Nem gondolom, hogy Orbán Viktort a nemzetközi háttérhatalom taníttatta ki Soros-ösztöndíjon, hogy aztán Magyarországra szabadítsák elcsalni a rendszerváltást. Azt sem gondolom, hogy Orbán Viktor egy isteni elme lenne, aki mindent előre lát, és ha óriásit hibázik, azt is csak azért teszi, mert két lépessel előttünk jár, és ha valamit nagyon elszúr, az csak a rossz tanácsadók miatt van.
Talán nincs még egy annyira megosztó aktív politikai személyiség a hazai közéletben, mint a ma 50. születésnapját ünneplő Orbán Viktor. Az egyik oldalon kontyba kötött hajú, kosztümös nagymamák hallgatják párás szemmel egy eurós boltban vett piros-fehér-zöld papírzászlócskáikat lengetve, a másikon oldalon fogatlan prolik viktátoroznak meg orbáncigányoznak teli szájjal.
Nehéz objektívnak lenni egy ennyire markáns személyiséggel, aki egész negyedszázados, elhazudott, zsákutcás rendszerváltásunk kulcsfigurája. Én meg sem kísérlem.
Az első politikai élményem is hozzá kötődik. 2002 tavasza volt, a békéscsabai Fiume Hotel előtt gyűlt össze mindenki, aki a Viharsarokban nem akarta, hogy a kommunisták másodszor is visszajöjjenek. Gimnazista voltam, jóformán még azt sem tudtam, kiknek nem kéne visszajönnie, a rendszerváltásból az egyetlen emlékem a korosztályos megszakított vasárnap délutáni Kacsamesék, amit egy szemüveges, antipatikus fószer megszakított. Meg a rossz emlékmű Bokros-csomag, ugyebár. De ott voltam, a tévé előtt végigizgultuk a TF-es beszédet, majd a bukást. A két forduló között sarlót és kalapácsot vittünk a szoci nagymamának, közben pedig kapaszkodtunk a szalmaszálba. Ami 2002. április 21-én végérvényesen elszakadt.
Aztán jött az ellenzéki töketlenkedés, 2006 őszének elszabotálása (a mai napig nem tudom, hogy gyávaságból vagy számításból), a többi jobboldali párt bedarálása, a 2010-es, program nélküli kiütéses győzelem, végül az utóbbi három év ámokfutása. Egy baloldali toposz, amelyet évekig sulykolt belénk a balliberális média, ti.: „Orbán remeg a hatalomért”, végül mégis csak valóra vált. Persze, melyik pártvezér nem remeg érte…
Áll előttem egy ember, akit évek óta nem tudok hova tenni. Nem tudom eldönteni, hogy amit tesz, és mond, abból mi az igaz. Nem politológiai értelemben, hiszen ilyen megközelítésből az Országgyűlés 386 képviselője – az LMP-től a Jobbikig – minden nap hazudik. Emberi értelemben nem értem. Miben hisz Orbán Viktor? Mi motiválja a hatalmon magán kívül? Amikor a nemzeti érdeket árulja el (mert rendre elárulja), azt előre megfontoltan teszi vagy kényszerpályán haladva, fogát őrölve?
Sok baloldali és nemzeti radikális barátomtól kaptam már meg, hogy „harminc fölött nem változik az ember”, és aki 1990-ben kivonul a parlamenti Trianon-megemlékezésről, annak a szíve soha nem fog együtt dobbanni a határon túli magyarokkal, és aki azt képes bekiabálni az Ország Házában kereszténydemokrata képviselőtársainak, hogy „Csuhások! Térdre! Imához!”, az bármennyire is támogatja később az egyházakat, nem lehet keresztény erkölcsű ember. Én nem értek egyet velük. Szerintem igenis van jellemfejlődés, és el tudom hinni, hogy egy ember harminc, ötven vagy akár hetven éves korára változzon meg radikálisan jó vagy rossz irányba. Akár Orbán Viktornak hívják, akár nem.
A gondom sokkal inkább azzal van, hogy a színpompás fordulat mögött nem látok valódi tartalmat. Nem látom a nemzeti giccsen és az esetlen próbálkozásokon kívül magát az esszenciát. Nem látom az elkötelezettséget, az őszinteséget, az ügy és az emberek iránti alázatot. Nem látok semmit, csak önzést, kicsinyességet, demagógiát, pofátlanságot és lehullajtott csontokat. Amit előtte nyolc évig néztem és gyűlöltem.
Nem gondolom, hogy Orbán Viktort a nemzetközi háttérhatalom taníttatta ki Soros-ösztöndíjon, hogy aztán Magyarországra szabadítsák elcsalni a rendszerváltást. Azt sem gondolom, hogy Orbán Viktor egy isteni elme lenne, aki mindent előre lát, és ha óriásit hibázik, azt is csak azért teszi, mert két lépessel előttünk jár, és ha valamit nagyon elszúr, az csak a rossz tanácsadók miatt van. Egy ambiciózus embert látok, aki szembeszállt a zsarnoksággal, de később túl gyáva vagy túl korrupt lett, hogy be is fejezze azt.
Hiszem, hogy ha Orbán Viktor ma lenne egyetemista, saját kormánya megdöntésére szervezne tüntetést. És az elsők között lennék, aki csatlakozik hozzá.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2013.06.02. 16:52:05
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
clegane 2013.05.31. 15:26:34
Urfang 2013.05.31. 17:42:20
Mert ehhez kétség kívül ért. Meglovagolni a magyar néplélek hullámát és úgy csinálni mintha ő vezetné a hullámot, pedig a hullám hajtja maga előtt őt.
Később a néplélek komcsik elleni indulatát átbűvészkedte a baloldal elleni indulattá, pedig azok a maguk ellibsisedésével messzebb kerültek a régi vágású komcsiktól mint ő maga.
Szóval később átszállt a nemzeti keresztény hullámra, amikor látta hogy az népszerűbb az ősfideszes antikomcsi liberális hullámnál. Az ő ideológiája mindig a legnépszerűbbnek gondolt ideológia.
És milyen hullámok kavarognak most a néplélekben? EU ellenesség, bezárkózó túlpörgött szuverenitás fétis, Viktor pedig veszi a deszkáját és meglovagolja ezt is. Hogy őszintén ezt gondolja-e az már nem is kérdés, népszerű és ez a lényeg, ezzel meg lesz 2014 is.
Tény ami tény ez működik, de elvek és értékek már rég nincsenek mögötte, csak a fennmaradás vágya a hullám tetején, az aktuális magas hullámén. Az ő rendszere már rég nem arról szól, hogy valamilyen világos irányt követ és valami pozitív célt állít, hanem pusztán arról, hogy a követői mindenki mást jobban utáljanak mint őt, ez elég volt a kétharmadhoz és elég lesz 2014-hez is.
németh györgy 2013.06.02. 18:31:31
Jorgos Vadefakisz 2013.06.02. 22:48:33
Azt írod: "„Orbán remeg a hatalomért”, végül mégis csak valóra vált. Persze, melyik pártvezér nem remeg érte…"
Mondok egyet: Gyurcsány Ferenc.
Esélye sincs, mégis keményen küzd - mert demokrata.
kettőbé 2013.06.03. 07:49:11
Mondok egyet: Gyurcsány Ferenc.
Esélye sincs, mégis keményen küzd - mert demokrata."
:DDDDDDDDDDDD
Régi Péter 2013.06.03. 08:07:48
szamaritánus 2013.06.03. 15:20:16
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD