„A korrupció megakasztja a növekedést, megfojtja a befektetést, megtagadja az emberektől a méltóságot és aláássa a nemzetbiztonságot. A magyarországi korrupció súlyos aggodalmakra ad okot -- és teljesen világos, hogy amint azt hallottam, és amint azt a közvéleménykutatások rendre kimutatják, a magyar átlagemberek szemében is ez az egyik legkomolyabb probléma. Mindenütt, ahol a rendszerszintű korrupció hatékonyan aláássa a tisztességes kormányzást, termékeny talajt hoz létre a polgári nyugtalanság, a kormányzattal szembeni ellenállás, sőt még az erőszakos szélsőségesség számára is.”
Minderről Colleen Bell, az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt szíves felvilágosítani hallgatóságát a fővárosi Corvinus Egyetemen tartott előadásában, melyben további helyes életvezetési tanácsokat is megfogalmazott Magyarország számára.
Mármost Bell asszonynak általánosságban mélységesen igaza van, és azt is el kell ismerni, hogy hazánkban bizony mindennapjaink része a korrupció, a piacokon számla nélkül vásárolt krumplitól a politika világáig.
Igen, a korrupció disznóság. A hazai korrupció pedig hazai disznóság. A mi bajunk, a mi ügyünk. Ránk tartozik, senki másra.
23
okt
"Tudja, hogy hányan halnak meg most, hogy magának le ne égjen a pofájáról a bőr, mert magyar?" - másfél percben minden, mit '56-ról tudni kell
Címkék: 1956 október 23. kesztyű nélkül Balogh Gábor Bereményi Géza Eldorádó
Tweet
Sokat agyaltam, mit lehetne írni október 23-ról. Mit nem írtak még meg '56-ról? Hogyan lehet valahogyan az ünnep megszokott kliséi, a hatalom kihízott zakós kötelezőt felmondós ceremóniáján, a bárgyú balos köztársaságozáson és az ócska migrációs demagógia ("akkor is meg kellett védeni a hazát" vs. "bezzeg a Nyugat befogadta a magyar menekülteket") túl?
Aztán rájöttem, hogy nem kell. Mert 27 esztendővel ezelőtt, az éppen szétrothadó, de azért még létező kommunista diktatúra végnapjaiban Bereményi Géza zseniális filmjében, az Eldorádóban már elmondta. Másfél percben elhangzik minden, de tényleg minden, amit 1956 felemelő, ma is erőt adó csodájáról, az elbukás keserves dicsőségéről, a mindig "okosabb" és "bölcsebb" mértéktartó megalkuvókról, és a helyettük halálba menő hősökről tudni kell.
21
okt
Felvidéki „leleplezés”: Szávay a szlovák titkosszolgálat ügynöke
Címkék: külügy iroda wtf diplomácia titkosszolgálatok Jobbik Szávay István Szlovákia Szijjártó Péter SIS Fico havas jon Felvidék Dunaszerdahely
Tweet
Egy hét elteltével sem ért véget a Szávay-saga sőt, az őrület hullámai egyre magasabbra csapnak. A felvidéki magyarság legolvasottabb napilapjának online kiadása nem kevesebbet pedzeget, mint hogy a Jobbik alelnöke valójában a szlovák titkosszolgálat (SIS) ügynöke.
Amikor kiderült, hogy Szávay István képviselői irodát fog nyitni Dunaszerdahelyen, lelki szemeim előtt a következő jelenetsor futott végig: sajtótájékoztató pogácsával, ásványvízzel, megspékelve néhány hegyekből leutaztatott matica slovenskás ellentüntetővel. Kötelező szlovák közlemények a fasizmustól való elhatárolódásról, identitászavaros önjelölt politológusok elemzése a békés szlovák-magyar együttélés veszélyeztetéséről, levezetésként pedig Stockholm-szindrómás felvidéki bloggerek 35 lájkot érő kirohanása a tapló neonácik pofátlansága miatt.
Egy képzeletbeli kémcsőben a rablott vagyon miatt súlyosan frusztrált szlovákok és a túszul ejtett, megfelelési kényszerben vergődő felvidéki magyarok így léptek volna reakcióba egy csöppnyi magyarországi radikalizmustól. Már ha „radikalizmusnak” lehet nevezni azt, hogy egy magyarországi képviselő magyar embereknek, állampolgároknak, szavazópolgároknak (!) irodát nyit, ahová egyébként bárki betérhet kínjával, bajával. Hogy ebben mi a „radikális”, azt nehezen lehetne elmagyarázni egy perui, de akár egy lengyel átlagembernek is. Sőt, igazából bármilyen normális embernek.
