A felháborodás és a fogcsikorgások között elmorzsolt káromkodások ideje lejárt. Most a feldolgozás, az elmélyedés és ami a legfontosabb: az útkeresés időszaka következik.
Consummatum est. Bevégeztetett.
Sokan sok helyen összeszedték már, mi a baj a mostani törvénnyel. Mi is megírtuk, hogy a magyar parasztnak tökéletesen mindegy, osztrák, holland vagy magyar Döbrögi uraságok cselédei lehetnek saját földjükön. Több ezer hektáros uradalmak, miközben Lengyelországban 250, Franciaországban 274 hektár a nagybirtok átlagos mérete; szövetkezeti forma helyett a koncessziós tőkés társaságok támogatása, miközben a hazai termőföldek 80 százalékán 180 érdekcsoport osztozik; állami önkény a helyi gazdálkodók döntéseivel szemben – egy országot tolnak át Ázsia helyett Dél-Amerikába.
A felháborodás és a fogcsikorgások között elmorzsolt káromkodások ideje lejárt. Most a feldolgozás, az elmélyedés és ami a legfontosabb: az útkeresés időszaka következik.
Elsősorban a magyar gazdáknak, akiket a jövőben sem fog senki megvédeni az ugrásra készen álló külföldi tőkés társaságoktól és a hazai nagybirtokosoktól. 2014 májusában, szimbolikusan az EU-kolhozba való beléptetésünk tízedik évfordulóján eldördül a startpisztoly, és a magyar földművesnek (ha csak nem Csányi Sándornak, Nyerges Zsoltnak vagy Mészáros Lőrincnek hívják az illetőt) annyi esélye van nyerni, mint Erik az angolnának a Sydney-i olimpián. De valószínűbb, hogy rajthoz sem tud állni.
20
jún
Az ötnapig Erdély-fan - avagy a tápos, mint olyan
Címkék: humor erdély székelyföld székelyek tápos csángóbrékesek
Tweet
Az egyszeri anyaországi turista határon túl gyakran találkozhat - hol lazán, viccesen, hol maró gúnnyal sziszegve - a "tápos" fogalmával. Ennek az Erdély-szerte jogosan közutálatnak örvendő embertípusnak a szakértő körülírására vállalkozott olvasónk, Ramius.
Az ötnapig Erdélyfanok többsége jómódú, laza, nyitott, de alapvetően buta ember. A határon túli ügyekre jóval okosabb, tájékozottabb emberek hívják fel a figyelmüket, de ez is csak akkor sikerülhet, ha náluk gazdagabb, "nagyobb" egyének mondják meg a frankót. Holmi nyárspolgárok magyarkodásaira nem figyelnek oda.
Erdély felfedezésének lehetősége új távlatokat nyit az ötnapig Erdélyfan beszűkült (többnyire városi) világában. "Odaát" majd ő lehet az a bizonyos messziről jött ember, a rócsild anyaországi magyar, aki kilóra megveszi Korondot, a szovátai pincérnek meg nagyvonalúan - úgy, hogy mindenki lássa - mesés borravalót ad. A helyi árusoktól mindent megvesz, a lekvártól kezdve a szalmakalapon és hűtőmágneseken át a (valójában Mezőkövesden szőtt, de erdélyi kézimunkaként eladott) székely ingekig. A lényeg a vásárlás, a pénzköltés, a shopping. Pénztárcája nincs, a költőpénznek szánt húsz darab 500 Lejes bankjegyet gravírozott pénzcsipesszel összefogva, farzsebből veszi elő. A hegyek között is állandóan az okostelefonját nyomogatja, a táj nem érdekli.
Mindössze pár nap leforgása alatt, igazodva a csorda szelleméhez, az ötnapig Erdélyfan egy kisebb öltözködési metamorfózison esik át. Méregdrága designer cuccait (huszonhétezres galléros póló, D&G farmer, fehér golfcipő...) az irredenta és székelyes öltözködés jellegzetességeivel egészíti ki; a Levi's-t felváltja a rovásos bőr öv, rajta vagesz-új, barna vagy fekete (lehetőleg Turulos) nemeztáskával. Talán még egy "Magyarnak lenni jó" feliratú pólót is engedélyez magának, a kabaré azonban egy (számára) tökéletesen funkciótlan, többnyire üres székely bicskatartó megvásárlásában csúcsosodik ki, amit emberünk a látszatkeltés érdekében, vagy csak afféle elcseszett "szolidaritásból" a kirándulás teljes időtartama alatt visel (sokszor magát a bicskát is megveszik, még akkor is, ha soha nem használják).
19
jún
Tankokat is fognak küldeni Brüsszelből?
