Nem keresik tovább Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. Hivatalosan is eltűntnek nyilvánították őket, ami azt jelenti, hogy már biztosan nincsenek életben. Itt hagyott minket a legsikeresebb magyar alpinista, aki úgy halt meg, ahogyan élt és ott alussza valahol örök álmát, ahol a leginkább szeretett lenni.
Az erdélyi születésű Erőss számtalan 8000 méter feletti csúcsot hódított meg, többek között a Föld legmagasabb pontját, a Mount Everestet is. Szenvedélye és élete volt a hegymászás. Még az sem szegte kedvét, és törte derékba karrierjét, hogy egy, a Tátrában bekövetkezett súlyos baleset után amputálták törött lábát. Ezután protézissel folytatta a mászást, kitartását és eltökéltségét jellemzi, hogy 2011-ben lábprotézissel mászta meg a világ ötödik legmagasabb pontját.
Legutolsó útja a Kancsendzöngára vezetett. Itt azonban elhagyta a szerencséje, bár a csúcsot társával Kiss Péterrel elérték, leereszkedés közben valahol a csúcs és a négyes tábor között nyomuk veszett. Valószínűleg sosem tudjuk meg mi történt velük pontosan. A hegyek irtózatos magasságukban jól őrzik titkaikat, az itt eltűnt hegymászók földi maradványai legtöbbször sosem kerülnek elő, de ha megtalálnák, sem lenne lehetőség lehozni onnan.
Egy tapasztalt hegymászó barátom tegnap még azt mondta: ilyen körülmények között ember élve le nem jöhet arról a hegyről – de azért Zsoltnak adok 10% sanszot, mégis csak székely gyerek. Mára ez a kevéske esély is elfogyott. A második fuldokló, jéghideg éjszakát nem lehet túlélni odafenn.
Erőss Zsolt a Kancsendzönga egyik lejtőjén valahol nyolcezer méter magasságban alussza örök álmát. Zsebében ott lapul a székely zászló, amivel még néhány napja oly büszkén fotózkodtak.
Tisztában volt azzal, hogy az életét kockáztatja minden egyes mászással. Talán úgy volt vele - akárcsak a valódi katonák - hogy az jelenti az igazi tisztességet, ha csatában esik el. Erőss a hegyek harcosa volt, a Hópárduc, aki sokáig legyőzhetetlennek tűnt, most azonban alul maradt az elemekkel vívott csatában.
Isten nyugosztaljon Erőss Zsolt! Aludd örök álmodat békében, ott fent a Csillagösvényen. Ahol nincs más csak a kristálytiszta kék ég, a Nap, és a Hold. Úgy, mint a lobogón, amellyel oly sok csúcsot meghódítottál.
22
máj
Élni és élni hagyni a Kárpátok alatt
Címkék: Szlovákia havas jon Felvidék csángóbrékesek Surján László
Tweet
A zsolnai szlovák általános iskola bezárását nem lehet egy lapon említeni több százezer magyar szülőföldről való elűzésével, vagyonelkobzásával, kollektív bűnössé nyilvánításával.
Surján László megírta levelét. A bűnös magyar nép nevében elnézést kért északi szomszédunktól az „erőszakos magyarosításért”, a Felvidék visszacsatolásáért, ’68-ért, mindenért.
Aki nem ismerné Laci bácsi eddigi tevékenységét, megspórolunk negyed óra guglizást és vikipédiázást. 1989-ben a Kereszténydemokrata Néppárt egyik alapítója volt, ahonnan 1997-ben a párton belüli hatalmi harcok miatt kizárták, de ez sem szegte kedvét: kitartó munkával sikerült a Fidesz zsebpártjává zülleszteni az egykor szebb napokat látott (és valódi tömegeket mozgató) kereszténydemokrata mozgalmat. A jutalom nem is maradt el: az Antall-kormány népjóléti minisztere 1998-ban már fideszes színekben került be az Országgyűlésbe, ahonnan 2004-ben az Európai Parlamentig dobbantott.
