Nagyot robbantott a 444.hu, amikor tegnap hírt adott egy „neves jogvédő szervezet”, a Human Rights First magyarországi helyzetről szóló jelentéséről. A dokumentum ugyanis nem áll meg a szokásos liberális nyöszörgésnél a „demokratikus jogállam leépítéséről”, a „romák intézményes diszkriminálásáról”, vagy a „szélsőjobboldal aggasztó erősödéséről”. Nekik határozott elképzeléseik is vannak, a megoldásról, amelyeket néhány rövid, velős javaslatban foglalnak össze.
Ezek szerint Obamának programot kellene kidolgoznia a hazai „antidemokratikus” folyamatok visszafordítására. (Előttem van, ahogy az amerikai elnök félredobálja az ukrajnai, gázai, iraki és szíriai jelentéseket, ad acta kerül az ebola megfékezésének ügye is, és a State Department minden erejével a magyar jogállamiság visszaállítására áll rá.) E terv fontos része lenne egy alternatív kommunikációs hálózat kiépítése, hogy az emberek ne csak az „állami médiából tájékozódjanak”. No, persze nem igazi, mindenre elszánt demokrácia-harcosokkal állnánk szemben, ha megelegédnének a Szabad Európa Rádió újraindításával. Sürgetik, hogy az USA támogassa Magyarország brüsszeli „megrendszabályozását”(!), sőt a Kongresszus hozzon határozatot Orbán illiberális demokráciájának „megfékezéséről”.
Persze a demokratikus lángpallos nem kímélheti a szélsőjobbot sem. Ellenük már nem is az amerikai kormánynak, hanem egyenesen a titkosszolgálatoknak kellene fellépniük. Ki kell deríteni, hogyan finanszírozza a Jobbikot Moszkva és Teherán, illetve milyen elvetemült hazai üzletemberek mernek támogatást nyújtani a gonosz fasisztáknak. Őket aztán pontosabban körül nem írt módon „el kell szigetelni”. Hogy ez alatt az üzleti életből való kirekesztést, rajtaütsésszerű NAV-vizsgálatokat, vagy esetleg a Hortobágyon felállított karantént értenek, az nem derül ki.

Kertésztelenség
Címkék: politika magyar kultúra fidesz irodalom kormány zsidó kitüntetés holocaust kertész imre sorstalanság balogh gábor
Tweet
Kertész Imre kitüntetése alapjáraton beférne az elmúlt két évtized számtalan „óbazmegjeinek” sorába, és az ember elintézné egy keserű legyintéssel, meg egy nagyfröccsel. Amiért írni érdemes róla, az a döntés indoklása, és az erre érkező reakciók, mert ezek orvosi pontosságú diagnózisát adják a hazai közállapotoknak.
Adott egy kormányzat, amelyet négy hosszú esztendeje naponta nagyjából 10-szer antiszemitáznak le a magyarországi és a (Magyarországról megfelelően inspirált) külföldi sajtóban. Ennek a kormányzatnak valahogy mégis le kell vezényelnie egy holokauszt emlékévet. Pénzt adnak is rá bőven, de rendre elbénázzák az összes rendezvényt/megszólalást/kiadványt/szobrot. Utolsó mentő ötletként előhúzzák a kalapból a Nobel-díjas írót, aki nem csak holokauszt-túlélő, de még írt is róla egy könyvet. Persze ehhez kell némi fazonigazítás emberünk jobboldali nyilvánosságban nem túl menő imidzsén.

Kard által vész, ki kardot ragad
Címkék: országimázs wtf cigánybűnözés szamurájkard havas jon TGM Patai József Mortimer
Tweet
Szegény, kirekesztett Józsika nem tudta feldolgozni a rasszista támadást, ezért roma szamurájjá képezte magát és kardot ragadott, hogy bosszút álljon mindazokon, akik felelősek a szegregációért.
Emlékeznek még Patai Józsikára? Ki ne emlékezne! Ő volt az a 15 éves cigány fiú, akit 2005-ben „egy szóváltást követően” a 21-es buszon keresztülszúrtak egy szamurájkarddal. A ballib megmondóemberek fröcsögő nyállal vetették rá magukat az ügyre, és anélkül, hogy annak hátteréről a legcsekélyebb információjuk lett volna, rasszista támadást kiáltottak.
Józsika védelmében a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tüntetést szervezett a Moszkva térre, ahol Horváth Aladár, György Péter és Tamás Gáspár Miklós is beszédet mondott, utóbbi kijelentette, hogy Magyarországon tombol a rasszizmus, és ő nem akar fajüldözők között élni. A mesterségesen gerjesztett sajtóhisztéria hullámai a Parlament falát is elérték, még a miniszterelnök is megszólalt az ügyben.
Aztán jött a méretes pofáresés, amikor kiderült, hogy a szamurájkard másik végén álló elkövető, a két évvel idősebb Gyurcsa Mihály alias „Mortimer” szintén cigány származású. Az egyébként szektás családi hátterű Mortimert jogerősen 3 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, TGM bocsánatot kért, az ügyet pedig – Tomcat és a Jobbik ellentüntetése mellett – gyorsan elsikálták.

