kossuth_szobor.jpgRégen sikerült annyira kiakasztani engem kulturális-szimbolikus lépéssel, mint a régi Kossuth-szobor visszaállításával az Országház elé. Általában szánalommal vegyes kárörömmel figyeltem eddig a ballib értelmiség rinyálását a tér átalakítása ellen, amikor pedig az 1918-as magyar katasztrojka mitikus vezére, Károlyi Mihály helyébe a mártír Tisza István szobra került, boldogan pattintottam egy sört.  Azt sem érzem tragédiának, hogy József Attila szobra tíz méterrel közelebb került a Dunához, amely nagyszerű versét ihlette. De ez a szobor, ez maga a rettenet.

Értem, és alapvetően helyeslem is az alapkoncepciót: tüntessük el a nemzet főteréről azt a rengeteg hordalékot amit a kommunista diktatúra évtizedei otthagytak. Állítsuk vissza azt, ami 1945 előtt volt, mert akkoriban a dolgok alapvetően, túlnyomórészt jobbak, vagy legalább ízlésesebbek voltak, mint azután. Ám a kulcsszavak a régi-új Kossuth-szobor esetében sajnos nem a "jobb és ízlésesebb", hanem az "alapvetően", és a "túlnyomórészt". Horvay János alkotása ugyanis abba szegmensbe tartozik, ami ez alól kivételt jelent. Magyarul: a Horthy-korszakban is készültek szar dolgok. Ez a szobor pedig az.


Az Isten szép szerelmére: megnézte ezt a szobrot valaki régi fotókon, mielőtt úgy döntöttek, hogy Magyarországnak 2015-ben erre a nyolc befordult, depressziós fickóra van szüksége?! Ez a csapat már a kiállásával simán megnyerhetné bármelyik finn dark rock fesztivált, mondjuk Lajos and the suiciders néven.

Jó, ne legyünk igazságtalanok. Amikor 1927-ben átadták, az uralkodó közhangulatot fejezte ki: pesszimizmust, levertséget, elkeseredést, gyászt. Hét évvel voltunk még csak Trianon után, az országot elöntötték a fájdalmas magyar anyát, és a könnyes-dacos "Nem-nem sohát" kőbe véső alkotások. Jól is volt ez így akkor, és jól van most is, hogy egyre több köztérre kerülnek vissza a gyalázatos békediktátumra emlékező szobrok.

Csakhogy ez nem egy Trianon-emlékmű. Hanem Kossuthé. Akit én ugyan egy zseniális szervezőképességű, de államférfiként a közepesnél is gyengébb kalandornak tartok, de a magyar kollektív emlékezetben mégis csak az elmúlt 200 év legnagyobb hérosza. Ezen történészek körében még pár kemény full-kontakt meccset le kellene játszanunk -  de egyetlen nemzet sem engedheti meg magának a luxust, hogy lemondjon a hőseiről. Kossuth tehát nemzeti hős, akkor is, ha objektívan szemlélve talán nem is érdemli meg. Akkor viszont a fő kérdés az: mire használjuk a 21-ik században ezt a figurát?

Azt mutassuk be, ahogyan kormányával (ami nem is az ő kormánya volt, hanem Batthyány Lajos grófé, de ez már tényleg csak azért érdekes, mert még az alapvető tényeket sem volt képes tiszteletben tartani az alkotó) együtt lehajtott fejjel konstatálják, hogy "ezt csúnyán elbuktuk, srácok"? Vagy azt, amit az 1952-es szobor sugall: "erősek vagyunk, egységesek vagyunk, van jövőnk!" Ha van Kossuth történelmi pantheonban elfoglalt helyének értelme, akkor az nagyjából ez. És ez akkor is igaz, ha Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását tényleg a bolsevik diktatúra legeslesgmélyebb pontján, 1952-ben állították fel. De attól még lehet jó - vagy legalábbis jobb, mint az a rettenetes búsmagyar giccs, ami most visszakerült a helyére.

