!
A multikulti mindenek felettiségébe vetett hitből fakadó értetlenkedés és hitetlenkedő lapkommentárok mellett roppant érdekes, vagy még inkább: beszédes az Európai Unió vezetőinek reakciója a népszavazásról. (Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a semlegességéhez következetesen ragaszkodó Svájcban a népszavazásnak más országokkal összehasonlíthatatlan hagyománya és presztízse van, lásd a kapcsolódó infografikát.)
Most összeszedtünk párat, amelyek tömören összefoglalják az Európai Unió igazi arcát. Ne feledjük, ezúttal az EU és döntéshozói nem egy gyenge, befolyásolható és félgyarmati státuszba szorított közép-európai országot fenyegetnek, hanem Európa egy igen jelentős gazdasági és világpolitikai jelentőségű államát.
09
feb
Együtt 1957 - összefogás Kádár díszsírhelyéért
Címkék: rendszerváltás kommunista wtf MSZP MDF MSZMP Kádár János Boross Péter
Tweet
Moldova György aggódik Kádár sírhelye miatt, mivel annak hamarosan lejár a fennmaradási szerződése. A sír nem védett, így, ha nem lesz, aki kicsengeti a megújításhoz szükséges 800 ezer forintot, akkor felszámolják. De ez az ország 25 évvel a rendszerváltás után sem az az ország, ahol az megtörténhet.
A vállaltan szélsőbalos író kérésére a múlt bűneivel már rég leszámolt MSZP bejelenti: megváltja a sírhelyet. Boross Péter rendszerváltó politikus, a múlt bűnöseit leváltó ker.-konz.-nemz. MDF egykori vezetője (jelenleg a
Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjaként szolgálja a hazát) támogatná Kádár sírhelyének védetté nyilvánítását. Ezzel megkímélve a hálás szoci elvtársakat a váratlan kiadásoktól.
Fellélegezhetünk: Magyarországon nem történhet meg az a szégyen, hogy egy több száz ember haláláért felelős, negyven éven át uralkodó véres kezű diktátornak ne legyen márvány sírköves díszsírhelye. Össznemzetileg védve.
Széljegyző