Alig száradt meg a tinta a Médiahatóság élére frissen kinevezett Karas Monika kinevezésén, ha Brüsszelen múlik, rövid időn belül elveszítheti befolyását a hírközlési piac felügyelete felett. Épül a brüsszeli szuperállam.
Az Egyesült Államokhoz hasonló, centralizált telekommunikációs szabályozásra készül két uniós politikus: Neelie Kroes (digitális portfólióért felelős biztos (Viviane Reding utódja és Lendvai Ildikó eltitkolt féltestvére - képünkön) és Joaquín Almunia versenyügyi biztos – írta szerdán a HWSW informatikai hírmagazin. Kiszivárgott sajtóértesülések szerint már csak az a kérdés, hogy a tagállami hírközlési hatóságok befolyása teljesen megszűnik, vagy minimálisra csökken.
Természetesen az EU többi aljas húzásához hasonlóan ez a mostani, „telekommunikációs szektort gyökeresen átalakító reformcsomag” is a mézesmadzag elhúzásával kezdődött. Évek óta folyamatosan mérséklik az uniós tagországok közötti külföldi roaming díjakat, ami mondjuk egy jogos elvárás az uniós állampolgárok részéről, hiszen a határokon átívelő telefonálás szinte semmilyen plusz költséget jelent a szolgáltatók számára.
A nagy autonómia-vita I.: Erdélyi magyarság nem egyenlő Székelyföld
Címkék: politika románia jobboldal erdély társadalom székelyföld autonómia csángóbrékesek autonómia vita
Tweet
Az erdélyi magyar élet legfontosabb kérdése az autonómia. Vagy mégsem? Az autonómiáért ma minden erdélyi magyar politikai erő küzd. Tényleg mindegyik? Székelyföld autonómiája begyógyíthatja a trianoni sebeket. Biztosan mindet? A Jobbegyenes vitafórumot kezdeményez a székely önrendelkezésről. Miért fontos? Hogyan érhető el? Mire jelentene megoldást -és mire nem? Vitaindítóként álljon itt egy marosvásárhelyi fiatal véleménye. Figyelem: sarkos, kemény cikk, sok tabut ledöntve, és számos eddig evidenciának tartott elképzelést megkérdőjelezve. Aki egyetért vele, ragadjon tollat, és írja meg nekünk! Aki nem, az még inkább!
Az elmúlt napok történései után úgy érzem, ideje van annak, kissé komolyabban is górcső alá vegyük azt, ami ma az egész erdélyi magyar közéletre rátelepedett. Harc az autonómiáért, ennyi lenne az erdélyi magyar politika, és valóban végveszélyben vagyunk, illetve tényleg beköszönt a nemzethalál, ha nem sikerül kivívni Székelyföld autonómiáját?
Nem lesz egyszerű feladat, hisz a magyar nyelvterületek uralkodó közbeszédét végképp megmérgezte a szekértábor mentalitás, a független és kritikus gondolkodás szinte teljesen eltűnt, hogy helyette a manipulációs közéleti érvelés váljon uralkodóvá.
Hogy e vitaindító ne essen szét, s főleg, mivel elsősorban a magyarországi olvasók számára íródik, így megpróbálok néhány, mára már közhellyé vált témát is boncolgatni, ami az erdélyi magyar olvasó számára kínosan unalmas lehet.
Létezik-e „oláh elnyomás"?
Egy magyar fesztivál fesztiválhangulat és magyarok nélkül
Címkék: Fesztivál Sziget kesztyű nélkül Guest blogger Ginger
Tweet
A hétfőn véget ért Sziget Fesztivál egy megbízható iparosmunka volt, azonban mottója ellenére egyáltalán nem mutatott túl a szórakoztatás szükséges és elégséges feltételein: kenyeret és cirkuszt a népnek.