A kommunisták '45 után úgy tették tönkre az Országház előtti teret, hogy mindent el akartak törölni, ami az előző rendszerre emlékeztette őket, s legfeljebb azt hagyták meg, ami a "Rákóczitól Rákosiig" hazug történelemképét szerintük igazolta (pl. a vezérlő fejedelem tényleg gyönyörű szobrát). De a bolsevik pusztítást nem lehet helyreállítani reciprok bolsevik szemlélettel. Olyan nincs, hogy húzunk egy vonalat, és minden, de tényleg a világon minden szar, ami ez után történt, és minden jobb, ami ez előtt.

Ha már odáig nem merészkedett übergigakonzervatív  kormányunk, hogy mondjuk Batthyány, esetleg báró Perényi Zsigmond felsőházi elnök szobrát állíttassa a térre (akik Kossuthal ellentétben mindketten vállalták a felelősséget még azért is, amit nem követtek el, és mártírhalált haltak), akkor legalább hagyták volna meg nekünk az optimista és harcias Kossuthot.

Ha tényleg szabadon dönthetnék, nekem se a befordult dark rocker, se a lelkesen integető happy hardcore-os Kossuth nem kellene. De, ha már választani kell (márpedig jelen állás szerint választani kell), akkor bizony az utóbbi a jobb. A komcsi szobor előtt mégis csak fejet lehet hajtani a szabadságharcban életüket adó egyszerű, névtelen kiskatonák előtt (nekem ők az igazi hőseim), a régi-új viszont legfeljebb arra jó, hogy a Kurt Cubain halálának napján megkoszorúzzuk a depresszió áldozataira emlékezve. Arra meg elég lenne egy szomorú Áder János-szobor is...

Balogh Gábor

-->
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A bejegyzés trackback címe:

https://jobbegyenes.blog.hu/api/trackback/id/tr57255337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisz11 2015.03.09. 22:50:35

"egy zseniális szervezőképességű, de államférfiként a közepesnél is gyengébb kalandornak tartok,"

Teljesen egyetértek. Széchenyi volt a legnagyobb magyar.

"Állítsuk vissza azt, ami 1945 előtt volt, mert akkoriban a dolgok alapvetően, túlnyomórészt jobbak, vagy legalább ízlésesebbek voltak, mint azután"

Itt az a lényeg, hogy magyarabbak voltak, és ez übereli a többit. Lehet, hogy nem a legvidámabbak, de ezek vagyunk mi.
A himnuszunk sem egy karneváli zene, mint a braziloknak, de azok is mi vagyunk.
Voltak nagy győzelmeink is a történelemben, mint pl: a Pozsonyi Csata, más keretek között ezekre is lehet, sőt kellene emlékezni.

