Miért éppen Izraeltől kell félteni a magyar függetlenséget? Jó pénz, az izraeli pénz? És, ha igen, kinek és mire? Miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, ha egy politikusnak izraeli útlevele is van? Peresz csak viccelt, vagy tényleg gyarmatosítanak minket? Antifasiszta hiszti és összeesküvés-elméletek helyett íme, csak a tények!
Az elmúlt két hét vezető közéleti híre kétségtelenül Gyöngyösi Márton képviselő „zsidólistázó" mondata. A pontosság kedvéért szögezzük le, a „listázás" kifejezést a jobbikos politikus nem használta, kétségtelen viszont, hogy – miként maga is elismerte - védhetetlenül rosszul és pontatlanul fogalmazott, habár a szövegkörnyezetből egyértelműen kitűnik, hogy a közéletben szerepet vállaló esetleges magyar-izraeli kettős állampolgárokban lát nemzetbiztonsági kockázatot. Hogy okkal-joggal vagy sem, arról lehet vitatkozni. Mi több, kell is – érvek ellen érveket, tények ellen tényeket felsorakoztatva, nem pedig megbélyegző jelzőkkel dobálózva. A botrányban éppen ez, vagyis a lényeg sikkadt el, bár a fülsiketítő nácizással együtt itt-ott felszínre bukott egy fontos kérdés: miért éppen Izrael, miért éppen a közéletben esetlegesen tevékenykedő izraeli-magyar kettős állampolgárok jelentenének nemzetbiztonsági kockázatot?
Aki erre zsigerből rávágja, hogy azért, mert az ezen elmélkedők antiszemiták és nácik, az akár be is fejezheti e cikk olvasását. A világ ennél jóval sokszínűbb, az emberek, a vélemények, a kételyek és a kérdések árnyaltabbak, hogysem ilyen-olyan ideológiai bélyegekkel felcímkézett skatulyákba volnának szoríthatók. Többre jutnánk, ha a kibékíthetetlen vitában álló felek legalább hozzávetőleges nyíltsággal, higgadt tárgyszerűséggel ütköztetnék álláspontjaikat.
Nem tisztünk eldönteni – pláne nem holmi ledorongoló jelzővel irányba állított magabiztos tőmondattal -, hogy valóban létezik-e ilyen nemzetbiztonsági kockázat. Vélelmekre, feltételezésekre épülő kombinálásba is fölösleges belebonyolódni. Mindössze annyit tehetünk, hogy alább felsorakoztatunk néhány olyan dokumentálható, igazolható tényt és jelenséget, melyeket érdemes megrágni és mérlegelni.
Jó pénz, csak...
Hogy szó ne érhesse a ház elejét, kezdjük mindjárt Bajnai Gordon kormányának külügyminiszterével, Balázs Péterrel, aki 2009 június 27-28-án Korfun a NATO-Oroszország Tanács külügyminiszteri szintű ülésén, illetve az EBESZ külügyminiszteri értekezletén ezt mondta orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak: „Az orosz pénz jó pénz, csak szeretjük tudni, hogy mik a szándékai." Hozzátette, Magyarország akkor tudja „jól fogadni" az orosz tulajdonszerzést Magyarországon, ha az „arányos, átlátható és kiszámítható." És azt is mondta még az orosz tőkéről: „...bizonyos nagyságrenden felül a kormányzatnak tudnia kell róla, számolnia kell vele, s az is elképzelhető, hogy hatást gyakorol rá."
Nos, Balázs Péter fontos dolgot mondott. Igen, minden esetbe tudni kell, hogy a külföldi tőke milyen céllal jönne Magyarországra. Az világos, hogy a tőke célja alapvetően a befektetett pénz megsokszorozása, vagyis a haszon létrehozása, aminek azonban minden egészséges állam határt szab, éspedig ott, ahol a piaci szabadság végződik, és a nemzetstratégiai érdek kezdődik. Balázs Péternek tehát igaza volt. Olyannyira, hogy ezen alapelvet – mármint hogy bizonyos nagyságrenden felül a kormánynak tudnia kell az idegen tőke jelenlétének mikéntjéről és céljairól – minden külföldi tőkére ki kell terjeszteni. Természetesen az izraelire is.