Hogy az elmúlt kilenc évben itt pontosan mit csinált, arról keveset tudni, többnyire a Kárpát-medencei népek megbékélését elősegíteni hivatott Charta XXI nevű fantom mozgalmával ródsózik. (A szervezetnek a keresztényi megbékélés jegyében egy 2011. végi strasbourgi dzsemborin Vona Gábort sikerült Vadim Tudor, Jan Slota, Vladimir Meciar és a háborús bűnökkel gyanúsított Seselj csetnik vajdával egy sorba állítani.)
Surján László a napokban ismét bizonyította, hogy komolyan gondolja a kelet-közép-európai népek lelki egymásra találását. A történet röviden annyi, hogy egy szlovák hetilap, a Týždeň főszerkesztője egy brüsszeli konferencián együttérzéséről biztosította a magyarokat Trianon és a Beneš-dekrétumok miatt. A nemes gesztuson (tényleg az) a magyar politikus annyira felbuzdult, hogy a Charta XXI nevében Megbékélési és Együttműködési Díjat adományozott az újságíró Štefan Hríbnak. Május 20-án az idézett szlovák hetilap az alábbi címlappal jelent meg, a borítón „Szlovákok, bocsánat!", a hátoldalon „Bocsánat, magyarok!" felirat olvasható.
22
máj
A német bárók és a magyar oligarchák harca
Címkék: kormány Gyurcsány Bajnai Gordon Fidesz-kormány kesztyű nélkül Ferkusz
Tweet
Jókora diplomáciai botrányt okozott Orbán Viktor múlt heti kijelentése, miszerint nem kér a német lovasságból. Kemény választ adott, szavai elsősorban a német szociáldemokratáknak szóltak, akik szívük szerint még az EU-ból is úgy kivágnának minket, mint ahogyan az a macskával szokás. Legnagyobb szószólójuk a még 57 évesen mindig az érettségi vizsga előtt álló EP elnök, Mártin Schultz. A hazai baloldalnak és liberálisoknak persze jól jött a kardcsörte, rögtön rácsaptak, mint gyöngytyúk a takonyra. Nekik minden nap karácsony, amikor külföldről kritizálják a kormányt.
De valójában mi is a bajuk a németeknek? Tényleg a demokratikus értékek miatt aggódnak? Fenét! Annyi történt csupán, hogy 2010-ben a vezetőváltáskor a „Magyarország" nevű kaszinóban lecserélték a vörös inges korrupt, a vendégekkel is összejátszó krupiékat. Majd szépen hozzáláttak kihajigálni a német, osztrák és különböző nemzetiségű vendégek egy részét, akik eddig bármire fogadtak, valahogy mindig bejött, ezért szerettek itt játszani, és most ezért nem nagyon akaródzik odébbállni. Bizonyos asztalokhoz még leülni sem lett volna szabad hagyni őket, ez történelmi bűn volt.
Ha valóban érdekelte volna a Nyugatot a magyarországi demokratikus értékek megvédése, akkor már 2002 és 2010 között, a XXI. századi Tanácsköztársaság alatt felemelték volna a szavukat és heves kritikával illeték volna korunk Kun Béláját, Gyurcsány Ferencet. De ez elmaradt, mert amíg Ferenc, később pedig Gordon vezette a kaszinót, addig nyugodtan lehetett játszani és rendre tömött pénztárcával távozhattak esténként a kártyaasztaltól. A teremszolgáknak egy forint jattot nem adtak soha, csupán a vezetőségnek kellett visszacsurgatni valamit, a többit pedig szépen haza lehetett vinni.
De érdemes azt is megnézni, hogy mi történt a kaszinóban a vezetőváltás után. Kidobták a német grófokat, helyüket pedig Simicska, Nyerges és társaik személyében a magyar oligarchák foglalták el. Az eleinte bizakodó kisnemesek alig-alig ülhettek le a „földbérlet” és egyéb nagyobb tétű asztalokhoz, az itt található székek ugyanis a zöldbáróknak voltak fenntartva. A közönséges magyar kisiparosokat az alacsony tétű „Trafik” feliratú asztaltól szorították ki, és a teremszolgák továbbra sem kapnak jattot. A közönséges zsellérek pedig csak csóválják a fejüket, magukban morogják: nem erről volt szó.
