28
jan
Tudom, mit tettél '44 nyarán!
Címkék: holokauszt wtf balliberális lusztráció Babarczy Eszter Guest blogger
Tweet
Egy 19 éves srác legyen szíves hivatalos dokumentumokkal bizonyítani, hogy valószínűleg sosem látott dédnagyapja mit csinált 70 évvel ezelőtt. Ha nem tudja, akkor nyilván náci volt.
"Egyetlen kérésem van mindenkihez. Tegye fel a kérdést magának, hogy hol voltak, mit csináltak, hogyan reagáltak a saját ük/déd/nagyszülei 1938-1944-ben. Ha erre érdemi válasza van, nem tudatlan hárítás, hanem érdemi, megalapozott, alátámasztható válasza, akkor tovább tudunk lépni. A cél nem az ítélkezés (nem szabad, hogy az legyen, bár a főhangadók ebben utaznak). A cél az, hogy értsük, hogyan lesz emberi esendőségből opportunista aljasság. Legyen szó bárkiről, engem nem érdekel, hogy zsidó vagy nem zsidó az illető. Engem az opportunista aljasság érdekel, mert ez az igazi üzenete a holokausztnak Magyarországon." (Babarczy Eszter)
Amikor ezt elolvastam, először nem akartam hinni a szememnek, gondoltam ez is talán valami belsős vicc, a Magyar Narancs vonzáskörzetéből szalajtott bértelmiségiek sajátos iróniája.
Amikor rájöttem, hogy nem, ezt komolyan gondolja a "közismert értelmiségi", akkor tehetetlen harag fogott el, majd lassan felülkerekedett a józan eszem, és nevetni kezdtem.
Puzsér Róbert a napokban interjút adott a Demokrata egyik munkatársának. A beszélgetés leközlését Bencsik András, a lap főszerkesztője megtiltotta, ő viszont kitette a Facebook-falára. Szerintünk Puzsérnak jó pár dologban nincs igaza, ugyanakkor ma, 2014-ben azon fájdalmasan kevés ember közé tartozik, akire érdemes odafigyelni Magyarországon. A cenzúrát meg nagyon utáljuk, akkor is, ha jobbosok gyakorolják. Úgyhogy álljon itt az egész interjú. Olvassátok, bólogassatok, vitatkozzatok vele!
Noha mostanában kevesebbet hallani róla, ugyanúgy ezer fokon ég, szenvedélyesen fejti ki véleményét akár a médiáról, akár Hajdú Péterről vagy a fejüket homokba dugó értelmiségiekről. Magát politikailag függetlennek tartja, s ha már a Demokratának ad interjút, nem tud nem hangot adni kormánykritikájának, elmondja, milyen problémákat lát a jobboldalon, és szerinte mi köze mindennek Kádár Jánoshoz.
Demokrata: Az egyik tehetségkutató műsor tett országosan ismertté, te lettél a kemény kritikus, de ezen kívül sokan nem tudják, mivel foglalkoztál azelőtt. Magyar-történelem szakon végeztél, írtál könyveket, több műsorban feltűntél,mégis lépten-nyomon megkapod: „Ki az a Puzsér?"
Puzsér: Ezt a kérdést szinte mindig olyasvalaki teszi fel, aki az adott felületen a saját nevét se írja ki. Hogy én ki vagyok? Nos, egy nicknévnél mindenképpen több. Van nevem, továbbá jótállok minden szavamért. Mondhatom, hogy rádiós vagyok, független értelmiségi vagy kritikus. Volt közéleti műsorom Szélsőközép címmel, a kollégáimmal mi kezdtük el a független politikai újságírást Magyarországon, sajnos nem nagyon léptek a helyünkre mások azóta se. Aztán azzal, hogy egyfolytában kritizáltam és számon kértem - főleg gazdasági és politikai tárgyban - sűrű, sötét gettóba zártam magam. Hogy abból kitörhessek, kellett némi pozitív tartalom. Ebből a célból gyártottam A Hét Mesterlövésze című rádióműsort két és fél éven át a valaha volt legjobb filmekről, nekem ugyanis inkább filmes, mint irodalmi tárgyú a műveltségem. Tartok ma is időről-időre rendezvénysorozatokat, ahol próbálom átadni mindazt, ami valaha inspirált. Számos kifejezetten pozitív projektem van. Úgy gondolom, hogy Puzsérnak lenni nem csak ellenkezést jelent a környező korrupt világgal, de ugyanígy lehet spirituális, filozófiai vagy mélylélektani élmény forrása, ami orgánummá tud változtatni különböző felületeket, ahogy orgánummá tud válni saját maga is.
A napjainkban Kijevben, Ukrajnában zajló és egyre eldurvuló forradalomról a legtöbb embernek megvan a pártállásától függő véleménye. Mielőtt azonban nekiállnánk önfeledten szurkolni EU-ellenesként, rendpártiként, Putyin-barátként a kormányerőknek és szegény felgyújtott rohamrendőröknek; vagy éppen a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség helyett napjainkban futó aktuális lózungokkal, a Demokrácia-Függetlenség duójával bevadított, bátor tüntetők mellé helyeznénk szimpátiánkat, azelőtt nem árt pár mondatban rávilágítani egynémely, kevéssé ismert infóra.
