Mit jelent nekünk július 4-e? Jó kérdés, igaz? Vajon ki mire gondol elsőként? Netán az Amerikai Egyesült Államok 1776. július 4-én kiadott Függetlenségi Nyilatkozatának valamilyen magyar vonatkozására? Vagy a számunkra örökké emlékezetes 1954-es világbajnokság berni döntőjében elszenvedett 3:2-es magyar vereségre? Esetleg egy, a hazai történelemoktatásban sűrűbben emlegetett évfordulóra, a nándorfehérvári diadalra?
És vajon hányan gondolnak július 4-ével kapcsolatban a pozsonyi csatára? És ki az, akinek esetleg a „Ja, erről már hallottam” mondatnál több is eszébe jut róla? Mondjuk az, hogy ennek köszönhetően létezik még magyarság.
Mielőtt azon kezdenénk morfondírozni, vajon milyen rejtélyes összefüggés lehet az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a magyarság között, vagy gyorsan bedobnánk a DVD lejátszóba "A hazafi"-t Mel Gibsonnal - repüljünk vissza az időben 1106 évvel ezelőttre, sőt talán egy kicsit még korábbra.
12
júl
Értsd meg végre, nem kell!
Címkék: foci futball zsidó jogállam wtf antiszemita nemzetgyalázás Balogh Gábor Nagy-Magyarország Árpád-sávos
Tweet
Az ETO vezetése kitiltotta a szerdai Győr-Maccabi mérkőzésről a Nagy-Magyarországot ábrázoló és Árpád-sávos zászlókat, illetve drapériákat. Ezen felül minden szektorban két, kifejezetten csak erre a célra alkalmazott, kamerával is felszerelt (!) antirasszista komisszár fogja árgus szemekkel figyelni az „antiszemita megnyilvánulásokat”. A klub ezt a padból majd’ kiesve jelentkező eminens diákként külön közleményben, büszkén tudatta a nyilvánossággal. Egy normális országban a föld megnyílna alattuk szégyenükben. Ami ugyanis a Rába partján történik az nem egyszerűen csak nettó nemzetgyalázás, hanem a jogállamiság normáinak nyílt, pofátlan semmibe vétele is.
Jogállamban ugyanis alaptétel, hogy mindent szabad, amit a törvény betűje nem tilt. Márpedig az érvényes jogszabályok szerint nem, hogy a történelmi Magyarország, vagy az Árpád-sávos zászló nem büntetendő – de még a nyílt, valóban otromba antiszemita véleménynyilvánítás sem. Ahogyan a csípős pesti humor már fel is hívta rá a figyelmet: a holokausztot tagadni tilos, de helyeselni nem. Vagyis zsidózni valóban nem illik, de a törvény nem tiltja. Innentől kezdve igenis mindenkinek, minden nyilvános és nem nyilvános fórumon joga van ebben a kérdésben azt mondani, amit csak akar. Egyetlen csoport, vagy társadalmi réteg „érzékenysége”sem írhatja felül a jogszabályokat.
10
júl
Strasbourg árulása
Címkék: jog szlovákia bíróság ítélet demokrácia cigány rasszista wtf magyar gárda strasbourg EU
Tweet
A strasbourgi „rendkívül bölcs" emberi jogi bíróság ma első fokon ítéletet hozott a Gárda-ügyben, úgy vélik, jogszerű volt annak betiltása. Legsemmitmondóbb érvük e mellett, hogy a „félelemkeltés" nem politikai véleménynyilvánítás, különösen a „történelmi előzmények ismeretében".
