Az első szó a szégyené. Aztán a második és a harmadik is. Mert, ami tegnap este Bukarestben történt, az 90 perc tömény, vegytiszta szégyen volt.
A magyar válogatott két félidőn keresztül asszisztált a románok jutalomjátékához. Ilyen nyomorult teljesítmény után a megye kettőben is jókora parasztlengő jár a pálya szélén, nemhogy nemzetközi szinten. Lehet hibázni egyszer, vagy akár többször is. Lehet rossz formában lenni akár két félidőn keresztül is. Lehet becsülettel és tisztességgel elveszteni egy mérkőzést. De tegnap nem ez történt.Az ember a bénázást is hajlamos megbocsátani a sajátjainak, ha látja rajtuk, hogy mindent megtettek a győzelemért, de sajnos ennyire futotta. A magyar mezbe bújtatott tizenegy bohócon – tisztelet az egyetlen kivételt képező Bogdán Ádám kapusnak - azonban egyetlen másodpercig sem látszott az akarat szikrányi jele sem. Lélektelen alibizést láthattunk, de még azt is siralmas technikai szinten kivitelezve. Ezeken a nyomorult srácokon egyszerre látszott, hogy, ha tudnák, se akarják – és, ha akarnák, akkor se tudnák.
Már előre hallom a gusztustalan magyarázkodást: nagy volt a nyomás a fiúkon, sok volt az elvárás, elképzelni se tudjuk, milyen az ötvenezres bukaresti katlanban játszani (frissítés: sejtésünk beigazolódott, íme Egervári Sándor gyomorforgató mosakodása). Igen, tényleg nem tudjuk elképzelni. Ennek pedig az a rohadt egyszerű oka van, hogy nem vagyunk profi focisták. Ők meg azért voltak odakinn tegnap este, mert azok. Ez viszont azzal a kényelmetlen járulékos teherrel jár, hogy minden második meccset idegenben kell játszani, ahol a szurkolók többsége – ó, borzalom! – az ellenfélnek szurkol, minket meg utál. Aki ezzel képtelen megbarátkozni, az menjen el tájfutónak, az erdőben garantáltan kurva nagy csend van, és a cinkék, meg a mókusok minden versenyzőnek egyformán szorítanak.
04
sze
A nagy átverés: Magyarország és az EU-s pénzek - I. rész
Címkék: pályázatok kormány közbeszerzés EU Budapest Brüsszel Guest blogger
Tweet
A hazai közbeszerzési eljárások több mint harmadában (!) fordul elő, hogy a furcsa előírások és kizárások miatt a végén már csak egy érvényes ajánlattevő marad. 2010 óta valamennyi EU-s építési támogatás 17 százalékát (!) egyetlen cég nyerte el, a Közgép. Ezek olyan számok, amire egy piacvezető német autópálya-építő cég vezérigazgatója is csettintene: „Mit csinálunk rosszul, Günther?”
2013 júliusában levelet kaptam Orbán Viktortól. A kormányfő elsőbbségivel kiküldött hangzatos brosúrában magyarázta el nekünk, földi halandóknak, hogy Magyarország és a magyar nép már megint csatát nyert a gaz Európai Unió ellen. A bibi csak az, hogy nem szóltak neki időben Habony Árpiék a Miniszterelnökségből, hogy a levél kiküldése hatalmas öngól.
A levélben olyan mondatok voltak olvashatóak, hogy az Európai Unió "kénytelen volt" megszüntetni a hazánk ellen folyó túlzottdeficit-eljárást, és a „tények előtt meghajolva elismerte a magyar emberek teljesítményét”. Mindezt sikerült megfejelni azzal a sületlenséggel, hogy „ezután minden uniós forráshoz hozzájuthatunk”.
Komolyan gondolkodtam, hogy a közpénzből feltupírozott, rengeteg fizetett seggnyalót szakértőt alkalmazó államapparátus ennyire elszakadt a valóságtó, vagy csak az erősen centralizált rendszereknél szokásos paranoia kezdődő tüneteit látjuk… A választ nem tudom, de igyekszem megvilágítani a valóságnak megfelelő forgatókönyvet.
