Mindez persze nem jelenti azt, hogy felállva kellene tapsolni a magyar igazságszolgáltatás ezen bravúros teljesítménye előtt, hogy felelősségre vonását merte kezdeményezte egy olyan embernek, akinek tettei ország–világ számára nyilvánvalóak lehetnek két évtizede, vagy épp meg kellene emelni kalapunkat a rendőrség halált megvető bátorsága miatt, hiszen sikeresen őrizetbe vett egy 91 éves öregembert.

Sokkal inkább azért beszélhetünk csodáról, mert még az érintett életében sor került vele szemben egyfajta kényszerintézkedésre, ami eddig rendszeresen csak a "náci háborús bűnös"-jelölteknek járt ki.

Gondoljuk el: Itt nem homályos adatok, kétes eredetű „levéltári" akták alapján, nemzetközi nyomásra őrizetbe vett, senki által korábban nem ismert, majd egyik pillanatról a másikra az országos média fókuszába került állítólagos második világháborús háborús bűnösről van szó, amelyik manapság minden bokorban terem egy.

Arról az egy személyről van szó, akinek a kezében a teljes 1956-os Forradalom és Szabadságharc utáni megtorlás szálai összefutottak, aki egyidejűleg gyakorolt nyomást a rendőrségre, az ügyészségre, a bíróságokra és Pártra is a minél szigorúbb (lehetőleg halálos) ítéletek elérése érdekében.

Mégis: az ember, akinek szignója Mansfeld Péter ügyének aktáján is szerepel, a mai előállításától függetlenül is megúszhatja, ha másért nem, korából adódóan, és ebben a jelenlegi kormánynak, illetve szellemi elődjeinek óriási felelőssége (vagy inkább felelőtlensége) van. Biszku ugyanis az elmúlt húsz évben, amelyből nyolcat akárhogy is számoljuk, úgynevezett jobboldali kormányok alatt töltöttünk el – nem elég, hogy nem számíthatott felelősségre vonásra, épp ellenkezőleg, nyugalmazott belügyminiszterként nagyvonalú, többszázezer forintos nyugdíjat húzott a demokratikus magyar államtól. Eközben pedig továbbra is vígan osztotta az észt az 1956-os „ellenforradalom" törvénytelenségéről, Nagy Imre megérdemelt sorsáról – mindezt szintén büntetlenül.

Ne tévesszen meg senkit, hogy Biszku Béla ellen kommunista rendszerek bűneinek tagadása miatt is folyik egy másik eljárás. Azt az eljárást ugyanis az eljáró bíró megakasztotta, amikor alkotmányossági aggályok miatt az Alkotmánybíróságra küldte a Biszku büntethetőségét abban az ügyben lehetővé tévő jogszabályt. Ennek immáron egy éve.

A mai ügy kapcsán ehhez képest a frissen kinevezett fővárosi főügyész teljes értetlenségének adott hangot, mivel szerinte nemzetközi jogi alapon már rég vád alá lehetett volna helyezni a veterán kommunista belügyért az 1956-ot követő megtorlások miatt. Egyetértünk, lehetett volna, de ezt a vád alá helyezést épp az ügyészség szabotálta el "törvényes alap hiányában". A törvényes alap végül létrejött, de ezt meg a bíróság kérdőjelezte meg!

A kör pedig itt bezárul.

Ha "törvényes alap hiányában" az ügyészség nem emel vádat, a törvény megléte esetén viszont a bíróság nem jár el a biszkubélákkal szemben, akkor mit kell feltételeznünk? Azt, hogy ezek összekacsintanak? Mindenki mindenkivel? Azt kell feltételezzük, hogy ezekben a szervezetekben húsz év után még mindig korábbi kommunisták vagy azok elvbarátai ülnek, akik mentegetik szellemi elődjeiket, barátaikat, az őket térden lovagoltató Béla bácsikat?

Képzeljünk el egy párhuzamot: Vajon megengedné-e a mindenkori hatalom, hogy Szálasi Ferenc a pesti utcákat járva állami pénzen nosztalgiázzon a régi szép időkről, ad abszurdum a „nyilas hősök" panteonjában koszorúzgasson, mint ahogy Biszku Béla teszi ezt Kádárral évente legalább egyszer?

Tegyük fel a kérdést, hogy ha egy olyan emberrel szemben, akinek saját beismerő vallomása az interneten rendelkezésre áll, csak többszöri ellenzéki nyomásra, már-már szabotázs gyanúját keltő lassúsággal jár el a kétharmados orbáni (vö. rendszerváltó) hatalom által irányított ügyészség, akkor mire számíthatunk a mostanában elfogott, a náci háborús bűnöshöz hasonló többi, rejtőzködő kommunistával szemben? A recski munkatábor alacsonyabb és magasabb szintű parancsnokai, a hortobágyi kitelepítés megszervezői és vezetői vajon mikor kerülhetnek így sorra? Itt is feláll egy globális szervezet az elkövetők felkutatására, hogy aztán valamelyik angol kiálthassa világgá: Budapesten él az XY kommunista munkatábor parancsnoka?

A büntetőeljárási törvény szerint az elkövető halála esetén további nyomozás nem folytatható. Legalább ebben az egyetlen ügyben szülessen akkor időben ítélet! Legalább akkor, amikor az elkövető bűnössége a napnál is világosabb. Ne forduljon a már megindított nyomozás az esetleges időhúzás miatt paródiába, meggyalázva ezzel az áldozatok emlékét, végleg ellehetetlenítve az érdemi felelősségre vonásnak az esélyét is, újabb keserűséget okozva azoknak, akik egyszer elérkező igazságot ötven éve reménykedve várják.

Nemfogfájni