A strasbourgi talárosok - mint ahogy korábban már számtalanszor - most is politikai megrendelésre dolgoztak. Ezen igazából nincs mit meglepődni, most azonban odáig merészkedtek, hogy indoklásaikban gyakorlatilag egy új jogrendszert építettek fel, jogalkalmazókból jogalkotókká léptették magukat elő.A legfőbb érvük a Gárda betiltása mellett: „a megfélemlítő menetelések egy lényegében rasszista jogrend megvalósítása érdekében tett első lépéseknek tekinthetők". Itt rögtön egy eddig ismeretlen jogi szakkifejezéssel találkozhatunk: „lényegében rasszista". Ez mostantól bárkire szabadon ráakasztható. Valószínűsítjük, hogy ezzel az új fogalommal a jövőben gyakran fogunk találkozni különböző „mértékadó" orgánumok hasábjain.
Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ugyanez a bíróság néhány éve jogszerűtlenek ítélte a vörös csillag betiltását, amely nem „lényegében", hanem „egyértelműen" egy napjainkig is számtalan áldozatot követelő népirtó rendszer jelképe. Ennek ellenére Strasbourg szerint a kommunizmus múltbeli áldozatainak és hozzátartozóiknak, el kell viselniük e jelképnek szabad viselését.
08
júl
Éljen a … Éljen a …
Címkék: társadalom homoszexuális balliberális budapest pride kesztyű nélkül Bazsó Bálint
Tweet
Utoljára talán 1952 márciusában tudósított ilyen kínos, szolgai módon a magyar média olyan valamiről, amiről tudvalevő volt, hogy a magyar társadalom nagy többsége bizony nem tapsikol örömében.
Persze Rákosi elvtárs születésnapját nem lehetett nem megünnepelni, ellenben a melegfelvonulást nem volt kötelező, mégis vigyázzba állt hozzá a teljes „progresszív”, „haladó” platform, majd teljes összhangban, pontos koreográfia szerint, önként, a demokrácia, a tolerancia, a másság tisztelete jegyében vastapsba kezdett.
Három álló napig.
Nem érdekel a melegfelvonulás. Sem az ott vonulók, sem a belőlük megélni szándékozó politikusok, újságírók, sem az a pár agyatlan szerencsétlen, aki nem fogta még fel, hogy a mocskosbuzizással a lehető legjobb szolgálatot teszi a szervezőknek és szellemi holdudvaruknak.
Slúz Gizella (szül. Slúz Gézuka) a Pöttyösnémedi LMBT Baráti Kör alapítója megelégelte a folytonos kirekesztést, ezért elhatározta, hogy büszkeségnapi felvonulást tart a helyi Kossuth utcában. A falubeliek megdöbbenve állnak a kezdeményezés előtt.
Klemovácz Borbála (44), a helyi általános iskola tanárnője így kommentálta a felvetést: „Ez a Gézuska nagyon aranyos fiú, igaz mindig kicsit magának való volt. Állandóan a figyelemre vágyott. Emlékszem, kisebb botrányt keltett az 5. osztályos jelmezbálon, amikor menyasszonynak öltözött, és a Like a virgin c. Madonna-számra anyaszült meztelenre vetkőzött a nyugdíjasklub tagjaiból verbuvált zsűri előtt. Aztán minden évben csinált valami ügyet a faluban. Amúgy itt dolgozik a sarkon a festékboltban. A kocsmában már nem szívesen állnak vele szóba, de ez szerintem érthető is, neki is kellene egy kicsit változnia.”
„Ez a kölök teljesen meghibbant, agyára ment a tévé – mondja felháborodva Béla (53), a Palkó Borozó törzsvendége –, nem tudom, mire megy ki ez a játék, tőlem vonulgathat, csak nem értem, miért pont a Kossuth utcán. Nem kell nekünk itt a cirkusz! Menjen a faluvégre a Pitypang utcába, aki meg akarja nézni, oda is kimegy majd utána. Nem az óvoda meg a templom előtt kellene az ilyet csinálni, nem itt bent! Nem bántotta ezt az istenbarmát amúgy itt egy lélek eddig sem, csak az, akivel ő maga kötekedett. Nem értem mire föl most ez a fenenagy büszkeség. És meg villanyt szerelek 31 éve, oszt’ mégse vonulok le-föl, hogy én vagyok a villanyszerelő.”