Épp ennyi ideje várunk arra, hogy végre-valahára nemzeti tizenegyünk egy rangos nemzetközi tornán meggypiros mezében kifuthasson a pályára. Ezalatt felnőtt két generáció, összeomlott egy Szovjetunió (azért az irapuatói 6-0-t nem minősítem a kommunista szuperhatalom csúcsának), majd volt egy orosz válság is, most viszont épp ismét aggódva figyeli az úgynevezett demokratikus világ az orosz medve erőfitogtatását.
Azaz egy mondatban: baromi hosszú idő telt el. Focihatalmak jöttek és mentek. A teljesség igénye nélkül: a tavalyi vb-n Brazília 7-1-re kapott ki a németektől; a bronzérmes Hollandia most a fasorban sincs, nemhogy Eb-n; a nyolcaddöntős, csupán tizenegyesekkel kieső (nem mellesleg 11 éve Európa-bajnok) görögök pedig nálunk csoportutolsók. Na, de hé! A mostani román válogatott is csupán messzelátóval lesi az 1994-es Hagi-féle vb-negyeddöntős csapatot! Mi pedig 30 éve a tévé képernyőin keresztül lessük, Burundinak hogy mutatja meg a Brazília vagy épp Németország, hogyan is kell focizni.
Kedd este végre VALÓBAN közel voltunk egy rangos világversenyhez. Ezen az estén talán még Vona Gábor is sutba vágta turanista hozzáállását, és a törökök, kazahok győzelme ellen szurkolt. Az eredmény ismert: kábé öt perc híján nem jött össze. Annyira kis időn múlt! Miért nem tudták a törökök a huszonharmadik percben becsűrni azt a gólt? Akkor nem lenne ennyire fájdalmas!
A fanyalgók (e jelzőt bármilyen pejoratív értelem nélkül tessék venni) előre megmondták: ez a csapat nem érdemli meg, focizni kell és nem matekozni, és a többi, és a többi…
Igazuk van. És még sincs! (Baráti körömben is van ilyen!)
08
okt
Saját társai beszélték le a feljelentésről a megerőszakolt migráns segítő aktivistát?
Címkék: média erőszak balogh gábor Olaszország kesztyű nélkül migránsok
Tweet
Két hete rengeti az olasz közvéleményt az a botrány, amiről a büdös életben nem hallottam volna én sem, ha nem akadok rá egy angol nyelvű összefoglalóra, és amely sem a hazai, sem a nemzetközi média ingerküszöbét nem érte el. Pedig elég kemény történetről van. Talán a legkeményebbről, ami eddig migráns/menekültügyben történt az elmúlt hónapokban.
Az olasz-francia határ mellett fekvő Ventimiglia rendőrkapitányságán október végén feljelentést tett egy nő. Azt állítja, több afrikai migráns megerőszakolta őt. A 30 év körüli hölgy a "No Borders" ("Nincsenek határok") nevű csoport aktivistája, akik a bevándorlók korlátlan bevándorlásért küzdenek, mert meg vannak győződve róla, hogy a szabad mozgáshoz és a jobb élethez mindenkinek joga van.
A nő elmondása szerint a bűncselekmény a csoportnak a határ közelében létrehozott táborában történt. Az erőszaktevők egy zuhanyzó fülkében támadtak rá. Segélykiáltásait nem hallotta, mert egy közeli buliban ordított a zene.
A java csak most jön. Az aktivista egy hónapig nem jelezte a hatóságoknak a vele törtélnt szörnyűséget, mert - most tessék bekötni a biztonsági övet! -
társai lebeszélték róla, hogy feljelentést tegyen.
Szerintük ez ugyanis rossz fényt vetett volna a többi migránsra, és aláásta volna küzdelmük legitimitását.
A "No Borders" helyi csoportjának vezetői ugyanakkor azt állítják: a lány már nem tartozik közéjük, mivel túlságosan "provokatív és szabados viselkedése" miatt néhány társával együtt pár hónappal ezelőtt kizárták maguk közül. Szerintük elképzelhető, hogy ezért akart bosszút állni a feljelentéssel.