Címkék: EU Brüsszel kesztyű nélkül Viviane Reding Jurenkó Ferenc Ferkusz
Tweet
A különböző, sok esetben minden valóságalapot nélkülöző hazánk elleni kirohanásokhoz már hozzászoktunk. Szinte minden napra jut valami. Rengeteget olvashatunk például a „fasiszta” Orbánról, és szinte már menetrendszerűen jelennek meg a romákat bántalmazó, gonosz gárdistákról szóló folytatásos sci-fi sorozat epizódjai a külföldi sajtóban. Sajnos azonban, egyes balliberális erők a negatív kampánnyal már nem elégedtek meg. Miután belátták azt, hogy az eddig alkalmazott eszközökkel nem lehet elérni a kívánt célt, így úgy döntöttek, hogy most már a választásokba is beavatkoznának.
Viviane Reding pár hete az angliai Hertfordshire-ben tartott Bilderberg-találkozón úgy nyilatkozott: „mindent megtesz, hogy gyengítse a jövő évi magyarországi választások eredményének legitimitását arra hivatkozva, hogy a szavazók a fülkékben sem merték kifejezni akaratukat” – írta keddi számában a Magyar Nemzet.
17
jún
Az utolsó németek - hatvan éve tört ki a berlini felkelés
Címkék: balogh gábor Németország berlini felkelés
Tweet
Hatvan éve, 1953. június 17-én robbant ki a kelet-berlini felkelés. A hazaáruló kelet-németországi kommunista vezetés pár óra alatt elvesztette uralmát az események felett, és a szovjet hadsereg védelmébe menekült. Az orosz tankok aztán alig fél nap alatt brutálisan vérbe fojtották a kibontakozó ellenállást, amely – a három évvel későbbi magyar forradalommal ellentétben – nem tudott szabadságharccá szélesedni. Németország még egyszer, utoljára felordított: ÉLÜNK! Aztán azóta síri csend.
Nézem a fényképeket. Javarészt fiatal srácok a tömegben. Fegyvertelenül, egy-egy utcakövet, vagy botot szorongatva mennek neki a ruszki acél szörnyeknek. Itt nincs Korvin-köz, nincs Széna-tér, nincsenek büszkén kamerának pózoló géppisztolyos felkelők. Nincs boldog eufória, levert komcsi utcanév táblák, ledöntött hazug szobrok. Egy percre sincs győzelem, egy percre sincs remény. Csak halálba menő gyerekemberek vannak, arcukon a dacos, szent, őrült elhatározás: ha emberként élni nem lehet, legalább haljunk meg férfiként!
Ti, mai németek, vajon szemükbe tudtok még nézni ezeknek a fiúknak? Ti, akik könnyek közt vinnyogva kértek bocsánatot századszorra és ezredszerre is nagyapáitok minden vélt és valós bűnéért. Ti, akik lesütött szemmel nézitek, hogy a húgotokat leribancozza egy jöttment török bevándorló.
Országos felháborodást keltett a kormány „szociális temetésről" szóló javaslata, különösen az a kitétel, hogy az állam csak abban az esetben vállalja át a költségek nagy részét, ha a hozzátartozók valamilyen részt vállalnak a végtisztesség megadásában. A Facebook-tól kezdve a sarki kisbolton át a Pingvin presszóig mindenhol hallani az elkeseredett ökölrázást: „a szegény ember már szó szerint eláshatja magát". Már előre elképzelt rémtörténeteket hallunk a saját férjük sírját könnyek közt ásó idős nénikről. A hisztéria keltés élmunkása ezúttal (is) az ellenzék és a hozzá közel álló sajtó. A szociktól a Jobbikig mindenki a kormány „ embertelen érzéketlenségéről" beszél. Mielőtt azonban kaszát, kapát (esetleg ásót és csákányt) ragadunk az elhunytak emberi méltósága védelmében, azért álljunk meg egy percre! Vegyünk egy nagy levegőt, hajtsunk fel egy nyugtató páleszt, szívjunk el egy cigit – és próbáljuk meg higgadtan végig gondolni, miről is szól ez az egész.
Mindenekelőtt:a vírusként terjedő turbódemagóg őrjöngésekkel ellentétben a szegényeknek nem KELL szociálisan temetkezniük. Ez egy lehetőség, ami eddig nem volt, mostantól lesz. Eddig nem tehettünk mást, mint, hogy több százezer forintot kifizetünk elhunyt szeretteink földi maradványainak előkészítéséért, a koporsóért/urnáért, a zenéért, a halottas kocsiért, és végül a földbe helyezésért. Megtakarításaink feléléséből, rokoni, baráti kölcsönből, sok esetben rapid hitelből, könnyű 110%-os THM-el. Ennek alternatívájaként esetleg elhamvasztatjuk a halottat, majd hazavisszük, feltesszük a polcra a nagymamát az esküvői fénykép és a görögből hozott műanyag Zeusz mellé. Csakhogy – ha már görögök – azt már Antigoné óta tudjuk, hogy a holtaknak az anyaföldben a helye. És ez évezredeken keresztül az égvilágon semmilyen anyagi problémát nem jelentett a hátramaradottaknak.