Az év vége mindig olyan visszatekintős. Már csak azért is, mert ha épp nem lennénk olyan hangulatban, a média, vagy az ismerőseink emlékeztetnek rá, hogy abban legyünk. De vajon érdemes-e visszanézni a mögöttünk hagyott évre?
Pár nappal szilveszter előtt könnyű dolgom van. Vissza kell fordulnom, nekem hivatali kötelességem is, elvégre a billentyűzethez láncoltam valamikor magam, így az újságot író két legjobb múzsája támaszt oldalba: a kötelesség és az idő.
Kétség sem fér hozzá, olyan visszanézős időszak van. Olyan féltávos.
A visszapillantás milyensége azonban leginkább attól függ, milyen állapotban zárom ki a külvilágot – és költözöm össze a gondolataimmal. Attól, hogy mit akarok látni, mert attól függ majd az, mit fogok láttatni. Önnel, veled. Iszonyú hatalom ez, s sokszor nehéz teher.
Az ATV-n Juszt László Karácsony előtt egy nappal arról értekezik, hogy a hittan "elhülyíti az embereket", és ettől neki "felforr a vére".
Szerinte a kötelező hit- és erkölcstan bevezetésével a kormány azt akarja megvalósítani, amiről Gyöngyösi Márton beszélt - listázni akarja, ki milyen vallású.
21
dec
Miért tapsol a jobboldal saját szellemi kifosztásának?
Címkék: tandíj felsőoktatás egyetem ballib kesztyű nélkül Havas Jon
Tweet
Lehet örülni a fizetős média képzésnek, mert míg jelen állás szerint a hallgatók 20-30 százaléka Lipótvároson és a Rózsadombon kívül is labdába tudott rúgni, ezután ez 1-2 százalék lesz. Jönnek majd ki sorba a kis TGM-ek, azaz jöttek eddig is, csak ezután nem lesz belső konkurencia.
Nem hagyjátok, hogy leszálljunk a témáról.
A Facebook az egyetemistákat anyázó bejegyzéseitekkel van tele, és míg pár hete majdnem teljes volt az egyetértés, hogy tandíjat ilyen adóterhek mellett talán mégsem kéne bevezetni, mióta a balliberális tábor átvette az irányítást a diáktüntetések felett, mintha szimpatikusabb lenne az államilag támogatott felsőoktatás felszámolása.
Nem kívánunk újabb érvelésekbe bocsátkozni, hogy miért nem jó ez a mostani irány, ezt már megtettük itt, és a diáktüntetések kapcsán is elmondtuk a véleményünket itt.
Beszélgessünk most arról, hogy miért elcseszett ez az egész tandíjas ügy úgy, ahogy van!
Hogy lehet az, hogy az „ingyenes” (szögezzük le huszadjára is: nem ingyenes, a szüleink befizették már érte az adót) felsőfokú képzésnek azok örülnek a leghangosabban, akik a legnagyobb vesztesei lesznek? Mert hogy az úgynevezett „jobboldali” fiatalok szinte örömtáncot járnak, hogy a balliberális szellemi műhelyeknek tekintett területeken (jog, közgazdaság, pedagógia és pszichológia, média és kommunikáció, stb.) végre nem lesz államilag támogatott hely. Mondván, ezek ballib viperafészkek és feleslegesen ontják magukból az elhelyezkedni nem tudó diplomásokat. Mindkét megállapításban van némi igazság, de nézzük meg, hogy ezt a létező problémát milyen irányba változtatja a törvény!
Halljuk, látjuk, olvassuk nap mint nap az elhatárolódási verseny aktuális állását, a szélsőjobboldali veszély, a fasizálódás, a kirekesztés toposzaiban újra és újra felbukkanó balliberális igényt. Nem újdonság ez, olyan ez mint a hátfájás, együtt kell vele élni. És most már azzal is, hogy a kormány tagjai szélsőbaloldali írókkal ülnek egy asztalhoz.
Az egyszeri fasiszta olvasóban cigányútra tévedhet a hajnali kávéadag: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kedden egy berlini újságíróklubban rendezett zártkörű vitán egy bizonyos Dalos Györggyel ült le egy asztalhoz, hogy kedélyesen elvitázgasson például az oktatási reformról. Dalos György neve talán keveset mondhat az itthoni újságolvasónak is, reméljük így is marad, mégis érdemes életével egy kicsit pár sorban foglalkozni.
Balog Zoltán úr legújabb vitapartnere ellenzéki volt a Kádár korszakban. Szélsőbalos, maoista ellenzéki. Emiatt "meg is hurcolják", a szélsőbaloldali Dalost kizárják a pártból, kirúgják a munkahelyéről, és természetesen nem publikálhat. Persze, azért a megtévedt gyermek kegyvesztettsége sem tarthat sokáig, maga Lukács György áll ki mellette, így az egykori maoista Dalos átalakulva immáron demokratikus Dalossá egyenes az útja a "demokratikus" ellenzék soraiba. Jól ismerjük ezt az utat, nagy volt a forgalom akkoriban azon a szellemi sztrádán.
18
dec
Csak a kezüket figyeljétek!
Címkék: tandíj felsőoktatás haha balogh gábor Orbán HÖOK kesztyű nélkül
Tweet
Blogger legyen a talpán, aki az elmúlt napok fénysebességgel változó tandíj-frontján kiigazodik. De, hát azért firkász az ember, hogy legalább megpróbálja. Egy a napnál is világosabb: át akarnak verni minket. A kormány – és az ellene tüntetők egy része is.
Orbán Viktor ezoterikus megvilágosodása az Ötkertben az elmúlt húsz esztendő legextrémebb politikai pillanatai közé tartozik. A Kádár elvtárs KISZ-esek körében eltöltött legszebb pillanatait idéző megbeszélés után a kormányfő hirtelen úgy döntött: nem az a baj a keretszámokkal, hogy túl alacsonyan határozták meg őket – hanem az, hogy egyáltalán léteznek. Nosza, töröljük el őket, döntsön csak és kizárólag a teljesítmény, s aki eléri a megszabott ponthatárt, az mind kerüljön be az egyetemre!
A miniszterelnök pár perces videón világgá kürtölt látomását másnap Balog Zoltán konkretizálta, akitől megtudhattuk, hogy, aki diplomát szerez, és kifejezi szándékát, hogy itthon szeretne dolgozni, az állami pénzen tanulhat. A helyzet az, hogy ez így első blikkre meglehetősen korrekt megoldásnak tűnik. De másodikra azért észrevenni néhány veszélyes hajszálrepedést a nemzeti oktatásbéke készülő márványszobrán.