Hiszen, a történet ezúttal sem, ahogy általában sosem csupán fekete és fehér.
Demokrácia és nagypolitika
Ukrajnában a legfelső döntéshozó rendszer eléggé kétpólusú, és viszonylag kiegyenlített. Javarészt a kommunista párt utódpártjának tagjaiból álló, szinte kirobbanthatatlan képviselők ülnek a törvényhozásban, míg az elnöki poszt (pl. a magyarhoz képest is) meglehetősen erős és szuverén. Ukrajna korrupcióból az élet legtöbb területén sem szorul importra, de a politika különösen fertőzött területnek számít. A parlament tagjainak követhetetlen botrányai miatt az ukránok többsége számára az elnök személye a hangsúlyos, tőle várják el inkább a feddhetetlenséget. Ám az elmúlt évtizedben ebben is csalódniuk kellett.
24
jan
Zsidók, zombik, magyarok – ki felelős az identitáskáoszért?
Címkék: identitás zsidó wtf György Péter Guest blogger
Tweet
Több olyan liberális értelmiségi van ma Magyarországon, akit élvezettel olvasok. Valakit csak mazochizmusból vagy kávé helyett, másokat pedig azért, mert érdekesek. György Péter, a liberális kurzus állócsillaga az egyik kedvencem, mert benne az elismerésre méltó tudás keveredik egy csipetnyi anakronizmussal és jókora „wishful thinkinggel”.
György Péternek a Magyar Narancs online-on szerdán megjelent cikke már csak azért is ígéretes, mert együtt szerepel benne a zombi és a zsidó szó, csodálom, hogy Romero még nem reagált a piaci igényre. Az írásból kiderül, hogyan maradhatott ki az esztéta a legutóbbi baloldali önlistázásából: ő már a baloldali elitből is kiábrándult. (Az ország nagyobb része legkésőbb 2008 márciusában eljutott a törzsfejlődés e fokára, de azért pacsi!)
A cikk megerősíti az irányú gyanúmat, hogy a baloldali történelemfelfogás a szoborcsoport-ügy kapcsán arra a nem egyszerűen igazolható megállapításra jutott, hogy Magyarországot 1944. március 19-én igazából nem szállták meg, hiszen szövetségben álltunk a Harmadik Birodalommal. Ezért teljes felelősség terheli a magyar államigazgatást, tágabban értelmezve Magyarországot, még tágabban véve a magyarokat is a Holokausztért. Nos, ezt az elméletet nem tudom mennyire egyeztették francia, szlovák, szerb, horvát, ukrán stb. kollégákkal, de bizonyára érdekes észrevételeket tudnának tenni azzal kapcsolatban, hogy a náci Németország megszállása után milyen virágzó, hatékony és legfőképp szuverén államélete volt az ott élőknek. Ez persze nem mentesíti az egyéneket a felelősség alól, de egy fontos vonatkozása azért a későbbiekre nézve van.
György Péter szerint a rendszerváltás utáni (általa teljes egészében a Fidesszel azonosított) korszak identitáspolitikája elérte azt, hogy a zsidóknak zsidó identitása legyen a magyar helyett. György szerint ezt a rendkívüli feladatot olyan hatékonyan teljesítette, hogy visszamenőlegesen is igaz már. Ez még kortárs szinten is meredek állítás, de történetivé formálni otromba hazugság. Az, hogy milyen identitással bírt a 19. század végén Magyar Királyságba bevándorolt, majd letelepedett Weisz Mózes, azt sem György Péter nem tudja megállapítani, ahogyan Orbán Viktor sem tudja azt utólag magyarról zsidóra formálni. Erről egyedül Weisz úr tudna, tudott volna nyilatkozni, és ehhez kétségtelenül senkinek sincs semmi köze, se Györgynek, se Orbánnak.
23
jan
Tahó Világ
Címkék: média társadalom RTL Való Világ kesztyű nélkül Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
A hazai kereskedelmi csatornák kritikáját már sokan sokféleképpen megírták. Akik úgy gondolták, hogy a színvonal tekintetében már eljutottunk a pokol legmélyebb bugyraiba, azoknak csalatkozniuk kellett. Az RTL-nek ugyanis sikerült még mélyebbre kaparnia. Nagy munka volt, sokat dolgozhattak rajta, de összejött nekik.
Bizonyára a legtöbben már értesültek róla, hogy az RTL néhány hete műsorra tűzte a Tahó Való Világ legújabb szériáját. Ez a műsor nagyjából annyiról szól, hogy gondos odafigyeléssel összeválogatnak egy tucat címeres, tőrőlmetszett bugrist, továbbá hasonló mennyiségű és kategóriájú, repedtsarkú nőstény egyedet, majd hónapokon át azt nézik, ahogyan ezek közösen vakaróznak.
Azt már megszoktunk, hogy az efajta műsorok szereplőit a társadalom söpredékéből toborozzák. A VV „sztárok” legtöbbje annyira primitív, hogy még egy autósmoziba is alkalmatlan lenne székpakolónak. Hozzájuk képest a beton pingpongasztalon szocializálódott salgótarjáni munkásgyerek is egyetemi docensnek számít.