Hiába akarunk mi minden reggel román vért inni, a románok pedig ugyanezt a magyarok vérével, a helyzet az, hogy mindannyian a ciános vizet fogjuk kapni.
Évek óta fújom, hogy abba kéne hagyni ezt a „román elnyomás”, „román megszállás alatt élünk” stb. szöveget. Röhejes, én láttam már megszállást életemben, hát, az nem úgy néz ki, mint Marosvásárhely, ahol éjjel kettőkor részegen éneklek (magyarul!), s semmi bajom nem esik. Az úgy néz ki, hogy statárium van, tíz után tilos kimenni, és kettőnél több személy nem állhat meg egyszerre az utcán stb.
Ahogy évek óta fújom azt is, hogy a sovinizmus, legyen az akár a miénk, akár a románoké, nem vezet sehova. Hiába akarunk mi minden reggel román vért inni, a románok pedig ugyanezt a magyarok vérével, a helyzet az, hogy mindannyian a ciános vizet fogjuk kapni, igaz, Verespatak nem ér el hozzánk, de ki tudja, találnak a Somin egy aranybányát ezek.
18
már
Basescu, a Jobbik erdélyi kampányfőnöke
Címkék: Jobbik Szávay István Zagyva György Gyula Románia Erdély havas jon Székelyföld Basescu csángóbrékesek
Tweet
Bármi is lesz a kitiltási mizéria vége, a Jobbik így is, úgy is nyer. Míg a nemzeti radikálisok külhoni expanziójáról néhány hónapja csak a szűk szimpatizánsi kör tudott, mára nem él olyan újságolvasó, tévénéző, kocsmába járó ember Szatmárnémetitől Gyergyótölgyesig, aki ne hallott volna a jobbikosok kampányáról.
Tegnap este robbant a hír, hogy Traian Basescu kérésére négy magyar állampolgárt, köztük két jobbikos képviselőt kitiltottak Romániából. Az indoklás szerint a „szélsőségesen nacionalista tevékenységet folytató” szervezetek tagjai (Szávay István és Zagyva György Gyula) Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyeztetik, valamint nyilatkozataikkal megsértik keleti szomszédunk törvényeit és alkotmányát.
18
már
Csak a Jobbikkal ne!
Címkék: kampány politika választás jobbik balliberális TGM kesztyű nélkül Bazsó Bálint
Tweet
A kampány újra felnyitotta a baloldal évek óta vastagodó Jobbik-dossziéját: karanténban tartsuk-e a pártot, ha beszélünk róluk, újnácikként, újnyilasokként, újfasisztákként beszéljünk róluk, ha okokat keresünk, akkor a Fidesz, vagy a "toleranciára képtelen" magyar társadalom nyakába varrjuk-e a létezésüket? Esetleg üljünk le vitázni velük, engedjük oda az asztalhoz, győzzük meg, mossuk le őket?
Schiffer András vett egy mély levegőt, s egy régi tabut megdöntve a négy listavezető vitáját kezdeményezte. Nos, az LMP társelnöke kap is érte azóta hideget-meleget.
Mi tagadás, a Jobbik-jelenség hosszú évek óta komoly tarkóvakargatást okoz odaát. A kétezres évek óta legalább már odáig eljutott a baloldali intelligencia, hogy rájöttek, azzal, hogy a cigány-magyar együttélés minden nyűgjét-problémáját a szőnyeg alá söpörték, sokat segítettek a Jobbiknak. Ez persze a magyarországi fasiszta veszélyről szóló több tízezer karakteres tanulmányokban csupán egy félmondat, az uralkodó szélirány továbbra is az: a szélsőségesség, a cigányellenesség csak úgy van, a Jobbikkal vitázni pedig nem szabad, karanténban a helye.
És kinek jó ez?
Igen, a Jobbiknak.
A hétvégén lezajlott a krími népszavazás, amelynek eredményeképpen a félsziget egy lélegzetvételnyi időre független lesz, majd rögtön csatlakozik is az Oroszországi Föderációhoz. A referendumról már nagyjából mindenki előre megmondta, hogy az szerinte jogszerű lesz-e, vagy sem, és ezt hangzatos nyilatkozatokban és deklarációkban közölték is a világgal. A józan szemlélő számára három dolog teljesen világos kell, hogy legyen.