Az Együtt külön indulásának mai bejelentése végleg elásta a baloldal fővárosi esélyeit. Ez így önmagában túlságosan nem érdekelne, legfeljebb egy újabb fröccsöt rendelnék ki a hazai balliberális elit politikai pusztulására elfogyasztott eddigi italok mellé. Csakhogy ennek a hírnek most igazából mégsem tudok örülni. Mégpedig egyszerűen azért, mert az Összefosás 2.0 szétrobbanása az égvilágon semmit sem javít a várható budapesti választási eredményeken – rontani viszont jó eséllyel ront rajtuk. Már amennyiben nem valamelyik párt érdekeit tartjuk szem előtt, hanem magát a fővárosét, no, meg annak lakóiét.
Először is: az Együtt továbbra is támogatja a közös balos jelöltet, Falus Ferencet. Tarlós István (illetve mindenki, aki akár csak homályos emlékeket is őriz két évtizednyi Demszky-érából) tehát még nem dőlhet hátra. Budapesten még mindig nagyon sok megszokásból ’94 óta szegfűt húzó nyugdíjas él, és komoly bázisa van az Együtt redizájnolt urbánus liberalizmusának, és a DK neoproletár hol cigányozós, hol szemétorbánozós, hol büdösnácizós ökölrázásának is. Ezek a táborok, együtt, fegyelmezetten ugyanarra a jelöltre szavazva keményen megszorongathatják a jelenlegi főpolgármestert. Ezt a meccset tehát a balos összeborulás meghiúsulása még messze nem tette lefutottá.

Összeesküvés-elméletek és -gyakorlatok – hol az igazság?
Címkék: hírek összeesküvés-elmélet tudomány tudás hit újságírás igazság konteó havas jon alternatív magyarázatok
Tweet
A történelem, a világpolitika, a gazdaság, a csillagászat, a táplálkozás, a vallás, az orvostudomány: az alternatív magyarázatok az utóbbi években viharos gyorsasággal rendítették meg emberek millióinak hitét, akik sokáig azt gondolták, egy közmegegyezésen alapuló, univerzális tudás birtokosai, amelyet náluk okosabb, hozzáértőbb emberek alkottak meg. Ez a közös tudás most minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll.
Mióta az internetnek (és még inkább a közösségi oldalak) hála az információkhoz való hozzájutás korábban minden képzeletet felülmúlóan gyors és egyszerű lett, még a tudatos médiafogyasztók is csak nagy üggyel-bajjal igazodnak el a hírek kusza dzsungelében. Sokszor még újságíróként is szabályos nyomozást kell folytatni, hogy kiderüljön egy először megdöbbentőnek tűnő információról, igaz-e. Gyakran még az angol- és némettudás sem segít, ha az eredeti forrás mondjuk egy sanghaji portálra vagy arab nyelvű twitter-bejegyzésre vezethető vissza.
Néha hetek telnek el, mire egy hoax annyira körbefut, hogy valaki végre hivatalosan megcáfolja, és kiderül, hogy pl. Özil nem adott pénzt a gázai gyerekeknek. Van, hogy soha nem derül ki az igazság, sokszor magát az „igazságot” sem könnyű körülírni, főleg ha nem egyszerű történésről, hanem összetett, egymással esetlegesen kapcsolódó események nehezen kibogozható szálairól van szó. Ilyenkor a „tájékozódj megbízható forrásból” jó tanács sem segít, mivel egy olyan fősodratú újság, portál, tv sincs (a Népszabadságtól a hvg.hu-n át a Hír TV-ig), amely több alkalommal ne hazudott, csúsztatott, hírhamisított volna bizonyítottan.