Évekkel ezelőtt olvastam egy falfeliratot: „Doing what you like is freedom. Liking what you do is happyness”. Magyarul nagyjából annyit tesz, hogy az az igazi boldogság, amikor szereted is azt, amit csinálsz. Nos, az idei szervezők bizonyára nem igazán szerették a mostani fesztivált. Nem, nem az egyedi szigetmunkásokról van szó, mert ők váltott műszakokban tényleg beletettek apait-anyait. A nagy egészen ugyanakkor, mégsem látszott a gondosság vagy a legendásan híres magyar vendégszeretet.
Egy sosemvolt szerelem vége
Címkék: wtf diplomácia külhoni magyarok Orbán Viktor Románia Erdély Traian Basescu havas jon
Tweet
Bármi is lesz a mostani román-magyar pszichedelikus áldokumentarista horrordráma vége, egy biztos: új időszámítás kezdődött a modern kori magyar diplomácia történetében. Az erdélyi magyar közösségeknek a legfelsőbb állami szintről küldött hadüzenet után tök mindegy, a magyar külügy hány közleményt ad ki a stratégiai partnerségről és a jószomszédi viszonyról: a történelem hullámai átcsapnak a Bem-rakpart felett.
A mostani műbalhé origója annyira szánalmas, hogy akár kacagtató is lehetne, ha nem másfél millió erdélyi magyar bőrére menne a vásár. Vona Gábor elmegy a székelyföldi EMI-táborba, ahol egy román újságíró az orra alá dugja a mikrofont, és megkérdezi, egyetért-e az Erdély számára védhatalmi státuszt kérő Tőkés Lászlóval. A válasz az, hogy persze. Jön a beugratós kérdés: akkor is, ha ez konfliktussal jár a román állammal szemben? A Jobbik elnöke kimérten válaszol: ha azzal jár, akkor azzal jár.
És ezzel kész is a műbalhé: a román politikusok háborús uszítást vizionálnak, Bukarest Budapest elhatárolódására szólít fel, a bocskorból ismét előhúzzák a magyar kártyát, fröcsögés, fenyegetés, kioktatás – a megrendelő boldog. Paradox módon a Jobbik is örülhet, mert a negatív reklám is reklám, így legalább minden erdélyi faluba eljut a hír, hogy be akarják tiltani azt, amiről addig azt sem tudták, hogy létezik. A magyar kormány pedig a fogát szívja és kiad egy kétmondatos közleményt, hogy elkötelezettek vagyunk a stratégiai partnerség alapelvei mellett. Eddig semmi újdonság. De ahogy Ganxsta Zoltán művész úr szokta volt mondani két magvas gondolat között a színpadon: „Figyelj, figyelj, most jön a lényeg!”
Kedden startolt volna hivatalosan az O.Z.O.R.A. fesztivál, hogy aztán hat napon át éjjel-nappal folyamatosan szóljon a pszichedelikus trance és goa. Minden készen állt, a felhőtlen jókedvhez nélkülözhetetlen tudatmódosító szerek bekészítve és teljes létszámban felsorakoztak már a főleg külföldről érkezett, színes ruhás hippik seregei. A probléma csak annyi, hogy mivel a rendőrség nem volt hajlandó rábólintani a rendezvényre, így a jegyző sem adhatta ki a működési engedélyt. A világ minden tájáról idesereglett Jézus kinézetű, raszta hajú buckalakók úgy néz ki, hoppon maradnak.
Az ozorások az elmúlt bő évtizedben megszokták, hogy a jó magyar törvényeket nem igazán kell a fesztiválon betartani, azokat nem előírásként, hanem inkább valami önkéntes módon betartandó ajánlásként kezelték. Így aztán az évek folyamán szépen lassan minden év augusztusában néhány napra egy állam nőtt ki az államban. Egy állam, ahol mindent lehet, ahol minden belefér. Az utóbbi esztendőkben már oda jutottak, hogy furgonokból nyíltan árulták a különböző drogokat, az árak épp úgy fel voltak tüntetve, mint bármely balatoni hekk sütőnél.
