01
aug
Középkori party zene - középkori hippiktől
Címkék: zene party hard Visegrád Bazsó Bálint Bálint Lajos Hollóének Hungarica Régi zene
Tweet
Már a név is misztikus, hát még a zene. A Hollóének Hungarica-t még kevesen ismerik, bár sejtésünk és reményeink szerint ez nem lesz mindig így. Középkori duda, spanyol duda, skót duda, buzuki, tekerőlant, zergekürt, furulya, középkori dob, csörgők, és rengeteg jó kedv, móka, öröm, annak, aki hallja, annak, aki csinálja.
A Hollóének 2005 óta járja az országot, a régi zenei fesztiválokat, vásári forgatagokat, és persze a Visegrádi Palotajátékokat, ahol gyakorlatilag már ők az esti főprogram. Hogy mi a Hollóének?
Talán régi zene? Reneszánsz zene? Betyár zene? Középkori világzene?
Talán mindegyik egy kicsit. Bálint Lajossal, a zenekar vezetőjével beszélgettünk, Visegrádon.
B. B.: Kezdjünk talán egy fontos kérdéssel: Hogyan indult el 2005-ben a Hollóének?
B. L.: Elsőként talán beszélnék magáról a névről. A Hollóének számomra mindig egy kicsit varázslatos, misztikus szó volt. Hungarica viszont úgy lettünk, hogy egy német fesztiválon a német szervező képtelen volt megjegyezni azt a szót, hogy Hollóének. Így a koncertlistára már úgy kerültünk fel, hogy "Hungarica". A "HH", megtetszett nekünk és rajtunk maradt.
Egy nagy, könnyűzenei fesztiválon az esti nagykoncert mondjuk egy Quimby-vel ér véget, egy régi zenei fesztiválon viszont már a Hollóénekkel. Nagyon sántító hasonlattal mondhatom azt, hogy igazi party zenekar vagytok? Igaz-e ez a sablon, vagy árnyalnunk kéne a képet?
Megmondom őszintén nagyon jó a kérdés. Annak idején mi középkori bajvívóként kezdtük, 13. századi korhű bajvívással és táncokkal foglalkoztunk. Próbáltunk azzal újítani, hogy a táncokat élőzenére adtuk elő. Mivel én tanítóképző főiskolát végeztem, kötelező volt számomra a szoprán furulya, így a középkori autentikus dallamok adottak voltak. Mi is szeretünk élni, mindenkinek meg van a maga kis hóbortja, valamilyen szinten kicsit lököttek is vagyunk. Mindenkit vár otthon a munka, így a zenében vezetjük le a feszültséget. Nagyon jó, hogy kicsit kiszakadunk a hétköznapokból, de közben próbáljuk az egész középkori zenét humorosabbá, könnyedebbé, szórakoztatóbbá tenni. A partyp zenekar egy kicsikét azt hiszem helytálló, bár nem szeretem ezt a fogalmat, de rendben, legyünk, középkori party zenekar.
31
júl
Esznek-e menekültet a magyarok?
Címkék: menekültek menekülttábor Debrecen kesztyű nélkül Bazsó Bálint Vámosszabadi Lakner Dávid
Tweet
A vámosszabadiak tiltakoznak a falu mellé tervezett menekülttábor megnyitása ellen. Be is indult a balliberális katyusa, össztűz zúdult a helyiekre, hol "felheccelt tudatlanoknak", hol pedig "xenofób gyűlölködőknek" kikiáltva őket. Ehhez a kórushoz sajnos most a Mandiner és Lakner Dávid is csatlakozott.
A publicista írásában arról értekezik, a vámosszabadi menekülttábor megnyitása kapcsán "nem lehet elmenni szó nélkül a helyiek irracionálisnak tűnő félelmei mellett", amelyek "annyira sokrétűek, annyira különbözőek, hogy nem lehet másra gondolni: ezeket az aggodalmakat jobbára az irracionális xenofóbia táplálja."
Irracionális, értik ugye?
Persze lehet finnyás undorral rácsodálkozni a magyar vidékre, kávéházi teraszról lamentálni a vidéki lakosok idegengyűlöletén, "irracionális xenofóbiájukra" utalni, lehet gúnyosan felvetni, hogy a "helyiek szerint még embert is esznek ezek a szegény árva menekültek", csak épp kiviláglik, az áthúzott Budapest táblát nem csak egy hétvégi balatoni buli, vagy a horvátországi nyaralás miatt kéne elhagyni egyszer-egyszer.
Ismerjük ezt a szöveget. Hallgattuk, olvastuk éveken át a hardcore SZDSZ-es vidéki suttyózást, parasztozást, a magyar társadalom elmaradottságát, xenofóbiáját sulykoló masszív gyűlöletbeszédet. Nem állítom, hogy Lakner így gondolná, ám mégis bevette a már régen lejárt szavatosságú kék pirulát, így akarva-akaratlanul is vérig sértve a vámosszabadiakat. Meg debrecenit. Meg békéscsabait. Meg mindenkit, aki tudja, mert tapasztalta, milyen egy menekülttábor mellett élni, lakni.