Hogy miért? Főképp azért, mert Simon Peresz, Izrael államelnöke nyíltan meghirdette Magyarország felvásárlását: „Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...) Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások." (Simon Peresz, Izrael államelnöke hazája legfontosabb gazdasági összejövetelén, a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves rendes közgyűlésén 2007. október 10-én Tel-Avivban)
E megnyilvánuláshoz valamilyen módon viszonyulni kell(ene) a magyar közélet minden szereplőjének. A jellemző csönd beszédes. Pedig a felvásárlás víziója nem új keletű. Ezelőtt harminc évvel már ezt olvashattuk: „Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehetőséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántőkés gyakorolja a tulajdonosi funkciókat. (...) A nagytőke felszámolása harminc év után már olyan irreverzibilis folyamat, amelyen
csak külső kolonializáció változtathatna." (Bauer Tamás: A második gazdasági reform és a tulajdonviszonyok, Mozgó Világ, 1982. november. Igen, ez az a Bauer Tamás. A hírhedt ex-SZDSZ-es magyargyűlölő, Gyurcsány egyik jobbkeze.)
Mit is jelent magyarul a kolonializáció? Gyarmatosítást. A túlzott külföldi tulajdonszerzés - avagy a baueri kifejezéssel élve kolonializáció - pedig nemzetbiztonsági kérdéseket is fölvethet. A tulajdonviszonyok és a tőkekoncentráció ugyanis döntően meghatározhatja egy társadalom lélektani állapotát és így a belső stabilitást. A közel 90 százalékban közvetlenül külföldi kézben lévő bankrendszer például a devizahitelezésnek hazudott machinációkkal az érintetteket családtagokkal együtt számítva közel négymillió embert ejtett túszul, kiforgatva
őket tulajdonukból, otthonukból. (A modell száz évvel ezelőtti archetípusát érzékletesen dokumentálta Kazárföldön című szociográfiájában Bartha Miklós.) Tehát nem árt a külföldi tőke szándékait ismerni.
4.000.000.000 dolláros érdeklődés
No de ismerjük vajon az izraeli tőke céljait? Ha nem, forduljunk autentikus forrásokhoz! „Izrael az egyik legnagyobb befektető Magyarországon, a kapcsolatokat fejleszteni szándékozunk. A közeljövőben mezőgazdasági szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy a lehetséges befektetésekről tárgyaljanak itteni kollégáikkal. A hangsúlyos témák közül mindenképpen meg kell említeni az alternatív energiahordozók kiaknázását, vagy éppen a Kapuváron is meglévő gyógyvizek hasznosítását. (...) A legfontosabb feladatom felmérni azokat a lehetőségeket, amelyekben a magyarok partnerei lehetnek az izraeli befektetőknek." Ezt nem más nyilatkozta a Kisalföldnek 2008 áprilisában, mint Aliza Bin-Noun akkori izraeli nagykövet.
Mármost kétségtelen tény, hogy a mezőgazdaság, illetve a vízkincs Magyarország stratégiai ágazatai, ezért nem mindegy, kik, milyen formában és milyen céllal fektetnek be ezen területekbe.
Az izraeli nagytőke az 1990-es évek közepén körül kezdett jelentősebben érdeklődni a magyarországi befektetési lehetőségek iránt. Akkoriban - tevékenységüket finanszírozandó - megvetette lábát hazánkban a Leumi Bank is, melynek számos botrány után be kellett zárnia budapesti fiókját. Az 1990-es évek közepe óta nem szűnik az izraeli lelkesedés, évente átlagosan mintegy 300 millió dollárt ruháznak be Magyarországon a zsidó államból érkezett vállalkozók. A jelenleg hazánkban „dolgozó" izraeli tőke nagyjából 4 milliárd dollár. Ezzel Izrael a Magyarországon befektetett külföldi pénzmennyiség tekintetében a nem európai befektetők sorában az Egyesült Államok mögött a második hazánkban, de a legnagyobb európai államokat - Németország, Franciaország, Nagy- Britannia - tekintetbe véve is az élvonalban van.
Persze erre bárki mondhatja, hogy ezzel semmi gond, a külföldi tőke keresi a hasznot. Nyilván így is van - de emlékezzünk vissza, mit is mondott Balázs Péter, Bajnai külügyminiszter az orosz tőkével kapcsolatban! Tény pedig, hogy az izraeli tőke kifejezetten stratégiai ágazatok iránt érdeklődik. Legfőképpen az ingatlanpiac iránt, olyannyira, hogy az összes hazánkban forgó izraeli befektetés több mint hatvan százaléka e területet érinti.
