07
ápr
Ha csak egy videót nézel meg a kommunizmusról, ez legyen az!
Címkék: kommunizmus Sztálin április4.
Tweet
Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne ama nagy április 4-e hetven éves jubileumára. Már maga az ünnepnap is a kommunizmus tökéletes szimbóluma lehetne, hiszen a Vörös Hadsereg 1945-ben nem is akkor, nem is ott fejezte be Magyarország nem is felszabadítását, mint, ahogyan az negyven esztendőn át a tankönyvekben szerepelt. De ennél csak ütősebbet illik mondani egy ilyen szép, kerek évfordulóról.
Aztán gyötrődéseim harmadik napján, belefutottam ebbe a zseniális videóba, ami már több, mint egy éve fenn van a neten, és egyrészt csak most jutott el hozzám, másrészt még mindig csak alig félezer ember látta. Ezen az áldatlan állapoton mindenképp változtatni kell, úgyhogy íme, közkinccsé teszem a legütősebb, legkerekebb, legötletesebb összefoglalót a bolsevik diktatúráról. Ami úgy hátborzongató, hogy nem szájbarágós, úgy kíméletlenül őszinte, hogy nem habzó szájú - és mindemellett úgy tud bájos lenni, hogy nincs benne semmi nosztalgikus szarkenegetés.
Szóval, ha 10 percre vissza akarsz repülni abba a korba, amiről a nagyszüleid annyit meséltek, és valamennyit talán szeretnél is megérteni belőle, akkor ezt a videót nézd meg!
Balogh Gábor
28
már
Valódi versenyt hozhat a Simicska-Orbán háború
Címkék: pályázatok korrupció közbeszerzés Fidesz Orbán Viktor Európai Unió Frei Tamás Közgép Simicska Lajos Guest blogger Mészáros Lőrinc Tiborcz István
Tweet
A magyarországi közbeszerzéseknél eddig le voltak osztva a lapok, de Simicska szemében ez a megállapodás vélhetőleg a múlté, a miniszterelnök egykori szövetségese gőzerővel készül a piaci versenyre. Az Orbán-Simicska konfliktus valami olyat hozhat nekünk, ami kivételesen pozitív lesz hosszú távon: a verseny szellemiségét, a küzdést, a minőségi munkát. Tudtukon és akaratukon kívül most kezdődhet meg a magyar építőipari cégek között a tényleges kapitalizmus, a piacgazdaság kialakulása.
Itt, a Jobbegyenesen korábban megjelent sorozatomban (1., 2., és 3. rész) részletesen elemeztem a Magyarországra érkező európai uniós pályázati pénzek útját, az ehhez kapcsolódó közbeszerzési eljárásokat és ezek következményeit. Ekkor még 2013-at írtunk, a NER padlógázzal dübörgött, Orbán és Simicska kebelbarátok voltak, a Közbeszerzési Döntőbizottság élén csupa megbízható káder állt. Csak az volt kb. a kérdés, hogy a Közgép hetente egymilliárdnál több vagy kevesebb új megbízást kap.
A 2014-es választási győzelem óta nagyot fordult a világ a NER-társakkal, olyan átrendeződések, szövetségek, ellenségek jöttek létre vagy bomlottak fel, amiket Frei Tamáson kívül nem sokan láthattak előre. Simicska totális szembefordulása egykori kenyéradójával brutálisan őszinte és szívből jövő volt, egy olyan emberé, aki mindezt a feszültséget valószínűleg már hosszú ideje cipelte magával. Ebből egy olyan helyzet alakult ki, amely eddig ismeretlen volt hazánkban (épp ezért izgalmas is), de egyúttal messzemenőkig tartó következményei is lehetnek a későbbiekben.
Egyszerre megmosolyogtató, egyszerre elképesztő az a fokú elsőbálozókat megszégyenítő töketlenkedés, vagy inkább tehetetlenség, ami a Jobbikkal szemben tapasztalható a baloldal részéről. Előbb meghívják a pártot az ellenzéki egyeztetésre, majd mikor rádöbbennek arra, hogy a saját értelmiségük darabjaira szedi őket - legkésőbb a pénteki lapok véleményoldalán - gyorsan visszakoznak, mondván a Jobbik nem is ellenzéki párt, ezért nincs helye a Quaestor-ügyben tartott ellenzéki egyeztetésen. De legalább már nem náciztak. Még.
A Fidesszel szemben egyszerű a politika: ők pro, mi kontra, és fordítva, egyszerű a világkép, mindenki nyugodt. A Jobbik azonban - bármennyire is része már a magyar politikai közéletnek - még mindig egy másik koordináta rendszerben mozog, akkora mozgási szabadsággal, amekkoráról a többi - nota bene: ancine regime - pártjai nem is álmodhatnak.
Persze valahol érthető Tóbiásék szerencsétlenkedése. A legújabb brókerbotrány mocsarában az MSZP is lendületesen egyre mélyebbre tapicskol, így gyakorlatilag az LMP-n és a Jobbikon kívül minden párt érintett benne.
25
már
Pont így csesztük el az elmúlt 25 évet
Címkék: politika társadalom rendszerváltás lázadás kesztyű nélkül Balogh Gábor Faludy György
Tweet
Van olyan, hogy az ember sok ezer karaktert ír össze egy adott kérdésről. Kínlódik, keres, kutat, másokba és magába igyekszik nézni - aztán kiderül, hogy valahol, valaki már rég tökéletesen pontos választ adott rá. Páldául Faludy György, aki hat évtizeddel ezelőtt sebészi pontosságú diagnózist adott arról, hogyan fogjuk majd elcseszni a rendszerváltást, és az azt követő 25 évet is. Szóval tessék olvasni az emigrációba kényszerülő költő 1957-es, mexikói élményét - pontosan itt, és így rontottuk el, és rontjuk el újra meg újra mi is.
"-Miért nem buktatják meg ezt a forradalminak csúfolt bürokratikus reakciót valamelyik választáson? ...
Hivatalos statisztika szerint az ország huszonöt százaléka, valójában fele él a nyomor legalacsonyabb szintjén. Lemondtak róla, hogy ők vagy gyermekeik valaha magasabb szintre kerüljenek. Más országokban úgy védekeznek, hogy fellázadnak, sztrájkolnak, szabotálnak. Nálunk lemondanak. Elfogadják a demokráciának keresztelt parancsuralmat.
Régen szórakoztam olyan jól, mint a közmédiua elmúlt három napján. De a rekeszizomgörcs elmúlása után azért érdemes elgondolkodni azon: hogy a büdös francba fordulhatott ez elő?
Pár hónap alatt rohammunkában felépíteni egy permanens hírszolgáltatást ígérő televíziót, és pont előtte kirúgni a műszaki állomány jelentős részét. Pörgős, élő kapcsolásoktól hemzsegő műsorfolyamot indítani, és ezt pár héttel korábban beesett gyakornokokra építeni. Megvenni a világ egyik legdrágább, legprofibb hírszerkesztő rendszerét, és ezt tíz (10) nappal a kezdés előtt üzembe helyezni, majd ráereszteni egy rakás dilettáns zöldfülűt.
Ez mind, csupa olyan ordító hiba, ami a Fidesz vezette Magyarországon még egy-másfél esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Ehhez az kellett, hogy maga az egész rendszer nyekkenjen meg. Hogy ehhez mi vezetett, azt ma még csak találgathatjuk.