Vannak ügyek, amelyeken lakmuszpapírként le lehet mérni, hogy hol is tart a magyar nyilvánosság. Nem csak a politikai élet, hanem úgy általában a mentális és erkölcsi állapotunk. Annak idején ilyen volt a 2006 október 23-i rendőrattak, amikor az agyhalott kommer nyugdíjasok otthon elégedetten röfögtek a tévé előtt, a Fidesz B-középje meg azon konspirált, hogyan húzták rá a békés megemlékezőkre a készenlétiseket a gonosz szélsőjobbos provokátorok. De hasonló volt annak idején a Magyar Hírlap sajtótörténeti mélyrepüléseként lehozott kamu sztori Vona Gábor „félrelépésről", amin együtt hőbörögtek az asszonyverő szoci prolik és a vízivárosi nagyonpolgári körök. Most pedig itt van Orbán Viktor lányának közelgő esküvője.
A Blikk ez egyszer nagyjából azt tette, ami egy bulvárlap dolga (már, ha egyáltalán van a világon dolga a sajtó ezen szegmensének): lehozta a hírt, megkérdezte az örömapát, és címlapon hozta az exkulzív infót: férjhez megy a miniszterelnök lánya. Ez az önmagában tök érdektelen kis hírecske aztán leverte a hazai médiakanálisok fedelét, ahonnan egész nap ömlött ránk a mocsok.
29
júl
Az SZDSZ nem vész el, csak átalakul
Címkék: balliberális Fidesz SZDSZ Bajnai Gordon Mesterházy kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz Such György
Tweet
A múlt héten az elviselhetetlen kánikulában vágott mellbe a „lesújtó hír”, négyévnyi vegetálás után hivatalosan is megszűnik az SZDSZ. Az a párt, amely a csekély mértékig sikeres rendszerváltoztatást követő két évtizedben folyamatosan ráerőltette akaratát az országra és fertőzte a hazai közéletet.
Az SZDSZ történetét végigkíséri a mérhetetlen hatalomvágy, az általuk gyakran hangoztatott liberális szemlélet ellenére a másképp gondolkodók teljes kirekesztése és megbélyegzése. A „tárgyalásos forradalom” után szinte azonnal identitásválságba kerültek. A demokratikus alapjogokat, mint a gyülekezési, egyesülési, szólás- és sajtószabadság mind sikerült kivívni. A liberális párt így jobb híján, a különböző deviáns viselkedésformák népszerűsítésében és a hazánkban élő kisebbségek felheccelésében találta meg ideig-óráig továbbélésnek kulcsát. Nekik köszönhetjük többek között az úgynevezett: „megélhetési bűnözés” kifejezést, melynek árát mind a mai napig vérrel fizeti meg a magyar vidék.
26
júl
Zs világháború
Címkék: média kritika film Izrael Palesztina Brad Pitt aromó Z világháború
Tweet
Szeretem a világvége filmeket. Jól esik másfél órán át rettegni, szorongani a világ elmúlásán, történjen az gonosz űrlények, vagy meteorok következtében, esetleg az áram eltűnése miatt, netalán a zombik "keze" által. Egy ilyen film alatt legalább nem azon agyalunk, hogyan tesszük tönkre saját bolygónkat a szó nagyon is hétköznapi értelmében. Hiszen ráfoghatjuk másokra azt, amit valójában mi teszünk, hétfőtől-vasárnapig.
El is baktattam a moziba, Brad Pitt Z Világháborújára, hogy rettegve hüledezzünk egyet.
Ami miatt mégis írok róla, annak sok köze nincs a zombikhoz, sem a filmhez, elvégre nem vagyunk filmes blog, nem fogjuk elvenni senki kenyerét. A film aktualitását mégis az adja, hogy olyan világot is bemutat, pontosabban inkább láttatni akar, amihez képest a zombitámadás maga a hétköznapi valóság.
Ez pedig az izraeli jelenet, amely először röhögésre ingerelt, később azonban kicsit elgondolkodtatott.
A film szerint Izrael elővigyázatosságból húzott fel falat, mert "az ember hajlamos nem elhinni, hogy valami megtörténhet, amíg meg nem történt - ennek akartunk véget vetni" - hangzik el az igazság. Mármint Izraelé.
Hogy ehhez képest mi az igazság, tudjuk jól. Az elővigyázatosságból lerombolt palesztin falvak és városok, az elővigyázatosságból legyilkolt, vagy elüldözött több százezer ember, és persze az elővigyázatosságból felépített apartheid fal valóságával nap, mint nap találkozunk a híradásokból, megmagyarázni nem lehet, érvelni mellette még annyira sem.