1. A népszavazást orosz megszállás alatt tartották meg, és minden jel szerint alaposan el is csalták. Nehezen hihető ugyanis, hogy a nagyjából 40 százalékban ukrán és erősen Ukrajna-párti (vagy legalábbis nagyon oroszellenes) tatárok lakta félszigeten 83 százalékos részvételi arány mellett a voksolók 96,7 százaléka Oroszország mellett döntsön.
2. A Krímben ezzel együtt is tulajdonképpen a népakarat teljesül, hiszen a régió lakosságának döntő többsége orosz, ők nyilván szívesebben élnek Moszkva, mint Kijev uralma alatt.
3. Mindez teljesen lényegtelen.
15
már
"Hazámért harczolni dicső bátrak között"
Címkék: március 15 levél 1848 honvéd visszaemlékezés örökségünk
Tweet
Egy Pécsett tanuló diák, 1848 nyarán, az iskolapadot otthagyván, belépett a honvédseregbe. Az ifjú katona végigküzdötte a szabadságharcot, hogy aztán az egyik utolsó csatában, Temesvár mellett hősi halált haljon.
Francsics László levelében egyszerre tárul elénk a közkatonák nehéz sora, a harcok közti hétköznapok feszültsége és egyszerre lángoló hazaszeretetük. Levelét elolvasva úgy érezhetjük, nem rajtuk múlt a szabadságharc kimenetele. 
„Pesten Junius 16-án 849.
Kedves szüleim!
Először is engedelmet kérek, hogy illy ronda papirra irok, és hogy egy kissé későn. Kecskeméten mi nem képezzük az új zászlóaljat, hanem most fel megyünk Győrbe, vagy hol a dicső Don Miguel zászlóaljat találjuk, mondom, a dicskoszoruzta Don Miguelekhöz fogunk menni valami 210-en, és nem 8, hanem 10 kr pengőt napi dijat huzunk, nem vesszük a hust pénzen azt ingyen kapjuk, azért mert a Don Miguelek vitézül viselték magukat, kapjuk ezen dijat. Épen ma kapunk ruhát, köpönyeget, fehér nyári kabátot és pantalót sat. kaptunk 2 szép gyátyát, most haza küldöm üngeimet, gyatyáimat, vérzett lelkem, midőn rá gondoltam, hogy a mit jó édes anyám és testvéreim faradva készitettek, el kell adnom, és hála az egeknek, találkozott kocsi, melly haza viszi felesleges ruháimat, azt nem irhetom meg, hogy mi van benn, mert e levelet korcsmába irom, de a paktáskába van, és az be van lakatolva, a kulcsot a levélbe pecsétlem. Dolgunk jól megy, jól megy mert a mit szenvedük, á kedves hazáérti szenvedés az, á mit nem is mondhatni, szenvedésnek, de tartozásnak. A fekete nadrágot Kecskeméten hagytam, és, ott annyi dolgunk volt, hogy a Habelhoz sem mehettem el, hanem Kerbolt Alajosnak ádtam a nadrágot, hogy adja át neki, és bizom a Kerboltban, nem vihettem el el a Habelhoz, mert fél óra előtt mondták meg, hogy el jövünk onnét s á ki á rendelt fél órára oda nem ér ötven botot kap. Fájt sok jó barátomtóli elvalásom Kecskeméten, ott van a Nagy, ki kónyiba volt három napig a Rubinttal, ott van Landesz, s több deákok, kikkel még kalocsán jártunk. Tisztelem csókolom mindnyajukat, a Rozit, és urát, Julcsát, Jóskát, nagyon sajnálom, hogy attól el nem bucsuzhattam, de lelkeink együtt élnek, a Palit, mint Jancsit, az küldött levelet Kecskemétre, köszönöm Miskát, Hábelékat, sat. De ne küldjenek levelet, innét el megyünk gondolom holnap után, zászlóaljunk, a Don Miguelek, már negyed napja csatáznak, mi utánuk megyünk, s lesz szerencsém Hazámért harczolni dicső bátrak között, s ha Isten úgy akarja dicsően el veszni is.
Csókolom kezüket, maradok hű fiuk
Francsics László
Honvéd a 66-ik zászlóaljnál.”
Forrás:
H. Szabó Lajos, Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Pápa, 1998.