19
dec
A nagykövet, aki nem hagyta csőbe húzni magát
Címkék: diplomácia Ausztria havas jon kesztyű nélkül Szalay-Bobrovniczky Vince Wir Staatskünstler
Tweet
A mi diplomatáink a külföldi érdekérvényesítésből csak a protokolláris formaságokat sajátították el. Smúzolás a sonkás tekercsek, ráksaláták és drága borok mellett – és itt meg is áll a tudomány.
Tegnap került nyilvánosságra az a videó, amelyben osztrák humoristák a bécsi magyar nagykövet asszisztálásával gúnyt űznek a Szent Koronából. Német tudás nélkül is könnyen megállapítható, hogy a három bohócnak fogalma sincs, miért van számunkra szakrális jelentősége az ezeréves magyar államiság jelképének. Perfomanszuk legfeljebb pár ízlésficamos retardáltnak lehet vicces, egyébként kb. annyira szellemes, mint ha valaki a Lajtán innen kitörölné a seggét a piros-fehér-piros lobogóval. Nem kell ebbe magyarellenességet látni, ez csupán a nettó suttyóság minősített esete, pár ötlettelen wannabe-humorista erőltetett, aránytévesztett Sas-kabaréja.
Sokkal beszédesebb Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövetet magatartása, aki jobb híján kínosan végignevetgélte az egész bohóckodást. Tegnap este meg is érkezett a magyarázat, miszerint az osztrák tévé csapdát állított neki, de ő okosan nem ült fel ennek, és azért nem szakította félbe a műsort, mert azzal azt a külföldi tévképzetet erősítette volna, hogy hazánkban korlátozzák a művészeket és a gondolatok szabadságát.
Ügyes fiú ez a Vince, nem hagyta magát csőbe húzni, látszik is az arcán, amikor az egyik „Künstler” Hannibal Lecter-eset játszik a zacskóból előkukázott papírkoronával: most azért bazsalygok, hogy öregbítsem hazám jó hírét a sógorok előtt!
Szalay-Bobrovniczky Vincén fel lehet háborodni, lehet követelni a visszahívását, mint ahogy azt a Jobbik teszi, de ezzel egy centivel sem leszünk előrébb. Nem Szalay-Bobrovniczky Vince ugyanis a probléma, ő csak egy tünet. Annak a hazai diplomata sleppnek a 24 karátos képviselője, aki azt hiszi, a külképviselet egy sóhivatal, ahol azzal lehet a legjobb szolgálatot tenni Magyarországnak, hogy bratyizunk mindenkivel, aki szóba áll velünk. Pedig a külügyi szolgálat nem erről szól, nagyon nem.
16
dec
A Kúria árulása
Címkék: devizahitel Gyurcsány kesztyű nélkül Kúria Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
A magyar igazságszolgáltatást rengeteg jogos kritikai érte az elmúlt évtizedekben. Se szeri, se száma a bicskanyitogató ítéleteknek. Azt már megszokhattuk, hogy az állami milliárdokat elsikkasztók legtöbbször fütyörészve sétálhattak ki a Markó utcából egy-egy felmentő ítélet után. Persze ezek büntető ügyek, ma pedig éppen a devizahitelesek kontra bankok harcában döntött a Kúria. Sajnos megint nem okoztak csalódást.
A Kúria kétharmados többséggel a bankok érdekeit szigorúan figyelemben tartva példátlan gyorsasággal meghozta jogegységi döntését. Kimondták, hogy a devizaadós viseli az árfolyamváltozás hatásait, az árfolyamkockázat önmagában nem ütközik jogszabályba. A pénzügyi intézménynek csupán tájékoztatási kötelezettsége van. Indoklásukban felháborító módon úgy fogalmaztak: "a döntés társadalmi súlyának és jelentőségének tudatában" hozták meg. Érvelésükben az is szerepel, hogy megfelelő jogszabályok hiányában nem tudtak utólag igazságos és méltányos döntést hozni. Ebben sajnos igazuk volt, és ezt a „kiskaput” kegyetlenül ki is használták. Vitathatatlan tény, hogy a Kúria csupán jogalkalmazó, jogalkotásra nincsen lehetősége. Annak ellenére, hogy a pénzintézetek eljárása etikátlan, jó erkölcsbe ütközik és a legtöbb esetben vérlázító, még nem jogi kategória.
Eddig némi nagyképűséggel azt gondoltam, minden szép katonadalt ismerek. Hát, tévedtem. Ebben a dalban olyan szívet tépően van benne a Trianont átélő nemzedék fájdalma, a négy éven át harcoló, poklok poklát megjáró, aztán hátba szúrt, elárult magyar katonák keserűsége, hogy még hasonló erejűt se hallottam.
1920 után számos szép, a szívünknek kedves nóta született az ezeréves ország feldarabolásáról. Ezek azonban, valljuk be őszintén, többnyire nem mentesek egy kis giccstől.
Ez a nóta attól igazán értékes, hogy valami hihetetlen, minden manírtól mentes elkeseredés sugárzik belőle. Semmi kötelező optimizmus, semmi magabiztos magyar virtus, semmi „magyar bakát az Úristen szereti”… Helyette: már az Istenkáromlást súroló átkozódás, ökölrázás, könnyes fogadkozás: "csak még egyszer…" És éppen ettől hiteles. Mert, így volt, csak így tudom elképzelni azt a pokoli napot, amikor egy egész nemzet arcába vágták: hiába harcoltatok, hiába pusztultatok. Játékszerei voltatok csak a hatalmasoknak, s most eldobunk benneteket.
Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam, amikor a harcot könnyezve feladtam.
Katonagúnyámat az osztrák le tépte, aimért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.
Katonagúnyámat az osztrák le tépte, amiért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.
Zokogástól hangos Duna-Tisza partja, kacagó ellenség osztozkodik raja.
Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva
Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva
Országjáró szellő könnyeink felissza, de senki se hozza a kedvünket vissza.
Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg a Isten, verje meg az Isten!
Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg a Isten, verje meg az Isten!
Délibáb sem játszik, furulya se szólal, tele van az ország bitang árulóval.
Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.
Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.
Lesz még nekem puskám, szurony is lesz rajta, újra felhangzik még, rajta Magyar, rajta!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!
Ahogy hallgatom ezt a nótát, látom magam előtt a kocsmák gőzében, hazájukat és értelmetlenül feláldozott ifjúságukat sirató veteránokat. Férfiasan bevallom: gombóc volt a torkomban, mikor hallgattam, és a végére mintha a szemembe is belement volna valami…
Balogh Gábor
Hogy nyakig benne vagyunk a jövő évi választási kampányban, az már csak abból is nyilvánvaló, hogy a hagyományos politikai elit pártjai között már hónapok óta ádáz küzdelmet folytatnak a felelőtlen ígérgetés frontján. A Tours de Demagogue-ba most azonban bejelentkezett egy váratlan versenyző, a Jobbik is.
A párt mai kezdeményezésével "nyugati bérszínvonalat” követel a multiknál dolgozóknak, és ennek érdekében határozati javaslatot nyújtottak be az Országgyűlésben. Amikor Bajnai pár héttel ezelőtt 2015-re németországi szintű fizetéseket ígért, elégedetten dőlhettünk hátra: ha ennyire telik a ballibektől, akkor nyugodtak lehetünk, jövőre kanyarban sem lesznek. Erre a radikáljobbosok fogják, és ctrl+c, ctrl+v-vel átmásolják Gordon mester ordas demagógiáját.
Nálam jobban senki sem rühelli a vadkeleti kapitalizmus tipikus jelenségét, hogy Sopronban tizedannyiért lehetünk Tesco árufeltöltők, mint 20 kilométerrel nyugatabbra. Azzal is mélységesen egyetértek, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. De ez így, parlamenti gombnyomásra nem fog menni.
Ugyan ki veszi komolyan 2013-ban, hogy az Országgyűlés, vagy a kormány döntésére egyik napról a másikra 80 ezerről 800 ezerre nő a fizu? Komolyan azt hisszük, hogy nyugaton azért keresnek sokkal jobban a Tesco-árufeltöltők, és Auchan-hentesek, mert ezt az osztrák, a francia, vagy a brit parlament jól megszavazta, elénekelték a himnuszt, és másnap beköszöntött a jóléti állam?
10
dec
Hunvald György és a rinocéroszbőr
Címkék: wtf politikusbűnözés MSZP Hunvald György Strasbourg Budaházy György Széljegyző
Tweet
Hunvald György nem elég, hogy ellopott egy fél kerületet, még kártérítést is kap az államtól a túl hosszú fogva tartásért. Köszönőleveleinket a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának címezhetjük.
A bíróság keddi ítéletében megállapította: a volt erzsébetvárosi polgármestert indokoltan helyezték vizsgálati fogságba, de a vádak súlyossága önmagában nem volt elégséges feltétel ahhoz, hogy 31 hónapig ott is tartsák. Strasbourg szerint a szökés, összejátszás, valamint visszaesés megítélésekor a magyar bíróság sablonos döntéseket hozott a fogság meghosszabbításáról, anélkül, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat vagy a házi őrizetet érdemben megfontolták volna.
Az uniós igazságosztók hozzáteszik, a magyar hatóságok ezzel megsértették az MSZP-s politikusbűnöző jogát, hogy az ellene lefolytatott eljárást ésszerű időn belül folytassák le. Hunvald egyébként nem volt szégyenlős: 32 millió forintos kártérítést akart legombolni a magyar államról, ehhez képest be kell érnie egy 2700 eurós (kb 800 ezer forint) vigaszdíjjal. (Könnycseppek.)
Hogy Hunvald esetében a szökés gyanúja mennyire volt megalapozott, innen, a szerkesztőségből nézve nehéz lenne megállapítani. Erről talán Czibula Csaba, a hírhedt erzsébetvárosi ingatlan panama nemzetközi körözés alatt álló gyanúsítottja (volt fideszes képviselő) tudna bővebb felvilágosítást adni, de jelenleg sajnos Mexikóban tömi magába a burritót.
A Hunvald-ügy azért az egyik személyes kedvencünk, mert egy sztoriban van benne az elmúltnyolcév összes aljassága, a fideszes elszámoltatás totális csődje, a sosem volt rendszerváltás élő mementójaként rothadó hazai igazságszolgáltatás, és a mindenbe belepofázó Unió üvöltő kettős mércéje.