Tegnap délután leomlott a bözödújfalui templom tornya - adja hírül az egykori község Facebook-oldala. Az erdélyi Maros megyében található települést 1988-ban árasztották el egy víztározó építése miatt. A nagy többségében magyarok lakta falu a Causescu-korszak barbár falurombolásának és soviniszta politikájának szomorú szimbólumává vált.
Bözödújfalu különlegességét vallási sokszínűsége adta. Száz esztendővel ezelőtt az alig 700 lelkes faluban a katolikus, az unitárius, az ortodox és a székely szombatos felekezet hívei is megtalálhatóak voltak.
A mesterséges tó kialakításához már 1975-ben hozzákezdtek, ám a munkálatok két évvel később leálltak, s csak 1984-ben indultak újra. A rezsim cinizmusát jól mutatja, hogy a szülőfalujuk végzetét jelentő gát építésénél javarészt helyiek dolgoztak, akik még örültek is a munkalehetőségnek. Hogy mi a végső cél, arról a hatalom persze mélyen hallgatott, s a bözödújfaluiak csak akkor döbbentek rá, mikor már megindult a kitelepítés.
A vizet 1988-ban eresztették rá a falura. Csak 12 ház maradt épen, ezekben ma nagyjából negyven ember él. Az unitárius és a katolikus templom még egy ideig állt az elárasztás után is. Mára a környékbeliek elhordták mindkét épület falát. A diktatúra ugyan 1989-ben összeomlott, de a települést akkor már nem lehetett megmenteni. Kitelepített lakosai azóta sem kaptak semmilyen kártérítést.
Ennyi maradt a toronyból
Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll: “A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Az elmúlt évtizedekben csak a katolikus templom tornya emlékeztett rá, hogy valaha itt egy magyar falu állt – tegnap délutánig…
BG
Még májusban jelent meg a hír, hogy a budapesti Várkert Bazárnál tizenkét katona földi maradványai kerültek elő a felújítási munkálatok során. A megtalált személyes felszerelési és egyéb tárgyakból hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a második világháborúban elesett német és magyar katonák maradványait rejtette magában a föld.
A sírokból előkerült egy meglehetősen rossz állapotban lévő magyar azonosítócédula is. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály munkatársainak azonban sikerült azonosítaniuk a hősi halált halt katonát. Huba József őrvezető, 1911. október 4-én született Budapesten, és a háborút megelőző években Kispesten dolgozott szabóként, majd híradókatonaként teljesített szolgálatot.
Szinte biztosra vehető, hogy 1945-évi január-februári harcokban esett el, feltételezhetően tüzérségi találatból eredő sebesülés következtében, holtestét több másik katonával együtt civilek temethették el közvetlenül a harcok befejeződése után. Mivel azonosítása elmaradt, özvegye és árvája hiába várta haza. Közel hetven évig semmilyen hír nem érkezett a Budapest ostroma során eltűnt katonáról. Felesége és gyermeke nem is sejthette, hogy az egykori őrvezető lakhelyüktől csupán néhány kilométerre, a Várkert kaszinó mellett az útburkolat alatt nyugszik.
24
jún
Morális szex
Címkék: kormány lehallgatási botrány MOL Lengyelország kesztyű nélkül Széljegyző Hernádi Zsolt
Tweet
Az ember fia néha komolyan elgondolkodik azon, most azonnal pakolja be az asszonyt a kocsiba és a lehető legnagyobb sebességgel húzzon le az első vízpartra pecázni, fröccsözni, vagy lángost enni a létező legnagyobb távolságra a magyar belpolitikától, de hát a szabi még messze, meg hát így is, úgy is megtalálnak a hírek.
A nagy visszavonulás helyett tehát itt van nekünk a mindent átszövő magyar közélet, a kétharmad III/II-esével, a nagyon is ortodox orális külpolitikát folytató miniszterelnökkel, vagy épp a perét előre lezsírozó olajvezérrel.
Pedig olyan szépen indult mindent. Viszonylagos épségben letudtunk két választást a háromból, jön a jó idő, kezdődnek a fesztiválok és persze este hattól rá is lehet tapadni a kétévente látott tévére, hogy bárgyú tekintettel bámuljunk az asszonyra, ha nem sörrel jön be a nappaliba.
