A Magyar Nemzeti Arcvonal nevű izé pár napja úgy döntött, hogy egy kis könyvégetéssel dobják fel miskolci éjszakát. A kötetek és újságok eltüzelésével – amelyek közt ott volt Radnóti Miklós egy műve is – állításuk szerint magukat akarták megtisztítani. Hát, volna mitől. De nem Radnótitól, az biztos.
Nem, nem fogok előjönni azzal a gigaközhellyel, amely szerint, „ahol könyveket égetnek, ott embereket is fognak". Heine mester ebben szerintem tévedett. Bőven vannak olyan „művek", amelyek egyetlen racionális felhasználási módja a kályhában lehetséges.
A mai napig évente több kötetnyi marxista baromság jelenik meg, amelyek jól kitapintható célja, hogy a magyarságban a „bűnös nemzet" ostoba önsztereotípiáját tartsák fenn, sőt nem egyszer az is, hogy mentegessék, vagy egyenesen tagadják a kommunizmus rémtetteit. Könyvtárnyi irodalma van a legalapvetőbb emberi értékeket, a társadalmi együttélés sok ezer éves alapjait megkérdőjelező gender ideológiának, és a primitív férfi-gyűlöletre alapuló feminista uszításnak. Önjelölt kutatók tucatjai melóznak azon nulla-huszonnyégyben, hogy bebizonyítsák: a történelem és a művészetek valamennyi nagy alakja drogos, homoszexuális, vagy pedofil volt, esetleg mind együtt. No, ezeket az alfabetikus veszélyes hulladékokat minden további nélkül hőenergiává lehetne alakítani. És ezzel senkit sem szólítanánk fel sem nyíltan, sem burkoltan bárkinek a máglyára hurcolására, egyszerűen helyükön kezelnénk a köteteket. Szóval könyveket égetni, úgy általában nem gáz.
Radnótit viszont az. És nem azért, mert a zsidóüldözés áldozata volt. Ez ebben az esetben egy tragikus mellékkörülmény – bár a fősodratú irodalomtörténet minden megtesz, hogy Nr. 1 holokauszt-költővé egyszerűsítsék az életművét. Iskoláinkban szinte csak és kizárólag ezzel foglalkozó költeményeit tanítják, s amik nem erről szólnak, abba is belemagyarázzák a „fasizmustól rettegő" alkotó érzéseit. Radnóti Miklós a huszadik század egyik legzseniálisabb magyar költője volt. 100% költő, 100% zseni és 100% magyar. Aki ebből csak egy tizedszázalékot elvitat, arra nem a libsik által agyonkoptatott, és boldog-boldogtalanra ráaggatott „szélsőséges" a megfelelő jelző. Az egy barom. (Nota bene: a „mértékadó körökben" szörnyen szélsőségesnek tartott Kárpátia volt az egyetlen hazai folyóirat, amely születésének századik évfordulójára címlappal emlékezett meg.)
14
nov
Az önmagából kiszakadó ország
Címkék: gazdaság wtf Magyarország EU havas jon Békés megye
Tweet
A magyar vidék a huszadik század eleji cselédsorba süllyed vissza, csak kenyéradója nem a földesúr, hanem a multi, a ház pedig nem a legidősebb fiúé, hanem a banké.
Lesújtó kutatási eredményeket hozott nyilvánosságra októberben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézete. A 220 oldalas tanulmányban azt vizsgálták, hogyan változott Magyarország egyes régióinak gazdasági-társadalmi helyzete az úgynevezett „rendszerváltás” óta. A Portfolio gazdasági hírportál egy emészthető hosszúságú elemzést készített, amelyben a legsötétebb jövőképet mutató Békés megyére helyezték a hangsúlyt, de máshol sem jobbak a kilátások.