annamanna 2015.03.10. 02:43:32

users.atw.hu/historiamozaik/uton_vilagos_fele.html

És ha Temesvárnál az osztrákok győztek? - kérdezte utoljára Kossuth. Akkor leteszem a fegyvert - volt a válaszom.
Én pedig főbe lövöm magamat! - mondta Kossuth.
Én komolyan vettem a dolgot, és igyekeztem őt lebeszélni róla: módjában áll még külföldön is hasznára lenni a nemzetnek. Az öngyilkosság helyett nyomatékosan azt tanácsoltam neki, hogy meneküljön. Sőt életének megmentését egyenesen hazafias kötelességként iparkodtam feltüntetni. Az is volt valóban, de, hogy milyen értelemben, azt Kossuth, úgy látszik, nem sejtette………….
A vigasz, hogy fáradozásom eredményes - ha ugyan nem fölösleges volt - egyenlőre bizonytalan maradt. Kossuth ugyanis életben maradásával, életének meneküléssel való megmentésével kapcsolatos rábeszéléseimre mit sem látszott hajlani.
Nemsokára el is bocsátott, anélkül, hogy kétségbeesett szándékának óhajtott megváltoztatását velem tudatta volna.
Néhány órával később
Kossuth tudomásulvétel céljából megküldte nekem gróf Guyon5 tábornok jelentését a Dembinski hadseregének augusztus 9-én Temesvárnál az osztrákok ellen vívott csatája eredményéről.
Gróf Guyon tábornok saját kezűleg írt jelentésének szövege szerint a Dembinski-féle hadsereg nem létezett többé.
Ezért, mihelyt Guyonnak Kossuthoz írt jelentését megkaptam, elhatároztam, hogy a parancsnokságom alatt álló hadsereggel – amelyhez Aradon egy tartalék hadosztályt csatoltak – leteszem a fegyvert, hogy ezzel a most már haszontalan küzdelemnek mennél hamarabb vérontás nélkül véget vessek, hogy az ország, melyet megmenteni többé nem tudok, legalább a háború további iszonyaitól megmeneküljön. Abban a pillanatban,
mikor én Kossuth előtt elhatározásomat kimondtam,
hogy ha az én értesülésem Dembinski hadseregének veresége felől igaznak bizonyul, leteszem a fegyvert, életem a szó szoros értelmében az ő kezében volt. A négyszemközti tanácskozás, melyen kijelentésem elhangzott, Kossuth tulajdon lakószobájában történt az aradi várban. A vár parancsnoka Damjanich tábornok volt. Ő a komáromi viszályok óta határozottan ellenfeleim közé tartozott. Aradvár őrsége olyan csapatokból állt, akik engem nevemről is alig ismertek. Személyem iránti rokonszenvről ezeknél a csapatoknál szó sem lehetett.
Kíséretem, amellyel én Kossuth utasítására a várba siettem egyetlen segédtisztből állt. Mindennek ellenére Kossuth hagyta, hogy szabadon visszatérjek a várból óaradi főhadiszállásomra.
Még csak kísérletet sem tett rá, hogy esetleges fegyverletételi szándékomról lebeszéljen. Azt mondta ugyan, hogy agyonlövi magát, ha én leteszem a fegyvert.

(...)

Görgey ezt a felszólítást abban a reményben tette, hogy „Kossuth átlátja, az ő személyére nézve mindegy, de a fegyverletétel szempontjából korántsem közömbös, hogy Magyarország kormányzójaként, vagy egyszerű magánemberként lövi-e magát fejbe.

annamanna 2015.03.10. 02:46:36

A jelenleg regnáló kormány tud az alábbi szobortervről, és támogatást is ígértek hozzá, már "ezer éve". Természetesen soha semmiféle támogatást nem nyújtottak hozzá.

orszagepito.hu/sites/all/files/orszagepito-hu/lapszam/1999-1/1999-1.pdf (22. oldal)