Nos, ebbe az idillbe piszkított bele a hírhedt magyar közélet. Illetve a lengyel, amelynek lehallgatási botrány-hulláma azért a mi partunkhoz is elér. Ebből aztán megtudhattuk, hogy a magyar miniszterelnök apait, anyait beleadott a keleti nyitás érdekében. Ám, mielőtt hanyatt esnénk a meglepetéstől és a műfelháborodástól, azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a magyar külpolitika erősen 18+-os forgatókönyvét immáron hosszú évtizedek óta a mélytorkos komoly szakértői írják, akiknek majdnem mindegy milyen égtáj szerint áll az a bizonyos szerszám. Ne most kezdjünk bele a pirulásba.
Ma, 2014-ben az emberek többsége nem igényli az elszámoltatást, és őszintén szólva ezen nem is lehet csodálkozni, amikor Tasnádi Lászlónál sokkal nagyobb halak úszkálnak vígan az elhazudott rendszerváltás korrupciótól és nepotizmustól bűzlő csatornájában.
Tegnap óta tudjuk, hogy Tasnádi László, a harmadik Orbán-kormány frissen kinevezett belügyi államtitkára III/II-es operatív tiszt volt, azon belül is a C alosztály megbízott vezetőjeként tevékenykedett, amelynek feladata elsősorban a belső reakció, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon „ellenséges tevékenységet” folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelése volt.
Tasnádi ma kijelentette, nem volt mérlegelni valója, szóba sem került a lemondása, a múltjával Orbán Viktor és Pintér Sándor is tisztában voltak kinevezése előtt. Elmondása szerint ő csupán terrorelhárítással foglalkozott, ami egy külön szakma, arról pedig nem tehet, hogy 1989 előtt született.
Ahhoz, hogy ezt a rémisztően groteszk történetet a maga teljes valójában meg tudjuk csodálni, túl kell tennünk magunkat két ironikus ténymegállapításon. Az egyik, hogy Orbán Viktor egy olyan kétes múltú személyt emelt be államtitkárai közé, aki 1989-ben saját újratemetési beszédének ügynöki jelentéseit nyálazta át, a másik, hogy a Fidesz 25 év elteltével sem tud megszabadulni saját kommunistáitól és ügynökeitől.
A valódi tragédia az, hogy ezt a népharagtól való legcsekélyebb aggodalom nélkül teheti meg, a nép pedig nem is tudja, kire és miért kéne dühösnek lennie.
17
jún
Radikális változások előtt a Jobbik?
Címkék: tisztújítás elnökség Jobbik Volner János Z. Kárpát Dániel Sneider Tamás Novák Előd Szilágyi György Apáti István Szávay István Vona Gábor Gyöngyösi Márton Széljegyző Balczó Zoltán Hegedűsné Kovács Enikő Murányi Levente Gyüre Csaba
Tweet
Noha Vona Gábort biztosan újra elnöknek választják, a Jobbik hatfős elnöksége jelentős változásokon eshet át a párt szombati tisztújító kongresszusán. A Jobbegyenes blog úgy értesült, sokan új arcoktól remélik a nemzeti radikális párt elnökségének hatékonyabb működését, amely átalakíthatja a vezető testületen belüli erőviszonyokat.
Hétvégén újra elnököt és elnökséget választ a Jobbik. A tisztújítás minden párt életében mérföldkő, lehetőség a megkezdett irányvonal folytatására, fordulatok bejelentésére, esetleg egy teljes újratervezésre. Mivel egy politikai mozgalom sikerességének kulcsa elsősorban az elért százalékokban, a parlamenti mandátumokban és a kormányzati pozícióban mérhető, a Fidesz háza táján sok izgalom a közeljövőben nem várható, a szocialistáknál viszont a teljes keretcserétől a lassú széthullásig bármilyen forgatókönyv elképzelhető nyár közepén esedékes tisztújításukon.
A Jobbik speciális helyzetben van. Egyfelől a parlamenti és EP-választásokon elért eredményei relatíve jónak tekinthetők. A saját maguk által felállított magas elvárások, a rendkívül sokszínű politikai-ideológiai platformok, illetve a szervezeti működésből adódó feszültségek mégis a kritikus hangok felerősödését eredményezhetik a szombati országos küldöttgyűlésen. Határozott igény van a változásra és az új arcokra.
A Jobbik elnöksége a 2014. januári évadnyitón