Az adatokat böngészve megállapíthatjuk, hogy Magyarország hagyományos kelet-nyugati megosztottsága mára a múlté. Budapestet és vonzáskörzetét, valamint az észak-nyugati országrészt leszámítva az egész ország egyetlen hatalmas válságövezetté állt össze. A legszembetűnőbb változást az egy főre jutó GDP romlása mutatja: a Közép-magyarországi régió gazdasági termelése két és fél, háromszorosa (!) Észak-, Kelet-, illetve Délnyugat-Magyarországnak. Nyilván nem azért, mert a Győr-Kecskemét tengely mentén lakók az átlagosnál két és fél, háromszor jobban élnek, hanem fordítva: a kívül rekedtek többsége sodródott ilyen messzire az emberhez méltó élettől.
13
nov
Jelentés a gyarmatról - a NAV-botrány, és ami mögötte van
Címkék: politika korrupció multik gyarmat balogh gábor NAV
Tweet
Így az év vége felé lassan már megállapítható, mi volt az esztendő legnagyobb botránya. Sokáig úgy tűnt, a trafik-mutyi és a szocik bajai videóhamisítása viszi el a pálmát – aztán jött Horváth András adóellenőr és kipakolt. A NAV - most már csak volt – munkatársa nem egy konkrét ügyről rántja le a leplet, hanem egy egész, döbbenetes összegeket felemésztő csalás-szisztémáról. És ezen keresztül az egész magyar állam gyomorforgató működési mechanizmusairól.
Horváth az Indexnek adott interjúban arról beszél, hogy különböző közvetítő fantomcégeken keresztül a nagy szupermarket-láncok adókötelezettségeik jelentős részét elcsalják. Tulajdonképpen ez így, önmagában nem is lenne merőben új információ, hiszen azt már régóta tudjuk (de minimum sejtjük), hogy a multik nyereségük döntő többségét különböző legális, féllegális, vagy full illegális csatornákon keresztül kiviszik az országból. A megdöbbentő az, hogy az ex-adóellenőr szerint ennek nagy része borzasztóan primitív, átlátszó technikákkal történik, amelyekkel az adóhatóság régóta tisztában van, de nem tesz ellene semmit. Szándékosan. Mert nem akar. Mert a fejesek, és azok főnökei is benne vannak. Nem csak a NAV vezetése, hanem az országé is. Ezt ilyen világosan, nyíltan még soha, senki nem mondta ki.
12
nov
Célt tévesztett monokli
Címkék: férfiak társadalom nők gyerekek bántalmazás családon belüli erőszak Vadai Ágnes Bazsó Bálint Balogh József
Tweet
Megfogadtam, hogy nem írok többet sem Vadai Ágnesről, sem a családon belüli erőszakról, de mégsem tudom megtenni: egyszerűen nem lehet megkerülni sem a DK harcos szüfrazsettjét, sem a „nők elleni erőszak” mindent uraló emlegetését.
A politika nagyágyúi ránehézkedtek egy nagyon fontos témára, hogy aztán alaposan szét is barmolják azt rendesen.
Balogh Józsefek és Vadai Ágnesek világa ez, szépen ki is egészítik egymást. Az egyik a közöny és agresszió, a másik a politikai haszonszerzés megtestesítője.
09
nov
A fagyálló csapdájában
Címkék: bűnözés rendőrség fagyálló kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
Magyarországon, ha valaki megpróbálja megvédeni nehezen megszerzett saját tulajdonát, akkor könnyen szembe találhatja magát a törvény szigorával. Ezt a keserű igazságot most az a vácszentlászlói szőlősgazda is megtapasztalhatta, aki a gyanú szerint némi fagyállóval ízesítette meg a borát, miután megunta, hogy naponta lopnak belőle. Most emberöléssel vádolják.
A fagyálló és bor házasítására végső elkeseredésében került sor. A rendőrségben nem bízott, az utóbbi években már nem is tett feljelentést, mert teljesen fölösleges időpocsékolásnak vélte. A tolvajok eközben egyre szemtelenebbé váltak. Nemcsak a borát dézsmálták, hanem vittek mindent, ami mozdítható volt. A legnagyobb természetességgel mesélték az áldozat rokonai a sajtónak, hogy rendszeresen járnak lopni, ha szükségük van valamire. Megszokták, hogy a törvény rájuk nem vonatkozik.