Pap Gábor
MAGÁNVÉLEMÉNY
Tóbiás Klára kékestetôi csodaszarvas-emlékmûvérôl

Tekintettel a vélekedés tárgyát képezô mû fontosságára,
pontokba szedem vele kapcsolatos mondandómat:
1. Az alapötletrôl
Ez voltaképpen egyetlen mondattal elintézhetô lenne.
Amelyik nép nem becsüli a múltját, nem érdemli meg a
jövôjét. Szégyen-gyalázat, hogy mitikus történelmünk
elindítóiról, a Hunor-Magyar testvérpárról máig nincs hozzájuk,
sorsfordító tettükhöz méltó emlékmû Magyarorszá-
gon! Ha Tóbiás Klára semmi egyebet nem tett volna, mint
hogy figyelmeztet erre az anomáliára, és sürgeti – szemé-
lyes jó példával elöl járva – a mulasztás pótlását, már akkor
is hálával tartoznánk neki.
2. A helyszín
Telitalálat! A Trianonban körülnyirbált történelmi Magyarország
legmagasabb pontja minden tekintetben a legmegfelelôbb
helyszín az eredetmonda, s vele a magyarság
hétköznapokon túlemelkedô jelentôségû küldetésének
megidézésére.
Magam is részt vettem a helyszínkijelölô, illetve -mó-
dosító megbeszéléseken; az utóbbi határozatát, és Tóbiás
Klára ezen alapuló, módosított emlékmû-megfogalmazá-
sát – mint azt már annak idején kifejtettem – jónak, kivitelezésre
alkalmasnak tartom.
3. A mû esztétikai méltatása
A mû három pozitív és egy negatív formaegyüttesbôl áll.
Utóbbi, a Turul, csak felülnézetbôl, repülôrôl, helikopterrôl,
vagy a kilátóból látható torzulásmentesen, de egyfajta
– gyerekeknél még bizonyítottan meglévô – belsô látással
a hétköznapi lét szintjén is biztonsággal rekonstruálhatja
a mindenkori nézô. A három „pozitív” szereplô közül a
két lovas áll a mai mindennapok világához legközelebb.
Úgy is mondhatnánk: elvileg bármelyikük bármelyikünk
lehetne. Errôl a létezési síkról indulunk el mindannyian,
kicsik és nagyok, férfiak és nôk; fehérek, feketék, sárgák
és vörösek, nap mint nap, hogy ûzôbe vegyük a magunk
személyiségre szabott vezéreszméjét, csodaszarvasát.
Szerepének megfelelôen az utóbbi lény, a csodaszarvas
átmeneti fázist képvisel a földhözragadt mindennapi
létezés, és a más- vagy túl-világ turul-léte között. Innen
oda, onnan ide segít át-tájékozódnunk; értelmet, s vele
„húzást” ad kaotikus esetlegességektôl hemzsegô mindennapi
életünknek.
4. A mû üzenete
Vajon csakis nekünk, magyaroknak van szükségük arra,
hogy a mitikus testvérpár példája elénk álljon?
Az egyetemes asztrálmítoszi keretrendszerben az idôk
eleje óta kétféle testvérpár jelenik meg, az egyik az egymást
ölô, a másik az egymást segítô testvérpár. A világ
sorsát ma – legalábbis a külsôségeket tekintve – kétféle
hagyomány-vonulat örökösei határozzák meg. Ezek az
indoeurópaiak és a szemiták (arabok, zsidók) Mindkét
hagyomány a maga vonalán egy-egy mitikus testvérpárig
jut vissza, és ezeket, mint jellegadó példákat, gondosan
számon is tartja. Az elôbbi esetben ez a Romulus-Remuskettôs,
az utóbbiban Káin és Ábel. (Ugyanazzal a szerszámmal,
a kapával vágja fejbe Káin Ábelt, mint Romulus
Remust.) Mindkét esetben a jobbik fél áldozódik fel, s az
erôszakosabb és rosszabb fél viszi tovább a nemzedéki
fonalat. Ez a folyamat, amelyet mindvégig a hírhedt Gresham-törvény
szabályoz, egyenes vonalon vezet az
emberi minôség teljes leépülése felé – hacsak nincs ellentételezódése
az emberiség egyetemes mûködésrendjében.
És éppen ezt a szerepet tölti be a szkíta-utód népek
egymásért küzdô testvérpárja. Ebben az esetben a küzdelem
tétje nem az, hogy melyik fél tudja elpusztítani a
másikat, hanem az, hogy mindkét félbôl segítsen kibontakoztatni
a szunnyadó erényeket, amelyek a küzdelem elmaradása
esetén rejtve maradnának. Röviden fogalmazva:
Hunor és Magyar példája nélkül az emberiség Káin útján
rövidesen leselejtezi önmagát! – amint arra hétköznapjaink
riasztó bôséggel ontják a bizonyítékokat.
A Csodaszarvas példája – Tóbias Klára szoborba mintázott
üzenete – nemcsak nekünk, magyaroknak szól, de
rajtunk keresztül az egész világnak is. Remélem, még idejében.
Mindezeket figyelembe véve és mérlegelve az a magánvéleményem
alakult ki, hogy – ceterum censeo… –
Tóbiás Klára Csodaszarvas-kompozícióját az adott helyszínen
legkésôbb 2000. szilveszteréig fel kell avatni.

1.bp.blogspot.com/_gv3aqSnqxUA/TK7yLOaJV0I/AAAAAAAAABQ/MUl9Ew8KlXE/s1600/CSoda.jpg

Toportyán Zsóti 2015.03.10. 09:07:36

Mszmp Kb tagokat kooptáló jobboldalon sok a hülye ezért aztán az sem tünik fel nekik amikor 1 liberálszélkakasnak induló NKVD ügynök csinál gazprom gyarmatot Mária országából Kárpátalja visszacsatolását beigérve?!