Kartellek, trükkök, kutatások
Számos bevásárlóközpont született a zsidó államból jött vállalkozók tőkéjéből, a Duna Pláza és a nyomában országszerte kialakult plázahálózat például teljes egészében izraeli érdekeltség. Amellett, hogy ezek átalakították a városképi környezetet, ellehetetlenítették a magyar mezőgazdasági kis és közepes méretű termelőket, és nem mellesleg fénysebességgel alakították ki a „plázázó" ember típusát. De nem csak bevásárlóközpontokban utaznak az izraeliek, hanem lakó- és egyéb ingatlanokban is. A főváros tizenharmadik kerületének meghatározó arculatformálója ma már az izraeli-amerikai közös tulajdonban lévő Autóker-Holding, mely számos lakóparkot jegyez. A budapesti „ingatlanfejlesztések" gyakorlatilag izraeli monopóliummá váltak, hiszen több mint 70 százalékban a zsidó államból érkezett vállalkozók érdekeltek bennük. Egyes szakemberek szerint az ingatlanpiacon megtermelt minden második forint izraeli haszon. Igazán pontos adatok sajnos nincsenek, mert több olyan offshore-cég is tevékenykedik Budapesten, melyről csak sejteni lehet, hogy izraeli érdekeltség.
Ami a lakóparképítést illeti, ez pénzigényes műfaj. A szükséges pénz előteremtésének számtalan módja van. A leggyakoribb az, hogy a részvénytársaság-szerűen működő befektető cég bankgaranciával pénzt köt le Izraelben, majd ezt transzferálják a magyarországi bankvilágba, hogy itt kedvezményes hitelt tudjanak fölvenni. Ettől fogva máris a magyar adófizetők által a bankokba helyezett pénzzel sáfárkodnak, arról nem beszélve, hogy míg Izraelben két százalék körül kamatozik a pénz, addig hazánkban jóval magasabb a kamatláb. Budapest tehát az izraeli „ingatlanfejlesztők" hídfőállása, de az elmúlt években egyre erőteljesebben érdeklődnek a vidék iránt is.
Ennek oka egyebek mellett az, hogy a Közel-Keleten állandósult bizonytalanság, a háborús helyzet miatt az izraeli tőke előszeretettel keres magának biztonságos, stabil üzleti környezetet. S Magyarországot, úgy tűnik, valamiért ilyennek találják a zsidó állam vállalkozói. Köztük az izraeli illetékes hatóságok szerint is szép számmal akadnak olyanok, akik itteni tranzakcióikkal ügyesen kibújnak az izraeli adótörvények alól.
De nem csak „ingatlanfejlesztők", hanem vásárlók is szép számmal érkeznek Magyarországra. Az Ingatlanbróker magazin 2008 nyarán hosszabb írásban elemezte az izraeliek budapesti ingatlanbizniszeit. A szakmai orgánum a Jediot Ahronot című izraeli napilapra hivatkozva azt állította, hogy a zsidó állam befektetői körében Toronto után Budapest a második legnépszerűbb város. Az Ingatlanbróker közölte azt az információt is, hogy több tízezer ingatlan van izraeli tulajdonban, melyek értékesítése gyakorta egyes izraeli cégek közti kartellezések nyomán kialakult árak szerint történik. Az „ingatlanfejlesztők" tehát alapvetően meghatározzák az ingatlanpiaci viszonyokat. Ez pedig döntően befolyásolja az építőipart, amit mindig húzóágazatnak szoktak tekinteni.
Csakhogy a hazai építőipari cégek jelentős része bedőlt, mások napról napra próbálnak életben maradni. Ennek oka az az általános tapasztalat, hogy izraeli beruházók gyakran megtévesztik a kivitelezőket, vagy olyan körülményeket teremtenek, hogy a kivitelező garantáltan ne tudja teljesíteni a szerződésben aprólékosan rögzített feltételeket. Ily módon gyakran töredékét fizetik ki a magyar vállalkozók járandóságának.