A túlzottdeficit-eljárás semmilyen kapcsolatban nincs az EU-s fejlesztési pénzek lehívásával! 2004 júliusa óta eljárás alatt álltunk, ki hallott arról, hogy emiatt nem tudtunk volna lehívni összegeket? Amennyiben valóban így lett volna, valamennyi kormánytól bizton számíthattunk volna arra, hogy mindent megtesznek azért, hogy kikerüljünk ebből. A túlzott deficittel pont azért nem foglalkozott semelyik kabinet érdemben, mert az nem jelentett semmiféle tényleges hátrányt Magyarország számára. Arról nem is beszélve, hogy szegény Európai Uniónak biztos feldolgozhatatlan traumát jelentett, hogy "ki kellett vonnia” minket az eljárás alól…
03
sze
Miért éppen Borsod? Ildikó nem érti...
Címkék: politika parlament cigány lendvai ildikó wtf cigánybűnözés balogh gábor Borsod Abaúj Zemplén Borsod
Tweet
Napi kínzó kérdés Lendvai Ildikótól: "Mi az oka annak, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kiemelkedően magas az elzárással sújtott fiatalkorú szabálysértők száma?" - kérdezi a veterán szocialista képviselő asszony a belügyminisztertől. Pintér Sándor pedig precízen válaszol is.
A Nemzet Anyósa még augusztus 16-án akadt ki azon, hogy a szabálysértési elzárással sújtott fiatalok elsöprő többségét Borsod-Abaúj-Zemplén megyében csukták le. 2013-ban a hűvösre tett 18 év alatti suttyók 77, 2012-ben 94 (!!!) százaléka borsodi volt. Ildikó nem érti, hogyan lehetséges ez az aránytalan eloszlás.
01
sze
István a király – rendezte Alföldi Róbert – véleményezte: „ A lány, aki nem buzizott ordítva”
Tweet
Az Alföldi Róbert által rendezett István a király pénteki bemutatója ismét alkalmat adott arra, hogy szembesüljünk az ország végletes megosztottságával. Az ellentüntetők kórusban buziztak, a liberálisok szörnyűlködtek, az indexesek meg készíthettek egy újabb videót, amin elborzadhat, vagy röhöghet a nagyérdemű. És volt ott egy lány is, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ellentüntető volt, és mégsem ordított teli torokból. Megkérdeztük tőle, miért, nem. Ő meg megírta nekünk. Íme:
Tegnapelőtt volt az Alföldi által rendezett István, a király budapesti bemutatója. Ebből az alkalomból volt egy kis megmozdulás „jobbról is és balról is”. „Jobbról” jött a „buzizsidózás” „balról” az „Orbán a felelős, hogy mi (a szélsőjobb) vagyunk”. Én a nem buzizsidózásban hiszek, mert egy művet nem a rendezőjéről vagy a szereplőiről kell látatlanban megítélni, hanem a valós teljesítmény alapján. Már, ha van teljesítmény.
31
aug
Így élünk mi – hétköznapok Budapest belvárosában
Címkék: budapest erzsébetváros party hard VII. kerület guest blogger
Tweet
Emlékszem, 15-20 évvel ezelőtt az emberek legnagyobb problémája az volt, hogy a kutyaürüléket és vizeletet kellett kerülgetni az utcán, hála istennek ez a helyzet mára normalizálódott. Helyette, most emberi vizeletet és ürüléket kell kerülgetnünk.
Erzsébetváros. Mindenkinek más jut eszébe róla. Sok embernek az otthont jelenti, de van, aki azt sem tudja, Budapest melyik részéről beszélek. És ha azt mondom, VII. kerület? Az emberek többségének kocsma, szórakozás, mocsok, vagy csak annyi, hogy „uhhhhhh”. 26 éve élek Erzsébetvárosban és most jött el az a pillanat, hogy én is annyit tudok mondani, hogy „uhhhhhh” és legkevésbé a szórakozás és az otthon jut róla eszembe.
Pedig Erzsébetváros sosem volt az a nyugodt kerület, de élhető volt, és aki itt nőtt fel, egy idő után hozzászokott. De ami most történik Erzsébetvárosban, ahhoz nem lehet hozzászokni. Mostanában legtöbben a külföldiektől hangos szórakozóhelyekre panaszkodnak, azonban a körút másik oldalán sem jobb a helyzet. Emlékszem, 15-20 évvel ezelőtt az emberek legnagyobb problémája az volt, hogy a kutyaürüléket és vizeletet kellett kerülgetni az utcán, hála istennek ez a helyzet mára normalizálódott. Helyette, most emberi vizeletet és ürüléket kell kerülgetnünk.