Toportyán Zsóti 2015.03.10. 09:13:28

Kossuthot lekalandorozni 1 közepesnél gyengébb jobber éceszgébernek nem kéne,szerényebben kéne nyomulni az elmúlt idők "eredményei"fényében,jelenleg a jobberek moszkovita hazaárulók akik kooptálták már az előző rendszer salakját,KB tagokkal és besúgókkal feltöltve az "agytrösztöt és médiát".

Krisz11 2015.03.10. 21:56:05

@Toportyán Zsóti:
Zsóti, állj le az anyagról!
Amúgy hogy van az, hogy téged a ballib blogokon jobban fikáznak, mint a jobboldaliakon?

Toportyán Zsóti 2015.03.11. 08:36:34

@Krisz11: Benézted a dolgot illibsi,fajtádnak ez a fő erőssége,azt látja amit szeretne aztán nagyot koppan.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2015.03.13. 22:17:27

"Akit én ugyan egy zseniális szervezőképességű, de államférfiként a közepesnél is gyengébb kalandornak tartok"

Kossuth egy nemzetben gondolkodó államférfi volt, aki függetlenséget szeretett volna Magyarországnak a habsburg-elnyomással szemben. Lehet-e azért hibáztatni, hogy Magyarországot a magyaroknak szerette volna?

Széchenyi ezzel szemben a "csöndes építkezés" híve volt,ha egyszerűen akarunk fogalmazni. De azt már ő is fölismerte, hogy minden bajunk abból fakad, hogy míg elvileg egyenlőek vagyunk Ausztriával a perszonálúnió miatt, addig a gyakorlatban egy alávetett és kizsákmányolt gyarmat vagyunk.

Tehát míg Kossuth a problémát rövid úton, kár erőszakkal is rendezni akarta volna, addig Széchenyi inkább a "kivárásra játszott" úgymond.

Mi az utókor részéről hajlunk rá hogy drámai ellentétekben és dualitásban gondolkozzunk(ez utóbbi nagyon nagy baj), de hogy megmutassam mennyire téves ez, idézzük emlékezetünkbe: Széchenyi mint "a legnagyobb magyar" elnevezés na kitől származik, nem mástól mint magától Kossuth Lajostól.

Ma sem lehet eldönteni, kinek volt igaza. Személyszerint én azt gondolom hogy Széchenyi sokkal többet töprengett, tépelődött a magyar nemzet sorsán, már csak emitt is inkább hajlok vele egyetérteni-minél többet töpreng valaki szenvedéllyel valamin, annál csiszoltabb, kiműveltebb gondolatai vannak. Viszont a történelmet nem a tépelődők alakítják, és ezt maga Széchenyi tudta tán a legjobban.

Azt is fontos megjegyezni, hogyha Széchenyi nem az ország egyik leggazdagabb családjába születik, valószínűleg semmit sem tudott volna tenni a magyarság ügyéért, míg Kossuth nagyjából a saját erejéből jutott oda ahova. Ezeket is figyelembe kell ám venni.

Összegezve: mindkettőnek igaza volt és egyiknek sem. Az ő legnagyobb tragédiájuk talán az, hogy sem Széchenyit, sem pedig Kossuthot nem értették igazán a kortársak, és most sem értik. A nagyközönségre gondolok elsősorban.

A mi legnagyobb tragédiánk pedig hogy 1526 óta gyarmat vagyunk, vagy gazdasági vagy politikai, vagy lelki, vagy pedig mindhárom értelemben. De a legnagyobb baj a szegénység.

A nemzet ügyéről nem lehet a szegénység határán egyensúlyozva, létbizonytalanságban, vagy akár korgó gyomorral gondolkodni.És ma Magyarországon a fiatalok, de a felnőttek is ilyen helyzetben vannak.

whw (törölt) 2015.03.19. 12:20:34

Nocsak a nacionalisták fikázzák Kossuthot. Ez már nekem is sok.
süti beállítások módosítása