23

okt

Megdobbantak az összetört szívek - egy elesett szabadságharcos levele édesapjához

Tweet

Az alábbi levelet egy fiatal szabadságharcos írta az édesapjának a forradalom győzelmének mámoros éjszakán. Úgy véljük, ezer oldalnyi tanulmánynál többet mond Csodáról, amely 57 esztendővel ezelőtt történt Magyarországon.

Bp. 1956 okt. 23 2130h.
Az új magyarság szent éjszakája.

Kedves Édesapám !

Ne haragudjon, hogy csak ilyenkor keresem meg soraimmal - de úgy gondolom, a magyar nép igazsága most jutott egyenes útra. Az egyetemi tanulmányaim folytán vizsgára a mai nap voltam rendelve. Vizsga helyett Bp. ifjúságával és magyar érzelmû dolgozókkal követve példánkat kb: 300.000-en az egyetemisták piros-fehér-zöld zászlókkal vonultunk fel (...) hangorkán - le a piros ronggyal, le Gerõvel, ki az oroszokkal, akasszák fel Rákosit - le a vörös csillaggal, Kossuth címert akarunk. Kálvin-téren összetûzések - a rabszállító kocsit feltörték és szabadon engedték a rabokat. Megdobbantak az összetört szívek - mindenki kokárdát visel és nincs ellenállás -

Új március 15-nek nevezhetem e napot vidámabbak az emberek. Leállt a közlekedés mindenki tüntet - régi panaszait elbeszéli miközben csoportosulnak az emberek. Az újságokat amik újonnan jelentek meg harcok árán jut hozzá az ember „Szabad Ifjúság", Irodalmi Újság stb. új tartalommal - igazsággal.

(...) Nagy Imre itt van velünk vezeti a meggyötört lelkekbõl vidult új erõket - a jövõ kádereit „az új értelmiséget" nincs többé suttogás - s most jött el az igazi szólásszabadság mikor még a rendõr is zöldre állítja a lámpát és szívesen kirúgná a pirosat. Nincs utca ahol virágcsokor vagy taps ne zúdulna ahol elmegyünk vagy állnak be sorainkba új ébredõk - ki mamuszban ki öleléssel. Nincs az utcán egy orosz sem és karhatalom sem - talán jobb is - de a fiatal harckocsizók kb. 800 db tank, páncélautó velünk.

Én az egyik harckocsira kerültem, de még vezetõ is voltam mert a vezetõ is látni akarta a lelkes tömeget.(...)

A csizmanadrágom szétszakadt a térdemen, beakadt az ablakkilincsbe a harckocsin - de sebaj - élve még a feleségemhez is hazakerülök Ménesmajorba. Csak a leszállás pillanatában ültem vacsorázni ahol a sorokat írom, de már be is fejezem mert gondolom mint egy gépnek kis része, rám is szükség van az éjszakában. Két újságot küldök, egyiket Gyulának tessék átadni, tudom örömmel fogadja, és fõleg azt, hogy mi harcolunk helyettük a „fiatalok". Ma kellett volna jelentkeznem a K.P.M.-ben is mert felhívást kaptam hogy rehabilitálnak és Debrecenbe visszahelyeznek de nem tudtam jelentkezni - az sem érdekes most, mert mindnyájunk szebb jövõjéért harcolunk. Levelemrõl Gyulán kívül senkinek ne tudassa soraimat. A harcunkról úgy is mindenki elé tiszta képet fog nyújtani az újság, hogy mivel végzõdik.

Csókolom Apust.

(forrás: Freedom Fighter '56 Oral History Project)

A levelet a harminc éves Kiss Ferenc írta édesapjának, Szolnokra. Másnap halálos lövés érte. Nem élte meg a szabadságharc vérbe fojtását, így számára az idő, akkor, ott azon a dicsőséges éjszakán állt meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.