Tehát a Nyugatnak nem az a problémája, hogy Magyarországon veszélyben van a jogállamiság. Arra tesznek magasról, az a gondjuk, hogy sérültek az eddig busás hasznot hajtó üzleti érdekeik. Szívesen megszabadulnának az utóbbi időben újra a vonakodó csatlósállam szerepét eljátszó jelenlegi kormányzattól. A közönséges gyalogosok pedig, a nagyon rossz és a kevésbé rossz között választhatnak. Nem nagy kilátások…
Jurenkó Ferenc
16
máj
Köcsögök és mentesítők
Címkék: politika társadalom cigány liberális rasszista cigánybűnözés cigánykérdés balogh gábor radikális jobboldal kesztyű nélkül
Tweet
Szerintem Bogdán János egy jó arc. Ő az a polgármester, aki falujának cigány fiataljait elviszi a börtönbe, és megmutatja, hogy milyen is az élet valójában a rács mögött. Hogy nem akkora rajság ám 2-3 évet egy 20 négyzetméteres cellában rohadni, egy 4 méter magas falakkal övezett udvaron levegőzni, és rettegve nyúlni a zuhanyzás közben leesett szappanért. Mert lehet, hogy Kolompár Fernando a legnagyobb király a Hangulat presszóban segélyosztás után - de a sitten biztosan lesz nála keményebb csávó is. Kezdeményezésének - a polkorrektség szempontjait kétségkívül megkerülve – a „köcsögmentesítés" nevet adta.
Lehetett volna elegánsabb címkét is adni a projektnek – ám a „büntetés végrehajtás működése a gyakorlatban" címet nem biztos, hogy mindenki értette volna a cigánysoron. Jött is a prűd felröffenés a homoszexuális érdekvédőktől és belpesti entellektüellektől, s meg is kapta a bélyeget: homofób, primitív állat! Azoktól, akik egyébként oly szívet tépően tudnak rinyálni a romák sanyarú helyzetén, és időről időre fotó- és filmfesztiválok, no, meg rangos emberjogi szervezetek díjait söprik be szomorú szemű cigánygyerekekről készült felvételeikkel. Hogy valójában mennyire érdekli őket ezeknek a srácoknak a későbbi sorsa, azt kiválóan mutatja ez az ügy. Le van szarva, hogy börtöntöltelék lesz belőle – legfeljebb majd jól meg lehet jogvédeni – a lényeg, hogy a Kék Osztriga Bárban ne sértődjön meg a törzsközönség.
15
máj
Mi a bajom a polkorrektséggel?
Címkék: politika pc közélet zsidó antiszemitizmus liberális rasszizmus szólásszabadság homoszexuális polkorrekt kesztyű nélkül kolléga t attila
Tweet
Mert hát van vele baj rendesen. Ami viszont a legjobban felidegesít, az a kimondatlan ideológia, ami mögötte húzódik: feltételezi, hogy alapvetően minden ember egy szemétláda. Bizony. A férfi terrorizálni fogja a nőt. A fehér ember a feketét. Aki európai, az antiszemita. Minden szülő minimum rendszeresen veri, de inkább molesztálja a gyermekét. Aki nem bújik ágyba a saját neméhez tartozóval, az "homofób". Tehát ezeket a csúnya, rossz embereket kényszeríteni kell, hogy ne legyenek már ekkora türhők.
Volt már egyszer az európai eszmetörténetben egy társaság, ami hasonló alapon működött: bizony, a dominikánus ("domini canes" - isten kutyái) barátok, vagy közismertebb nevükön a Szent Inkvizíció. Igencsak ironikus dolog, hogy a liberálisok éppen az általuk mélységesen megvetett középkori katolicizmus módszereit használják, nem? Rohadt bűnös vagy, de ne félj, majd mi megmentünk némi manipulációval, lelki terrorral végső esetben erőszakkal (lásd: börtönbe küldött zsidózó srác).