Az izraeli tőke emellett kedveli a vegyipart és a gyógyszergyártást is. Ma Magyarország legerősebb gyógyszergyártó mamutcége az izraeli tulajdonú Teva, melynek debreceni üzeme olyannyira jelentős, hogy a cég néhány éve bezárta angliai telephelyét, s a brit piacot is a Magyarországon gyártott készítményekkel látja el. A gyógyszeripar pedig ilyen meglódult időkben, amikor egymást éri a kergemarhakór, a madárinfluenza vagy a sertésinfluenza, stratégiai szerepet kap, és igencsak jó üzlet
Akárcsak az információ-technológia és a telekommunikáció. E területekre vonatkozóan 2009 elején írt alá Eli Yishay akkori izraeli kereskedelmi, munkaügyi és ipari miniszter és Molnár Károly akkori magyar kutatás-fejlesztési miniszter Jeruzsálemben kutatás-fejlesztési megállapodást. Az egyezmény deklarált célja, hogy együttműködésre serkentse a két ország vállalkozásait az információtechnológia és a telekommunikáció terén. Az esetleges közös projektek a tervek szerint állami támogatásban is részesülhetnek.
Háború és béke izraeli kézben
Mint látható, a Magyarországon jelentős mennyiségben jelen lévő izraeli tőke tehát az ingatlanpiacon, a gyógyszer- és vegyiparban, a mezőgazdaságban és a távközlésben van jelen, s érdeklődik a vízvagyon és az alternatív energiahordozók iránt is. Ezek stratégiai ágazatok. A magyar államnak tehát indokolt lenne illő tisztelettel fölvetni az orosz pénzzel kapcsolatban megfogalmazott kérdést izraeli vonatkozásban is, a választópolgároknak pedig minden fülsiketítő és figyelemelterelő vértolulás ellenére is igenis joguk van tudni, kik azok a magyar közéletben, akik ezen állam útlevelét is birtokolják. Annál inkább, mert más országok történései intő példaként szolgálnak.
„Két izraeli kabinetminiszterünk van, az egyik háborúval foglalkozik (David Kezerasvili honvédelmi miniszter), a másik pedig tárgyalásokkal (Timur Jakobasvili területi egységért felelős államminiszter), és itt az izraeli részvétel: háború és béke egyaránt izraeli zsidók kezében van."
A szöveg nem antiszemita összeesküvés- elmélet szüleménye, az eredeti, angol nyelvű változat így szól: „We have two Israeli cabinet ministers, one deals with war (Defense Minister David Kezerashvili), and the other with negotiations (State Minister for Territorial Integration Temur Yakobashvili), and that is the Israeli involvement here: Both war and peace are in the hands of Israeli Jews." A forrás pedig nem más, mint a Haaretz című izraeli lap.
Ha tehát erről, mármint döntő befolyással rendelkező személyek kettős, jelesül grúz és izraeli állampolgárságáról Grúzia vonatkozásában egy izraeli lapban nyíltan beszélhet a nemrég megbukott (egyébként amerikai állampolgársággal is rendelkező) grúz elnök, Miheil Szaakasvili, akkor Magyarországon sem lehet tabu e téma. A magyar embereknek joguk van tudni, milyen céllal favorizálja látványos súllyal hazánkat a stratégiai ágazatok iránt érdeklődő izraeli tőke, és voltak-e, vannak-e a közéleti szereplők között olyanok, akik e célok elérését a közélet fontos pozícióiban a felvásárlást hirdető államfő országának útlevelét is magukénak tudva igyekeznek előmozdítani.(A Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztályát - 1950-től 1953-ig tartó pénzügyminisztériumi kitérőjétől eltekintve - 1948-tól 1988-ig vezető, majd a Jegybank első elnökhelyettesi tisztségét betöltő, eközben 1982 és 1988 között a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójaként is ténykedett, majd 1990-től 1994-ig az izraeli-magyar vegyes cég, a Leumi-Hitelbank Rt. alelnökeként, később igazgatótanácsi elnökeként szerepet vitt, történelmi léptékben a magyar állam eladósodásáért felelősséget viselő, 2006- ban a Gyurcsány-kormány által kitüntetett, 2009-ben elhalálozott Fekete Jánoson kívül.)
Azt pedig ki-ki eldöntheti, hogy mindezt nemzetbiztonsági kockázatként értékeli-e vagy sem. Egy örök liberális toposzt idézve érdemes felnőttként kezelni a társadalmat e téren is.
Ágoston Balázs
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Miért éppen Izrael? 2012.12.07. 17:21:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
